- A kezed mindig egyenes legyen. Ha be van hajlítva, akkor nagyobb eséllyel véted el a lövést, esetleg meg is húzódhat a karod. - mondta Jimin Jinnek, aki bólintott egyet és már ki is egyenesítette a karjait.

Karba tett kezekkel néztem őket, fogalmam sem volt, hogy mióta állhattam az ajtóban, de komolyan mondom, hogy öröm volt hallgatni és nézni, ahogy Jimin oktatja az újoncot. Látszott rajta, hogy valóban segíteni akar neki, hiszen teljes beleéléssel magyarázott neki, sokszor mutogatott is és be is mutatta, hogy mire kell fokozottan odafigyelnie.

- Így jó? - kérdezte Jin, miután beállt a tökéletes pózba.

Jimin kivillantotta fogait és bólintott egy hatalmasat, majd mutatta a mellette állónak, hogy lőjön. Eltalálta a táblát, amin még ő saját maga is meglepődött, pedig, ha tanult már lőni, akkor ez nem volt valami hihetetlen dolog. Párszor még lőtt, egyszer el is találta a közepét, viszont utána már mozgó táblákra kellett lőnie, ami nem annyira ment neki. Órákig képes lettem volna még őket nézni, viszont hamarosan üzleti kajára kell mennem, ahova Taehyung kísér majd el. Jimint szerettem volna elvinni magammal, de mindenki ellenezte az ötletet, mi szerint ez nem lenne okos döntés. A hírekben bemondták, hogy Jimint elégette az állítólagos Golden Rabbit, szóval nem értem, hogy miért ne jöhetne el velem Jimin. Végül úgy döntöttem, hogy rájuk hagyom és magammal viszem Taehyungot. Bevallom őszintén, hiányzott már, hogy megbeszélésekre és üzleti kajákra kelljen mennem, még ha sokszor nyafogtam és úgy voltam vele, hogy nem fogok elmenni. Ez az életem és hiányzik, hogy minden olyan legyen, mint amilyen Jimin elrablása előtt volt.

- Jungkook? - rázott vissza a jelenbe egy számomra már jól ismert hang.

- Bocsánat, nem szerettem volna semmit megzavarni. Csak gondoltam szólok, hogy lassan indulunk Taehyunggal. - mosolyodtam el és elindultam feléjük, ha már észrevették, hogy kukkolom őket.

- Rendben - bólintott egyet Jimin. - Mióta álltál itt?

- Elég ideje, hogy lássam mennyire jó tanár lennél - kacsintottam egyet, mire halkan felnevetett. - Szerintem mára ennyi elég lesz, már így is gyakoroltatok egész nap. Menjetek be vacsorázni, utána pedig Jimin megmutatja, hogy hol fogsz aludni. - intéztem az utolsó mondatot Jinnek, aki bólintott egyet válaszként.

Miután mindhárman beértünk az ebédlőbe, behívtam Jimint a konyhába, hiszen szerettem volna elköszönni tőle. Nem nagyon szeretek mások előtt szerelmeskedni, hiszen szerintem a kettőnk kapcsolata másra nem igazán vonatkozik. Nem szégyenlem Jimint, erről szó sincs, csak nem fogom az újonc előtt lesmárolni. Gondolom elég sokan levágták már, hogy egy párt alkotunk, akik meg nem, azokkal valami baj lehet.

- Vigyázz magadra - nyomtam egy puszit a szájára. - Sietek haza és, ha valami van, akkor kérlek hívj. - hajoltam ismét ajkaira, mire ő csak bólintott egyet.

- Minden rendben lesz Jungkook - karolta át a nyakamat. - Egyél sok sütit helyettem is.

- Az meg lesz - mosolyodtam el és ismét ajkait vettem célba.

Egy hatalmas cuppanással váltunk el egymástól, én pedig a seggét megpaskolva jeleztem neki, hogy ideje menni, mert már így is késésben vagyok. Egy utolsó pillantást vettem rá és a már javában falatozó Jinre, majd az irodám felé vettem az irányt, hogy átöltözhessek.

[...]

- Fegyvered eltetted? - kérdeztem Taehyungtól, miközben megtöltöttem a sajátom tárát a biztonság kedvéért.

- Eltettem - húzta oldalra a zakóját, így kivillantotta a fekete pisztolyát. - Nagyon remélem, hogy minden rendben lesz.

- Most már én is nagyon remélem. Amennyi szarság történt mostanában, nagyon remélem, hogy most öt évig újra minden nyugis lesz. - indultam meg az ajtó felé, Taehyung pedig követett engem.

Több, mint fél óra késéssel, de végre sikeresen elindultunk Lee Hyonjun háza felé. Nem remélek semmi értelmeset a ma estétől, hiszen a házigazda elmondása szerint semmi fontos megbeszélni való nincs, ez csak egy szimpla vacsora lesz, ahol meg tudunk ismerkedni más maffia vezérekkel. Ha más miatt nem is, de a korlátlan ital és étel fogyasztás miatt eljöttem, plusz ki tudja melyik beképzelt főnök szólja el magát valami olyasmiről, ami hét pecsétes titok.

- Gondolkoztál azon, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy valójában te vagy a Golden Rabbit? - szólalt meg Taehyung.

- Tessék? - kérdeztem vissza, hiszen nem voltam benne biztos, hogy valóban azt hallottam, amit kérdezett.

- Mi lesz, ha kiderül, hogy te vagy a Golden Rabbit? - ismételte meg a kérdését, mire vettem egy mély levegőt.

- Nem fog kiderülni. Apa és Woojin már dolgozik az ügyön, szóval minden erejükkel azon lesznek, hogy bebizonyítsák, hogy az az ürge a Golden Rabbit, akit a tévében is említettek.

- Hát remélem is, mert bele sem merek gondolni abba, hogy hány év börtönt kapnánk, ha ez az egész kiderülne - pillantott rám.

- Ne is gondolj bele Taehyung. Ha valaki börtönbe is kerül közülünk, az csak is én lehetek. De ez most, hogy jött? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, mire ő csak megvonta a vállait.

- Nem tudom, csak úgy eszembe jutott.

- Hát, akkor ne jussanak ilyenek eszedbe - nevettem fel, hogy egy kicsit oldani próbáljam a feszültséget.

- Igyekszem főnök - görbültek az ő ajkai is felfele, de látszott rajta, hogy száz százalékosan még most sem tudtam megnyugtatni.

Az út további részében mindketten szótlanul ültünk, de egyáltalán nem bántam. Nyilván Taehyung a gondolataiba merülve bámult maga elé és emésztgette az előbb megbeszélteket, én pedig az utat figyeltem és igazából Jiminen és rajtam gondolkodtam. Lassan egy éve, hogy itt van nálam. Miért is telik ilyen gyorsan az idő? Mintha csak tegnap lett volna, hogy a kocsimba ültettem és elindultunk hozzám, mintha csak tegnap csókolóztunk volna először és, mintha csak tegnap jöttünk volna össze. Így belegondolva, soha az életben nem gondoltam volna, hogy szerelmes leszek valakibe és, hogy kapcsolatban leszek. De jött Jimin és rendesen felforgatta az életem, de nem bánom. Örülök, hogy végre van egy ember, aki őszintén szeretem engem és olyannak, amilyen vagyok. Még ha nem is boldogan kezdődött az egész kapcsolatunk, azért szerintem már ki lehet jelenteni, hogy teljesen átlagos lesz, már amilyen átlagos lehet egy maffia vezér kapcsolata.

Hirtelen befékeztem, mire a mellettem ülő Taehyung ijedten kapaszkodott meg az előtte lévő kesztyűtartóban. Annyira el voltam merülve gondolataimban, hogy nem is figyeltem a GPS-re, így a körforgóban rossz úton hajtottam ki.

- Bocsánat - sóhajtottam fel.

Még szerencse, hogy rajtunk kívül senki sem volt az úton, így gond nélkül megfordulhattam és most már a jó irányba fordultam be. Hamarosan meg is pillantottuk a hatalmas építményt, ami a főút mellett volt rögtön és csak negyed órával nyolc után volt. Rendesen taposhattam a gázt, ha így behoztam a negyven perces késésünket.