L U D O V I C A
S A N T I

Felvettem a láncot amit tegnap a vőlegényem küldött majd megigazítottam a hajam.Egy olasz étterembe megyünk....apám fontos bevett emberei ott lesznek.Köztük Dario is aki most utál engem és sokan mások is.Sok kérőm volt a bevett tagok közül.Kezdek félni,de annyira még sem.Miért?Mert a vőlegényem is jön aki már lent vár engem.Sokkal nyugodtabb vagyok.Egy fekete vastag pántos ruhát vettem fel ammi szív alakkal dekoltált. A vonalú nagy szoknyával és a térdemig ér.Leigyekeztem a lépcsőn a magassarkúmban.Mr.Williams éppen wiskyt kortyolgatva telefonozott.Fekete jó szabású öltönye és nadrágja tökéletesen állt rajta.Az ingje három gombja szokásosan le volt gombolva.Gyorsan lépkedtem oda hozzá.
-Mr.Williams.-sutyorogtam.Rám nézett.
-Mondjad.
-Egy szívességet kérhetek?-tettem karjára a kezem.Oda nézett aztán egy csábos mosolyra húzta ajkait és a szemembe vizslatott.
-Mi volna az?-hajolt közelebb.De megcsókolnálak.Nem!Nem!Tiltakozom.
-Mindig maradjon mellettem és játsza a tökéletes vőlegény szerepet.Egyedül ne hagyjon!Kérem!-ez nem szívesség.Konkrétan könyörgök a vőlegényemnek.
-Tán fél?-egy aprót bólintottam.Elgondolkodott aztán a poharat letéve megfogta a kezem.-Ott leszek ne aggódj.Most pedig induljunk.-tette zsebre a telefonját és kinyitotta az ajtót nekem.Kiléptem ahogy ő is mögöttem.Külön kocsival megyünk.A szüleim elindultak már és ezek szerint annyira megbíznak benne,hogy itt hagytak vele egyedül a lakásban.Nos igen,az apám jól megválogatta a férfiakat körülöttem.Szerintem ő is tisztában volt azzal,hogy Dario és a többi alak sem közelítheti meg Mr.Williamset.Elmélkedés közepette leértünk és beszálltunk a gyönyörű autóba.Vőlegényem sofőrje vezetett.Újra ránéztem.
-Sok olyan férfi lesz ott akik feleségül akartak engem venni.-ezen felnevetett.
-Hány évesek?
-Nem tudom.Magánál fiatalabbak természetesen.
-Természetesen.-bólintott.-Hát bekaphatják.Enyém lett a friss hús.Engem nem tudnak megfélemlíteni,elérhetetlen vagyok.Az unokatestvérem London miniszterelnöke,a legjobb barátom pedig New York szenátora.Ne aggódj annyit Ludwig.Apuci vigyáz rád.-villantott egy akkora mosolyt,hogy azt sem tudtam merre vannak a kamerák.Ez csak viccel.
-Azért nem vigyáz rám annyira.
-Én vagyok az apucid édesem.-forgatta meg a szemét.Szemeim kitágultak.
-Nem.Fúj.-felnevetett.
-Hagyjuk.-köszürölte meg a torkát.Nem mintha érdekelne,de szerintem befoghatná...bolond ez az ember.A telefonom elővettem és megnéztem a hajam a kamerába.
-Ki volt az a pasi a telefonodba?
-A bátyám és a családom egy nyaraláson.-nyomtam meg a fő gombot és megmutattam neki a háttérképem.
-Nem gondolos,hogy a férjed való oda?Így nem tűnsz szerelmesnek kedvesem.
-Nem hiszem,hogy annyira érdeklik őket az,hogy szerelmes vagyok-e.-felnevetett.
-Valóba nem.Engem sem.-bólintottam.-Néztél ruhát?
-Igen.Zárt lesz és sellő alakú.
-Zárt?
-Igen.Az esküvő szent,nem szeretném,ha a mellem vagy a karjaim annyira kint lennének a ruhámból.
-Te nagyon régimódi lány vagy.-nézett rám.
-Baj?-megrázta a fejét.
-Nem.Ez tetszik benned igazából.-mosolyom nem tudtam leplezni ő azonban elfordult tőlem.Megérkeztünk az étterembe.Kiszállt és a kezét nyújtotta felém.Én is kiszálltam.Kézen fogva igyekeztünk be.Az asztal körbe volt téve és mindenki ott ült.Nevetgéltek és beszélgettek.Mikor a vőlegényem és én besétáltunk az apám felállt és üdvözölt minket.
-Foglaljatok helyet.-mutatott maga mellé.Baron kihúzta nekem a széket én pedig leültem.Azután ő is mellém ült és az asztalon összekulcsolta ujjainkat.
-Szóval ő lesz a kis Ludovica férje?-mosolygott a nénikém velünk szembe.Dario és még két másik fiú ült mellette a családjukkal.Annyira nézték a vőlegényem,hogy én magam pirultam helyette.
-Én bizony.-nézett rá Mr.Williams.
-De ő nem olasz.-szólt az egyik tag aki biztosan haragszik az apámra,hogy nem az ő fia lesz az örökös.
-Nem vagyok olasz.-mosolygott.-Brit vagyok és félig amerikai.-szorosabban fogtam a kezét.Érezhette mennyire izzad a tenyerem mert simogatni kezdte kis kezem a hüvelykujjával.
-Tökéletes férj jelölt volt a lányomnak.-mosolygott apa és megveregette a jövendőbeli férjem vállát.
-Volt egy pár tökéletes jelölt a családunkban is drága barátom Alfred.-Dario apja szeme Mr.Williams és az én kezemre siklott.Megemelte a szemöldökét és kihívóan nézte a kedves vőlegényem.Egyre rosszabbul éreztem magam.Már a másik kezem tettem Mr.Williamsére.Ő azonban a kezünk az asztal alá helyezte és a combomon írt le körkörös mozdulatokat.Nem szabadna ezt csinálnia,de az apám annyira megbízik benne,hogy tudja nem tesz velem semmi olyat az esküvő utánig.
-Tudom.De a kedves lányom elég válogatós alkat.Megmondtam,hogy az elsőt nem fogadja el a másodikat kötelessége,a második pedig drága barátom fia volt.-Sosem láttam apámat büszkébbnek.Tudtam,hogy Mr.Williamsre ilyen büszke.Az ő fia elhagyta a családot és külföldön él.Senki nem tud róla semmit,rajtam kívűl.A bátyám mindig megvédett engem.Megígérte,hogy az esküvőmre eljön.Remélem így lesz.Még be sem számoltam arról,hogy a férjem egy helyes angol férfi.Szóval az apám megtalálta a fiút aki helyettesíti a fia hiányát.Az a fiú pedig mellettem ül és én úgy kapaszkodom belé,mintha az életemen múlna.
-Mivel foglalkozik?-érdeklődött egy újabb férfi.Ez így megy.Kíváncsiak rá.
-Építész vagyok és üzletember ezen kívűl a politikai életben is sokszor veszek részt.
-Hogy hogy?-folytatták.Mr.Williams elmosolyodott én pedig annyira próbáltam őt utálni,hogy ennyire levesz engem a lábamról.
-Londonban az unokatestvérem a miniszter,itt New Yorkban pedig az egyik legrégebbi barátom a szenátor.-Egy páran egymásra néztek.Kitágult szemeket láttam és összesúgásokat.Az apámra pillantottam aki szintén meglepődött.Basszus.Nem tudta,hogy ilyen körökben mozog?Tudtam mit jelent ez.A férjem és én is érinthetetlenek leszünk.Nem csak érintethetelenek.A vőlegényem akár a bőrtönbe is teheti a családomat.
-Alfred,komolyan ez volt a választásod?-állt fel az egyik tag.Nem kerülte el a figyelmem a nadrágjába csúsztatott pisztolya.Revolver.Megrúgtam a vőlegényem lábát ő egy rideg pillantást vetett rám.Csak megrázta a fejét aztán a férfi szemébe nézett.
-Egyértelműen én voltam Alfred legjobb választása.-kihívó tekintete mindenkit meglepett.Áthatolhatatlan.Egy férfié leszek aki olyan mint az a jéghegy ami a Titanicnak vetett véget.
-Calio ülj le kérlek.-mondta az apám.A férfi leült.
-Na és szabad tudni hány éves?-folytatta a nénikém aki éppen belekortyolt a borba.
-Harmincnégy éves vagyok asszonyom.De ez csak előny.Ludovicához egyértelműen egy érett inteligens férfi való és nem egy félkegyelmű.-elpirultam.Újra.
-Nem mintha sok félkegyelmű lenne itt.-morogta Dario.A vőlegényem csak legyintett és felém fordult.
-Jól vagy?-suttogta.Bólogattam de láthatta a szemembe,hogy alig várom ennek a végét.-Mit szeretnél enni?-helyezte vissza a kezem az asztalra.Hátra simítottam egy hajszálat a másik kezemmel és elhúztam a szám.
-Nem tudom.Te mit eszel?
-Pesztos tésztát.-mosolyodott el.Én is elmosolyodtam.
-Kérek én is azt.-Csak bólintott.A pincérek közben forogtak körülöttünk.Túl sok ember ennyi pincérre.
-Mutasd a gyűrűt!-vigyorgott a nénikém.-A kezem felé fordítottam de minden nő nemű és hím nemű is könnyen észrevette az óriási smaragdot amiből legalább tíz házat lehetne venni.Körülötte apróbb fehér gyémántok.Ímádom,hogy alakja szögletes és kifinomult.
-Hát ez pazar!Gyönyörű!-tapsikolt a nénikém.A nők irigykedve pásztázták.Vissza helyeztem a kezem és újra a vőlegényemre néztem aki az apámmal folytatott társalgást.Körbe néztem.Némelyik fiú engem nézett,a nők többsége pletykált és a vőlegényem bámulta.Féltékeny lettem és magányos de mégis nyugodt.Ez a kézfogás dolog megnyugtat.A mellettem ülő mamám megsimogatta a vállam.
-Illetek egymáshoz.-mosolygott rám.Elmosolyodtam.
-Köszönöm.
-Igazság szépségem.-Mosolyogva néztem.magam elé és észre se vettem,hogy Mr.Williams engem néz.
-Mi az?-simogatta meg a hajam miközben elengedte a kezem.
-A mama azt mondta,hogy illünk egymáshoz.-néztem a szemébe.Kíváncsi voltam a reakciójához.
-Kétségtelenül jó szeme van.-nyomott csókot az arcomra.-Szeretnéd,hogy nagyon irigykedjenek?-súgta a fülembe.Felkuncogtam.-Csak kérned kell Ludwig.
-Miért mi a terved?-néztem rá.
-Megtudod,ha kéred.
-Akkor kérem.-bólogattam.Elvigyorodott.Hát persze,hogy kéred.Üzente a szeme.Újabb csókot nyomott az arcomra majd a kezem megfogta és engem bámult olyan pillantásokkal amik mosolyra késztettek de nem mosolyogtam.Harcoltam ellene.
-Várjátok az esküvőt?-szólt ide az egyik lány unokatestvérem.Mindig is irigy volt rám.
-Igen.-bólogattam.
-Az biztos,hogy megfogtad az isten lábát.-vigyorgott kacéran.-Tudja a kedves vőlegényed,hogy meddő vagy?-persze mindenki tudta ezt a teremben.A pióca csak direkt akar engem kellemetlen helyzetbe hozni.
-Persze,hogy tudom.De Ludovicának nem kell szülnie nekem.Engem csak ő érdekel.A testi és a mentális egészsége.A többi ráadás.Amúgy is,annyi előre látható utazásom lesz a kedves mennyasszonyommal,hogy nem érünk majd rá ilyesmivel törődni.Csak egymással.-válaszolt helyettem Williams.Komolyan szavai hallatán a szívem a gyomromba csúszott és elolvadt.Méz lett belőle és pici pillangók meg méhecskék akartak onnét kiszabadulni.Bárcsak így gondolnád édesem!Bárcsak ennyire.
-Kellemes.-bólintott a lány.Én közben a vőlegényemre néztem és egy mosolyt küldtem felé.Az ebéd jól telt.Nem mertek többet hozzánk szólni.Megvető és irigy arcokkal néztek minket inkább.Mikor végre vége lett újra kettesbe maradtam a vőlegényemmel.Az autóban már nem fogta a kezemet.A telefonjába meredt és csendben volt.
-Mikor lettél meddő amúgy?-nézett rám egy jó húsz perc múlva.
-Tizenhat éves koromban.
-Mitől?-érdeklődött.Azt nem kötöm az orrára...
-Nem tudják.-bólintott.-Köszönöm,hogy megvédtél a családomtól.-bólintott.
-Meg azoktól a mocskoktól.Szerencsés vagy,hogy én veszlek el.
-Tudom.
-Rendben.-ásított.
-Hova mész most?-kérdeztem.Közben az órára néztem.Délután három óra van.
-Haza.Alszok egyet.-dőlt hátra az ülésben.Behunyta a szemét és mélyen beszívta a levegőt.-Te?
-Helyszíneket keresek az esküvőhöz.
-Király.-válaszolt unottan.
-Holnap ruha próbám lesz.-bólogattam.
-Hol?
-A Kleinfeldben.-csak bólogatott.Megérkeztünk az otthonomhoz.Kiszállt és a kezét nyújtotta.Én is kiszálltam.
-Remélem sikerrel jársz holnap.-nyomott csókot az arcomra.
-Én is.Jó pihenést és jó munkát.
-Hívj,ha ott végeztél.Érted megyek és elviszlek enni.-bólogattam.Elbúcsúztunk.Felmentem a lakásba.Apám és anyám éppen valamiről nagyon beszélgetett,de mikor beléptem elhallgattak.
-Holnap lesz a ruha próba.Azután a vőlegényemmel enni megyek.-indultam meg a szobámba.

Szia!Remélem ez is nagyon tetszett!Ha igen mindenképpen hagyj magad után nyomot.😊🌟🌟🌟⭐⭐⭐