Jó volt nem az ébresztőm fülsüketítő és rettenetesen idegesítő hangjára felébredni reggel. Nem nyitottam még ki a szemeimet, de már nem aludtam. Ki akartam nyújtózkodni, de valami megakadályozott benne, vagyis valaki. Ekkor esett le, hogy Jiminnel aludtam és most valószínűleg miatta nem tudom kinyújtóztatni az izmaimat. Oldalra pillantottam és egy barna szempárral találtam szembe magamat.

- Jó reggelt - suttogta a mellettem fekvő.

- Neked is Jimin - mosolyodtam el. - Jól aludtál?

- Igen, bár aludnék még - ásított egyet, mire felnevettem.

- Ma nincsen semmi dolgom. Szeretnél kimenni lőni?

- Igen - vágta rá azonnal, szinte meg sem várva, hogy befejezzem a mondatom.

- Akkor majd ebéd után kimegyünk - bólintottam egyet.

- Rendben.

- Nem akarlak megbántani Jimin, de nem érzem a jobb kezem - nevettem fel és megmozgattam a kézfejemet, hiszen a karom többi részén ő feküdt.

- Bocsánat - ült fel azonnal, én meg végre kinyújtóztathattam az izmaimat.

- Egyébként utálok bárkinek is megnyílni, de veled szívesen beszélgetek olyanokról, amiket csak Woojin és apa tud rólam.

- Hogy hogy? - pillantott rám, mire megvontam a vállaimat.

- Mert úgysem tudod tovább adni senkinek.

- Ez igaz. Bár, ha lenne kinek elmondanom ezeket, szerintem akkor is magamba tartanám. - mosolyodott el.

- Miért? - ráncoltam össze a szemöldökeimet.

- Mert basszus te vagy a főnök. Megtiszteltetés, hogy bízol bennem annyira, hogy ezeket elmondod nekem. - nevetett fel, mire belőlem is kitört egy hangos kacaj.

- Nem is vagy te buta Jimin - borzoltam össze a haját, majd felültem én is az ágyon. - Éhes vagyok! - mondtam, majd a hasam szinte azonnal korgott egyet, jelezve, hogy tényleg enni kellene valamit.

[...]

- Így jó? - pillantott rám Jimin, amint éppen célozni készült a kis táblára.

- Nyújtsd ki a karod! - adtam neki az utasítást, mire bólintott egyet.

Elmosolyodtam, ahogy figyeltem komoly arcát és még a nyelve hegyét is kidugta, annyira koncentrált. Nem lepődtem meg, amikor a tábla közepét találta el, de látszólag ő nem számított arra, hogy ismét tökéletes lövést ad le.

- Én mondtam, hogy ha egyszer sikerül, akkor többször is fog - kacsintottam egyet, hiszen időközben rám pillantott.

- Azta - szólalt meg, én pedig mellé sétáltam, hogy újra töltsem neki a fegyvert.

- Na, lőj még egyet.

Időközben megjelent Woojin is megjelent, de még az ajtóban megállt, hogy a nagyban koncentráló Jimin ne vegye észre. Talán kíváncsi volt, hogy egy hét alatt mennyit fejlődött a fiú, de kellemesett kellett, hogy csalódjon, hiszen a következő lövése is tökéletes volt. Ugrálni kezdett, mint valami tini lány és egy apró sikoly is elhagyta a száját, amikor realizálta a helyzetet. Szembefordult velem és egy határozott mozdulattal odarohant hozzám és átölelt. Elmosolyodtam, hiszen egyszer már átölelt, viszont az egyáltalán nem volt boldog, sőt Jimin akkor szomorú volt, most viszont örült, mint majom a farkának.

- Túl profi vagy már - toltam el magamtól és játékosan megborzoltam a haját.

- Inkább csak mázlim volt - vonta meg a vállát, de jobbra pillantott, ezért észrevette Woojint, aki karba tett kezekkel figyelt minket.

Nyelt egy aprót, majd hátrált egy kicsit tőlem és zavartan pillantott a cipőire. Kérdőn néztem rá, hiszen nem értettem, hogy miért változott meg hirtelen, de esze ágában sem volt felpillantani rám.

- Helyzet? - pillantottam Woojinre, aki megvonta vállait.

- Unatkozom - jelentette ki, mire felnevettem.

- Találjak neked munkát?

- Lenne kedvem lövöldözni, szóval elfogadom az ajánlatod - nevetett fel, de továbbra sem mozdult.

- Akkor menj az irodámba, öt perc és ott vagyok - utasítottam, mire bólintott egyet és már el is tűnt az ajtó mögül. - Gyere, visszakísérlek a szobádba. - mondtam Jiminnek, majd a fegyverért léptem, hogy visszatehessem a helyére.

- Kaphatok valami édességet? - szólalt meg, amikor már a házban jártunk.

- Édességet? - ráncoltam össze a szemöldökeimet, mire ő bólintott egyet. - És mire gondoltál?

- Igazából mindegy, csak csoki legyen - nyalt végig alsó ajkán, mire tekintetem akaratlanul is odasiklott.

- Megnézem, hogy mit tehetek az ügy érdekében - mondtam még mindig száját bámulva, majd sietős léptekkel a konyha felé indultam.

- Ohh Jungkook, miben segíthetek? - kérdezte Doojoon, ahogy nagyban neki láttam az édességek felkeresésének.

- Van valami csoki? - nyitottam ki egy random szekrényt, de csak evőeszközöket találtam.

Látszik, hogy nem vagyok jártas a konyhában. Én csak enni járok ide, a többi már nem az én dolgom. Jelezte, hogy egy pillanat és itt van, én pedig türelmesen vártam rá. Hogy miért érdekelt, hogy Jimin édességet akar? Mert tudom, hogy még mindig haza akar menni, viszont kitűztem célomnak, hogy akkor is rá fogom venni, hogy önszántából maradjon itt, ha ő ezt egyáltalán nem akarja. Szóval, ha valami édeset kíván, akkor megadom neki, sőt bármit megadok neki, amit csak szeretne.

- Találtam pár csomag gumicukrot meg két tábla csokit és valami izét is - jelent meg Doojoon és kezembe nyújtotta az édesebbnél édesebb dolgokat.

- Köszönöm szépen, király vagy - kacsintottam, majd sietősen távoztam is a helységből.

Amint megpillantott Jimin, azonnal hatalmas vigyor jelent meg az arcán, én pedig egy nem túl kedves mozdulattal kezébe nyomtam az édességeket.

- Remélem ennyi megfelel - mosolyodtam el, mire ő egy határozott bólintással válaszolt.

- Bezabálok és holnap már ki sem fogok férni az ajtón - bontotta ki azonnal az egyik gumicukros zacskót és már falni is kezdte. - Kérsz? - nyújtotta felém, de én megráztam a fejem.

- Nem eszek ilyeneket.

- Mert? - ráncolta össze a szemöldökeit, mire megvontam a vállaimat.

- Mert egészségtelen és kitudja mikből készül.

- Attól még finom - vett be egy újabb darabot a szájába.

- Csak utána moss fogat, nehogy rohadni kezdjenek a fogaid - jegyeztem meg szemet forgatva.

- Rendben főnök! - mondta pimaszul, mire azonnal rá pillantottam.

Igazából még egyszer sem hívott így, de egyáltalán nem volt ellenemre, hiszen az ő szájából talán jobb volt hallani, mint bárki más szájából. Persze tudom, hogy nem úgy értette, de akkor is beindította a fantáziámat és képzeletben már az ágyában dugtunk. De nem mászhatok rá, hiszen akkor biztos, hogy azonnal el akarna innen menni, nekem pedig az a célom, hogy itt tartsam, szóval addig nem hajtok rá, amíg ő nem szeretné. Bár az már nyilvánvalóvá vált, hogy élvezi az érintéseimet, de az is lehet, hogy csak azért reagált rám így, mert rég volt együtt valakivel.

- Ne szemtelenkedj Jimin - álltam meg az ajtaja előtt, majd kinyitottam és jeleztem, hogy menjen be.

- Csak örülök, hogy kaptam valami édeset - állt meg mellettem.

- Ha tudom, hogy ilyen boldog leszel az egészségtelen szaroktól, akkor minden nap hozatok neked egy egész boltnyit - sóhajtott fel, mire Jimin szemei felcsillantak.

- Komolyan?

- El akarsz hízni, ember? - csattantam fel, mire a mellettem lévő felnevetett.

- Lehet jobban néznék ki nagy hassal - simított végig az említett testrészén, én pedig komolyan nem értettem, hogy miért lett hirtelen ilyen bátor.

- Szerintem úgy néznél ki jobban, ha most bemennél a szobádba és majszolnád az édességeket, mielőtt olyat teszek, amit rohadtul meg fogok bánni - pillantottam ajkaira, majd tekintetem végigvezettem az egész testén.

Nyelt egy hatalmasat, majd szó nélkül lépett be a szobába, de az apró mosoly ott bujkált a szája két szélén. Intett egyet, majd becsukta az ajtót, én meg fellélegeztem, hogy sikerült visszafognom magam. Egy kicsi kellett volna ahhoz, hogy neki lökjem a falnak és addig csókoljam, amíg kap levegőt, de szerencsére értette a célzást és jobbnak látta, ha becsukja az ajtót.