1 héttel később:

- Látom jól telt az estétek - fókuszált apám a nyakamra.

El is felejtettem, hogy vasárnapra hivatalosak voltunk apámhoz ebédre, szóval tizenegykor ébredtem fel és majdnem leszédültem az ágyról, amikor megláttam, hogy apám háromszor hívott és pár kedves üzenetet is hagyott nekem.

Apa
Remélem nem
felejtetted el, hogy
holnap ebédre jöttök
hozzám.

Apa
Ha nem jelentek meg,
akkor Boráé a Bong
Rabbit. Csak gondoltam
szólok.

Apa
12:00-kor elkezdjük az
ebédet, ha ott lesztek, ha
nem.

Szóval ezeket az üzeneteket olvasva két perc alatt elkészültünk mindketten, a két órás utat pedig kevesebb mint ötven perc alatt megtettük. Ebéd előtt öt perccel érkeztünk meg apám házához, de büszke voltam magunkra, hogy még így sem késtünk el. Fontos nekem a Bong Rabbit és szerintem Jiminnek is, szóval nem lett volna jó, ha most elkésünk és elvesztem a maffiám.

- Igen, valóban jól telt - mosolyodtam el és a mellettem ülőre pillantottam, aki zavartan lesütötte a szemeit. - Igazából miért is vagyunk itt?

Tudtam jól, hogy oka volt annak, amiért idehívott minket. Itt van Bora és Woojin is, szóval valami fontosról lesz szó. Ha tippelnem kellene, akkor vagy a Bong Rabbitről vagy Jiminről is rólam. Majdnem felnevettem, amikor apám elárulta az itt létünk elsődleges okát. Azt hiszem legközelebb fogadok, mert akkor most meg is nyertem volna a feltett pénzt, mondjuk nem gondoltam volna, hogy mind a kettő okot eltalálom.

- A Bong Rabbitről lesz először szó, utána pedig rólatok - könyökölt fel az asztalra apám, mire bólintottam egyet.

Kezemet Jimin térdére vezettem és gyengéden megszorítottam azt, hogy egy kicsit megnyugtassam, mert tisztában voltam azzal, hogy izgul, amit meg bírtam érteni. Apám egy bonyolult eset, kicsit tárgyalás beütése volt az egésznek, de inkább nem szóltam semmit, csak vártam, hogy apa végre belevágjon az órákig elhúzódó monológjába. Elmosolyodtam, amikor megéreztem Jimin apró ujjait, amint összekulcsolódnak az enyémekkel. Legyen bármi, én ki fogok mellette állni, még ha ez apámnak nem is fog feltétlen tetszeni.

- Sokat tanakodtam az elmúlt hetekben és arra jutottam, hogy maradhat tied a Bong Rabbit, de van egy feltételem! - emelte fel a mutató ujját és a lehető legkomorabban pillantott rám. - Lesz egy alvállalata a maffiádnak, aminek Bora lesz a vezetője.

- Alvállalat? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Igen. A neve Chung Rabbit lenne.

- Ennek mi értelme van? - néztem továbbra is értetlenül a velem szemben ülőkre.

- Az, hogy ha valami történik vagy veled vagy velem, akkor a másikunk kapja meg mindkét maffiát - válaszolta a nővérem.

- És ez igazságos? Mármint tegyük fel, hogy meghalok, akkor Bora nyer egy egész maffiát, de ha ő hal meg, akkor én csak egy alvállalatot nyerek.

- Ez ilyen - szólalt meg Woojin is, mire felhorkantottam.

- Remek. Gondolom ez ellen nem tehetek már semmit, szóval igen, másik téma? - kérdeztem türelmetlenül.

- Nem. Elrendezzük a papírokat és ennyi, neked ebbe igazából már nincsen beleszólásod. - ivott egy korty vizet. - Szóval a másik téma pedig a ti kapcsolatotok lenne.

- Ha azt akarod mondani, hogy... - kezdtem el, de Woojin jelezte, hogy maradjak csendben, ezért fújtatva dőltem hátra a székemben.

- Rendben van. El van fogadva, hogy együtt vagytok, de egy idő után fel kell vállald Jimint, ugye tudod? - kérdezte apám higattan.

Meglepődtem, hogy ilyen kedves volt velem és, hogy nem kezdett el kiabálni azonnal. Lehet, hogy Woojin beszélt vele vagy esetleg rájött arra, hogy ha normális hangnemmel beszél, azt is megértem.

- Igen, tudom, de engem nem zavar. - vontam meg vállaimat, mire apám felnevetett.

- Engem kifejezetten zavar. Tudod, hogy minden maffia főnöknek kötelező legalább egy nő és te most éppen szabályokat készülsz szegni.

- Tudom apa, de nem érdekel. Szeretem Jimint és magasról teszek a szabályokra. Vagy elfogadják, hogy a párom egy fiú vagy kiszállok ebből az egész szarból. - vettem egy mély levegőt és a mellettem ülőre pillantottam, aki mosolyogva figyelt.

- Ezért nem akartam, hogy valaha is szerelembe ess - mondta apám, majd hátradőlt a székében.

- Ezt nem lehet szabályozni - szólalt meg Woojin. - Nem döntheted el, hogy kibe szeretsz bele.

- Tudom, ezzel tisztában is vagyok - bólintott apám. - Csak előre tudom, hogy botrány lesz ebből.

- Kit érdekel? Történt már velünk jó pár botrány, egy idővel pedig csak túlteszi magát mindenki.

- És jön a következő problémám, az örökös. Ki lesz a Bong Rabbit utódja? - ráncolta össze szemöldökeit, mire én csak sóhajtottam egyet.

- Az első szülött gyerekem lesz a maffia örököse - szólalt meg a testvérem.

- Király - biccentettem, hiszen nem nagyon érdekelt, hogy miként oldják meg az örökösödés kérdését, csak az a lényeg, hogy Jiminnel maradhassak.

- Ennyi? Téged nem zavar? - kérdezte Bora, mire megráztam a fejem.

- A lényeg, hogy elfogadjátok a kapcsolatunkat.

- Gyerek - forgatta meg szemeit Woojin, mire akaratlanul, de muszáj volt felkuncogjak.

- Most már ehetünk? - kérdeztem tőlük, hiszen már azelőtt letámadtak, hogy elkezdtük volna az ebédet.

Már rendesen éhes voltam, szóval csak reménykedni tudtam abban, hogy most már lezártnak tekinthetjük a maffiával kapcsolatos kérdéseket és a Jiminnel való kapcsolatomat is, mert az utóbbi időben már iszonyatosan unalmas mindig erről beszélni.

- Együnk - biccentett egyet apám, én pedig megkönnyebbülve láttam hozzá az ebédhez.

Jimin némán evett mellettem és akárhányszor rápillantottam, csak maga elé bámult. Tudtam, hogy van valami baja, de nem szerettem volna mindenki előtt rátérni erre a témára. Majd beszélünk, ha már a kocsiban leszünk vagy otthon. 

[...]

- Minden rendben van? - pillantottam a mellettem ülőre, aki az autó ablakának döntötte a fejét.

Nem válaszolt semmit, csak megrázta a fejét. Vártam, hátha mondd valamit, de nem szólalt meg, csak tovább bámult kifele az ablakon. Mivel már elhagytuk Szöult és erdő mellett mentünk el éppen, így egy hirtelen ötlettől vezérelve bekanyarodtam az egyik földes útra és leállítottam az autót. Jimin kérdőn pillantott rám és látszólag nem értette, hogy még is mire készülök.

- Mi a baj? - kérdeztem és kicsatoltam az övem, hogy szembe fordulhassak vele.

Hosszú percekig csak bámult engem és az inge aljával játszadozott, hol rám, hol pedig a ruhadarabot bámulva. Nem akartam ismét rákérdezni, mert biztos voltam abban, hogy egy idő után magától fog majd beszélni és nem kell majd mindent harapófogóval kihúznom belőle.

- Szóval - sóhajtott fel egy hatalmas nyelés után, majd végre abbahagyta a figyelemelterelését és rám emelte tekintetét.

Kellemes őszi szünetet kívánok mindenkinek! 😊 Pihenjétek ki magatokat ez a pár nap alatt és, aki még nem hallotta BTS és Steve Aoki új közös számát, annak mindenképpen ajánlom, bár nem minden tag kapott részt.