Az ajtómat bezártam és átöltöztem kényelmes ruhába.Hazudnék,ha azt mondnám nem várom a holnapot.Minden lány álma esküvői ruhákat próbálgatni.Én is vágyom erre.Az ágyamon elterültem és helyszíneket kerestem.Ebben úgy igazán segíthetne nekem Mr.Williams.Ő régebb óta él itt.Talán tudja,hogy hol lehetne kedves esküvőnk.Nem nagyon merem zavarni őt,de ez fontos.

Tudsz ajánlani valami szép helyet ahol lehetne az esküvő?

Hamar jött a válasz.

Anglia.

?

Angliába fogsz velem látogatni majd.Itt pedig majd intézek valami puccos helyet ami tetszeni fog a családodnak.

Nem írtam többet.Kitöröltem és a szekrényre helyeztem a telefont.Sosem jártam Angliába.De kíváncsian várom.
Mivel nincsenek barátaim és nagyon senkim ezért kicsit szomorúan feküdtem.Anya és mama kísér el engem a ruha próbára.Vissza gondoltam a mai napra.Az apró gesztusokra amit a jövendőbeli férjem tett.Nem akarok szerelmes lenni.Nem akarok élni sem néha.De ha beleszeretek kudarcot vallok.Ő nem szerelmes és nem is kedvel engem.Ő maga mondta,hogy ki nem állhat.Mit is vártam?Ő felnőtt,én pedig csak egy gyerek.Szerelmeskedés közben is csak az alávetettje leszek.Pontosabban szex közben.Fair ez?A férfiak világában igen.Már az álmaimra sem emlékszek.Mindegy.Ez a sorsom.A sors elöl nincs menekvés,csak beletörődés.Mégis kezdek beleszeretni...furcsa biztonságot érzek mellette.

B A R O N W I L L I A M S

-Igen a mennyasszonyom holnap megy Gabriella.A ruha ár határa a csillagos ég,ha kiválasztotta akkor mondja az árat és én utalom a pénzt.-motyogtam.
-Rendben Mr.Williams.A mennyasszonya különleges bánás módot fog kapni.Örülök,hogy a mennyasszonya a Kleinfeldet választotta.
-Köszönöm.Viszhall.-tettem le.
Ahogy kijetette a kis szeleburdi a száján a Kleinfeldet tudtam mit kell tennem.Ismerem a tulajt,hiszen elég sok gazdag embert ismerek itt New Yorkban.A lényeg,hogy holnap legyen egy csodás napja a kamasznak.Nem mintha érdekelne engem,egyszerűen csak kifejezem a családja részére mennyire is leszek gondoskodó férj.
Nos nagyon.Nem kell szerelem,de ez csak egy gyerek.Elveszem a családjától szóval új szabályok szerint felépítek neki egy új otthont.Bár,hogy korrekt legyek a családja adja oda nekem.Imádtam nézni,hogy mennyire félnek és mennyire utálnak engem.Nem fogok a köreikben lenni,sem mutatkozni.Kiszabadítom a Lúdat aztán minket hagyjanak.Angliába megyünk csak bemutatom az unokatestvéremnek.Az anyám azt se tudom,hogy hol van.Azt anyámmal nem igazán tartom a kapcsolatot.Nem érzem szükségét.Mikor elváltak az apámmal akkor annyira mérges volt az anyám,hogy azt mondta olyan leszek.Nem lettem olyan.Ez volt az utolsó szava.Akkor megfogadtam,hogy nem fogok rá hasonlítani.Akkor még felnéztem az apámra.Azután többé nem.Ő nem a jóságról lett hírhett.A telefonomra néztem ami csörögni kezdett.Az egyik volt numerám.Nagyszerű.Felvettem.Minden numerám keresni fog?Ribancok.
-Szia bébi!Nincs kedved egy menetre?-kérdezte.Hallani mennyire részeg,de végülis miért is ne baszhatnám meg?Közben elképzelhetném milyen lenne a fiatal kis mennyasszonyommal.Sosem tennéd ezt Ludovicával...túlságosan is érdekel a véleménye.
-Megnősülök.-motyogtam.
-Azigen és?
-Szia.-tettem le.Engem csókolni se csókoljanak.Talán még a feleségemet sem fogom megcsókolni.Nem akarok érzelmeket táplálni egy hisztis kamasz iránt.Bár akkor nem hazudtam mikor azt mondtam milyen szép.Tényleg az.Nem láttam hozzá hasonló szépséget még.Ebben szerencsés vagyok.Kaptam egy szép kis mennyasszonyt akivel addig szexelek ameddig csak akarok.
Ebben is szerencsés vagyok.Meg az üzelti életben is természetesen.
Másnap reggel már az irodámban ültem és dolgoztam.Szeretek a munkába temetkezni.Ehhez értek.Imádok építész lenni ez a munka illik hozzám a leginkább.Kreatív és persze sok pénzt kereshetek vele.Király nem?
A munka eluralkodott rajtam.Négy órakkor néztem a telefonomra.Egy üzenetem jött.Oh bazdmeg!
Két órája kaptam.A kis kamaszomtól jött.Annyit írt,hogy végzett.Remek.Tehát nem tudtam időben elindulni.Hivni kezdtem.Hamar felvette.
-Lúd dolgom volt.Hol vagy?
-Otthon.Nem para.Kösz amit értem tettél.
-Oda megyek.
-Nincsenek itthon a szüleim.
-Az engem nem zavar.-tettem le.
Felkeltem és elpakoltam.Sietve indultam el.Nem volt nagy a forgalom így aztán gyorsan értem a mennyasszonyomhoz.Fogalmam sincs miért szaladok utána mint egy tini fiú....de valamiért szaladok utána.Ez van.Felmentem és kopogtattam.Az ajtó nyílt.Ő nyitott ajtót.Egy nagy póló fedte testét számomra valami ismeretlen bandával.Szemüveg volt rajta a haja laza kontyba.Könyv volt a másik kezében.Izgató a látványa.Szívesen dugnám meg itt és most.Most annyira lazán fest...ami kurva jól áll neki.
-Szia!-nyomtam csókot a szája sarkába.Felakarom izgatni a picikét.Annyira amennyire ő engem.
-Szia.-csukta be mögöttem az ajtót.
-Nem vagy éhes?-kérdeztem.Megrázta a fejét.A könyvet letette és a kanapéra ült.Mi baja van?-Mi a baj.-ültem mellé.Elkezdtem a gerincét simogatni.Istenem mennyire vagy gyönyörű így Ludovica.
-Semmi.-rázta a fejét.Baj van.Látom rajta.
-Kivele.Nem szeretem a kamasz hisztit.
-Csak...várom,hogy hozzád költözzek.-suttogta.Én is cica.Kibaszom belőled az olaszságot.-Az apám folyton...ahh irritál.
-Még három hét.
-Uhum.-nézett rám.
-Milyen a ruha?
-Gyönyörű.Nagyon egyszerű és konzervatív.-bólintottam.Az én kis prűd kamaszom.Átkaroltam.-Kérsz valamit?
-Nem.-ráztam a fejem.Bólintott.A hajával kezdtem játszadozni.Néztem őt közben.Ültünk egymás mellett csendben.Nehezen uralkodtam magamon.Annyira egyszerű lenne belenyulni a bugyijába és megnézni mit szól hozzá...annyira egyszerű lenne.De egy hülye gondolat azt kérdezte tőlem,hogy vajon akarná?Nyilván.Miért érdekelsz ennyire Ludovica???
-Mit akarsz kezdeni az életeddel?-pillantottam rá.
-Nem tudom.-rántott vállat.-majd szeretnék tovább tanulni.-bólintottam.-Szép London?
-Nem voltál még?
-Sok helyen nem jártam még.Rühellsz még?-súgta és a szemembe nézett.Végig simítottam fiatal vonásain.
-Eléggé.De beletörődtem.-Motyogtam és a száját néztem a szeme helyett.Rühellem,hogy nem rühellek.
-Akkor jó.Én is.-kuncogott fel.Gyönyörű perszóna.Nem maradhattam sokáig és mivel nem beszélt hozzám ezért távoztam.Valami furcsát érzek az ereimben.Ez nem jó.Otthon leültem és felhívtam Stevet.A munkáról beszélgettünk de aztán meg kellett kérdezzem tőle.
-Steve mi van ha beleszeretek?
-Azt mondtad alig beszélsz vele.-nevetett fel.
-Sokkal többet beszélek vele...
-Haver.Ne félj érző ember lenni...
Ne félj érző ember lenni.Hogyan,ha tizenöt éven keresztül próbáltam érzéstelenné válni?

Szia!Szép hétvégét!Remélem ez a rész is tetszett,ha igen akkor kérlek csillagozd!😊🌟🌟🌟🌟🌟🌟🌟