- És most szeretne a fiam is mondani pár szót, szóval hallgassátok végig őt is, köszönöm - hajolt meg apám, miután befejezte a beszédét és átadta nekem a mikrofont.

Biccentettem egyet, majd szembe fordultam a tömeggel és vettem egy mély levegőt. Jimin, Taehyung és Jin az első sorban álltak és jelezték is, hogy mindent bele. Apa, Woojin és Bora pedig mögöttem álltak és onnan figyelték a helyzetet. Kiszúrtam Minjut és Ilhoont is, akik szintén várták, hogy elkezdjem a monológom. Gondolkodtam azon, hogy előre le kellene írnom és megtanulni, de magamat ismerve képtelen lennék bemagolni két oldal szöveget, ezért maradt a rögtönzés.

- Először is meg szeretném köszönni, hogy ennyien eljöttetek ma és, hogy ilyen fegyelmezetten várjátok, hogy mit is szeretnék mondani. Előre is elnézést kérek, ha össze-vissza fogok beszélni, mert nem írtam semmilyen jegyzetet, szóval mindent abban a sorrendben mondok majd, ahogy eszembe jut. - nyaltam végig alsó ajkamon, mielőtt még belekezdtem volna a beszédem fontosabb részébe. - Sokan kérdeztétek már, hogy mikor fogok magam mellé valakit találni, hiszen már elég idős vagyok hozzá. Lassan három éve van már valaki az életemben, aki rendesen felforgatott mindent, persze jó értelemben. - pillantottam Jiminre, aki csillogó szemekkel figyelt rám. - Először nem gondoltam volna, hogy ilyen komoly lesz, mert egyetlen normális kapcsolatom sem volt előtte. Szóval szeretném bemutatni nektek a párom, aki nem más, mint Jimin. - nyújtottam ki felé a kezem, ő pedig apró mosollyal a száján elfogadta és mellém lépett.

Megbeszéltük, hogy vezetéknevét nem mondom ki, apám azt akarta, hogy a Jimint se, de én szerettem volna, ha tudják az emberek, hogy mi a neve, ha már a teljes neve titok marad. Látszólag megdermedt a levegő a teremben és kicsit mindenki meglepődött, még Minju is, aki eddig Jihoon néven ismerte az alkalmazottamat. Vártam pár percet, addig Jimin kézfejét simogattam, hogy őt és magamat is megnyugtassam egy kicsit.

- Nem hinném, hogy a mai világban akkora baj lenne, ha egy férfi maffiavezérnek férje lenne, nem pedig felesége. Szóval nem szeretnék magyarázkodni, meg semmi ilyesmi, mert senkinek nem tartozok indokkal, hogy miért így lett. Csak arra kérlek titeket, hogy fogadjátok el a kialakult helyzetet és a továbbiakban tisztelettel bánjatok Jiminnel. - pillantottam végig az embereken, akik szótlanul figyeltek minket.

Taehyung és Jin vigyorogtak, a többiek pedig döbbentem néztek minket. Hátra pillantottam apáékhoz, akik érzéstelen arccal figyeltek minket, bár Woojin büszke volt és ez látszott rajta. Örültem, hogy hármuk közül legalább egy valaki biztosan örül nekem és nem játssza meg magát.

- Igazából lenne még valami itt - engedtem el a mellettem álló kezeit és a zsebembe nyúltam. - Nem szeretném sokáig húzni a szót, csak annyit szeretnék még mondani, hogy úgy érzem Jimin a megfelelő ember, akivel az egész életemet el tudnám képzelni. - guggoltam le és kezembe vettem a kis dobozkát, amiben egy aranygyűrű díszelgett. 

Jimin szemei hatalmasra tágultak és kezeit a szája elé emelte, amikor leesett neki, hogy még is mi a fene történik pontosan.

- Szóval Jimin, hozzám jönnél? - nyitottam fel a dobozkát és reménykedve abban, hogy igent mond, pillantottam fel rá.

- I..igen - motyogta könnybe lábadt szemekkel.

Ráhúztam gyűrűs ujjára a gyűrűt, ő pedig abban a másodpercben leguggolt hozzám és zokogni kezdett. Magamhoz húztam és én is kiengedtem pár könnycseppet, de ezt senki sem látta, hiszen arcomat Jimin nyakába temettem.

- Nagyon szeretlek - ölelt még jobban magához, én pedig leírhatatlanul boldog voltam.

Boldog, amiért igent mondott és boldog, amiért rátaláltam Jiminre. El sem tudom mondani, hogy mennyire megszerettem őt az évek alatt. A mindennapjaim része lett és el sem tudnám képzelni az életem nélküle. Hálás vagyok igazából szinte mindenkinek, aki a közelemben van. Apának azért mert rám bízta a maffiát és így lehetőségem lett találkozni Jiminnel. Woojinnek azért, mert ő is hozzájárult ahhoz, hogy apa elfogadja, hogy egy fiúba szerettem bele. Még Borának is hálás vagyok, mert felajánlotta, hogy majd az első szülött gyereke örökli a maffiát. Minjunak, amiért rávilágított arra, hogy nem egy éjszakás kalandokra van szükségem, hanem normális kapcsolatra. Taehyungnak pedig igazából mindenért hálás vagyok. Mindig kiállt mellettem, rengetegszer segített nekem és a Jiminnel való kibékülésemben is nagy szerepet játszott. 

- Gratulálunk - jött oda hozzánk Minju és a jegyese, miután még pár szót mondtam az embereknek.

- Köszönjük szépen - válaszolt helyettem Jimin egy mosoly kíséretében.

- Azért remélem az esküvőre hivatalosak leszünk - mondta a lány, mire bólintottam egyet.

- Ha mi is a tiétekre.

- Ne siessünk annyira előre - szólalt meg Ilhoon, mire Minju játékosan oldalba könyökölte.

- Na megyünk, csak ennyit szerettünk volna - köszöntek el, mi pedig végre kettesben maradtunk.

Átöleltem derekánál fogva, majd egy apró csókot nyomtam a szájára. Nem bírtam abbahagyni a mosolygást, hiszen még mindig hihetetlennek találtam ezt az egészet. Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd bárkinek megkérem a kezét, azt ne is említsük, hogy egy fiúnak. De nem bánom, mert a szerelem az szerelem.

- Beszélhetnénk fiam? - zavarta meg az idill pillanatot apa.

- Persze - léptem el Jimintől, ő pedig értette a célzást és magunkra hagyott.

- Szóval én is szerettem volna gratulálni nektek. Tudod, hogy nem vagyok teljesen kibékülve a helyzettel, de boldog vagy, szóval el kell fogadnom a tényt, hogy egy fiút szeretsz. Sokat gondolkoztam mostanában és hát arra jöttem rá, hogy a mi kapcsolatunk sosem volt a legtökéletesebb, de ennek ellenére iszonyatosan szeretlek téged és nem bántam meg, hogy te örökölted a Bong Rabbitet. Szerintem alkalmas vagy a vezetésére és ezt az utóbbi időben be is bizonyítottad. Ebből az egészből csak annyit szerettem volna kihozni, hogy tudd, nagyon büszke vagyok rád és arra, hogy kiállsz magadért. Nagy lépés volt az, hogy kiálltál ennyi ember elé és bevallottad, hogy nem egy nőt szeretsz, hanem egy veled azonos neműt. - mondta, én pedig nem tehettem róla, de bekönnyeztem.

Apa soha életében nem mondott nekem ilyen kedves szavakat és igazából egész életemben neki szerettem volna megfelelni. Azt szerettem volna, hogy büszke legyen rám és, hogy ne szégyellje azt, hogy a fia vagyok. Annyira jól estek az előbb mondott szavai, hogy komolyan a sírás határán voltam. Nem szóltam semmit, mert a döbbenet miatt képtelen lettem volna bármi értelmeset összehozni, ezért csak szó nélkül öleltem át, mint még soha. 

Nagyon remélem, hogy a továbbiakban sem fogok neki csalódást okozni, hiszen igyekszem tökéletes maffia főnök, testvér, fiú és férj lenni.

Vége