Zoja nagy levegőt vett, és egy szuszra elhadart egy ott helyben kitalált történetet. Miközben beszélt, óvatosan a bejárathoz oldalazott.
- Mivel nem tudtam aludni, úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni az erdőbe. De aztán megéheztem, és elmentem a szőlősbirtokhoz, ahol vettem egy kis szőlőt. Csak sajnos túl későn vettem észre, hogy már elmúlt nyolc óra.
- És ezt még higgyük is el?- kérdezte a sovány lány.
- Elkapni!- adta ki az utasítást a kövér fiú, és a 3. bandatag, egy izmos, kigyúrt fiú Zoja után vetette magát.
Zoja azonban gyorsan félreugrott, így a fiú feje az ajtónak csapódott, és a lány gyorsan menekülőre fogta.
"Ha a szőlősbirtokig eljutok, akkor megmenekültem"- gondolta magában Zoja.
Az anyjától, és a húgától nem várt túl sok segítséget, és ezért inkább a barátaihoz fordult.
- El fogunk kapni!- üvöltött utána a kövér fiú.
Zojának már szúrt az oldala, de még mindig nem állt meg. Úgy rohant, mintha az élete múlott volna rajta. A következő pillanatban azonban elesett, úgyanis nem vett észre egy kiálló követ. A három gyerek rögtön rá ugrott, és a földhöz szorították. Zoja meg se tudott mozdulni. Már készült volna fel, hogy agyonverik, de ekkor egy nyerítés szelte át a levegőt, és hirtelen egy hatalmas árnyék vetült föléjük. Zoja érezte, hogy Golemi az.
"De hát mit keres itt?"- gondolta rémülten a lány.
Még mielőtt a három fogvatartója bármit is reagálhatott volna, a hatalmas lény lecsapott rájuk a patajával. Nyögések, és kiáltások hallatszódtak, majd pár perc múlva Zoja nem érezte a nyomást a karján és a lábán. Szabad volt. Amikor hátranézett, Golemi már nem volt ott. Zoja halkan köszönetet suttogott.
Már délután volt, és Zoja a házi feladatait végezte, amikor kopogás hallatszódott a bejárat felől.
- Zoja, nyiss ajtót!- kiabált át az anyja a szomszéd szobából.
Zoja sóhajtott, majd odament a kis faház ajtajához, és kitárta. Meglepetésében majdnem felkiáltott. Egy kövér, kopasz fickó, és kövér, rövid barna hajú nő állt előtte.
- Miattad tört el a fiam karja!- mondta vádlóan a nő- Kórházban van, és erről csak te, és az ostoba lovad tehet!
- Elkapjuk a kis barátodat, ne félj! Már a rendőrséget is értesítettük!- tette hozzá a férfi.
- Az nem az én lovam! Még soha nem is láttam! Nem tehetek róla, hogy én voltam neki a szimpatikusabb, nem pedig a maguk kis fiacskája!- vágott vissza Zoja.
- Nem érdekel! El fogjuk intézni, hogy börtönben sínylődj életed végéig!- üvöltött vissza hisztérikusan a nő.
- És ha kell, a világ összes lovát kiírtom!- közölte még a férfi, majd mind a ketten elmentek.
Zoja csak döbbenten állt, és azt se tudta, hogy mit gondoljon. Végül is úgy döntött, hogy elmegy a Menekültek Klánjához. Ezt muszáj lesz elmondania Ősznek és Fehérnek.