Ludovica  Williams

-Tulajdonképpen hova megyünk?-érdeklődtem és ránéztem.
-Bárhova.-súgta.Legalább tíz órája vezet.
Nem szóltam egy szót sem,inkább csak figyeltem a gyönyörű tájat.Történt valami.Baron azért visz engem egyre messzebb.Lassan esteledett be de a férjem még mindig vezetett.
-Baron kérlek.-súgtam.-Késő van.Nem is aludtál.-sóhajtott.
-Nem baj kicsim.Nem vagy éhes?Ott egy KFC.Vegyek neked ennit?
-Nem.Tele vagyok az előző adaggal.-kuncogtam fel.
-Aludj akkor.-tette a combomra a kezét.
-Inkább csókolóznék veled.
-Arra is sor kerül.-nézett rám majd vissza az útra.-Én is szívesebben falnám a húsos kis szád....de most vezetnem kell.
-Történt valami.Mondd el.A feleséged vagyok.Egyenrangúak vagyunk.
-Tudom...-sóhajtott.-Az apád azt üzente,hogy tudja hol vagyunk.Muszáj el rejtselek téged.Minket.Vigyáznom kell rád szerelmem.
-Kell egy csali,hogy elkapják őket...én...
-Mi?Nem!Lud nem!
-Baron.Elkapják őket.Tedd meg értünk.Csak,hogy leszálljanak rólunk.-súgtam.
-Meg kell beszéljük.-fordult le.Innen is látszott a tenger.Egy kicsi kunyhó állt a föld út jobb oldalán.-Megjöttünk.
-Végre.-pillantottam rá.Elmosolyodott.Kiszálltunk és a cuccainkkal bementünk a házba.Baron lerakta a dolgokat és rám nézett.
-Csak pár napig leszünk itt.Tetszik?
-Nagyon.-néztem körbe.Az egész kis házikó hangulata a romantikáról árulkodott.-Romantikázz velem.-bújtam oda hozzá.Elmosolyodott és a derekam köré fonta kezeit.Lassan megcsókolt amit viszonoztam.
Baron azonnal az ágyhoz tolt és elfektetett rajta.Imádok a markában lenni.Imádom,hogy szeretkezés közben is ennyire vigyázik rám.
Hajnali egy volt mire ténylegesen ágyba kerültünk.A férjem nagyon gyorsan elaludt.
Öleltem és simogattam a haját.Nyitott szájjal aludt és az egyik keze a mellemen pihent.
Nem félek semmitől,ha velem van és ebben a legjobb,hogy mindig itt van velem.Mindig vigyázik rám.
Nekem persze kavarogtak a gondolataim.El kell őket kapniuk.De vajon nyugton hagynak minket egyszer Baronnal?Az apám bosszút akar amiatt,mert a férjem és én nem a maffiára vágyunk.Talán,ha elhitetjük,hogy mégis ezt akarjuk akkor rajtuk üthetnénk.
Mi leszünk a csali...
Reggel már arra ébredtem,hogy Baron mellettem ül és kávézik.
-Hát szia kicsim.-mosolyodott el.
-Szia!Jól aludtál?-súgtam.
-Jól és te Lud?-tette le a kávét és mellém bújt.
-Jól.Gondolkodtam.Mindenképpen csaliként bekéne adni,hogy üzletet kötünk vele.
-Erre ne most gondoljunk.Élvezzük a csendet és a nyugalmat.Jó?
-Baron!Meddig?Nem rejthetsz el örökké.
-De megakarom próbálni!-motyogta.Rám nézett és sóhajtott.-Tudom Ludovica.Csak nem akarlak elveszteni.-sóhajtott.-Szeretlek.
-Oh szerelmem.-öleltem magamhoz azonnal.-Imádlak.Semmi baj nem lesz.-szorosan öleltük egymást.
-Igazad van.De most mit tegyünk?
-Beszéljünk a többiekkel.-nyomtam csókot a nyakába.-De előbb élvezzük egymást.Benne vagy?
-Benned vagyok.-kuncogott fel.
-Na de Mr.Williams....
Nagyon jól elvoltunk kettesben az Isten háta mögött.Sétáltunk és rengeteget beszélgettünk.Szeretek a férjemmel beszélgetni.Vele mindennap csodás.Négy napot töltöttünk ott.Se internet se telefon.Semmi.Csak mi ketten.A negyedik nap után a reptérre mentünk ugyanis New yorkba utaztunk.A férjem máris két tárgyalásra ment.Köztük tárgyalt Stevevel is.Megbeszélik,hogy mit kezdjenek velük...Én persze elkezdtem úgy mondd betanulni.Veronica körbe vezetett az osztályokon és ilyesmi.Miután ezzel megvoltam vissza mentem a szerelmem irodájába.
-Mit szólnál,ha átrendeznénk az irodát?
-Londonba tesszük át a székhelyet.Már,ha...
-Tökéletes lesz.-mosolyodtam el és közelebb mentem.-Baron hallgatag vagy.Mondd el.
-Megbeszéltem velük.Már ma találkozom Alfreddal.Nemsokára itt lesznek.
-Én is itt leszek.
-Nem szerelmem.Belehalok,ha bajod esik.Nem!-állt fel.Elém lépett és végig simított az arcomon.
-Szerinted én túlélem,ha az egyetlen embernek akit szeretek baja esik?Baron.Ezt együtt csináljuk végig.Együtt csöppentünk bele.Te miattam...kérlek.-öleltem át a derekát.Bólogatni kezdett.
-Rendben szerelmem.-lassan lehajolt és megcsókolt.Szorosan öleltem őt miközben csókolóztunk.-Lesz egy meglepim Angliában.
-Remek.Alig várom.
-Mr.Williams.-nyitott be Veronica hirtelen.-Richardék itt vannak.Egy egész sereg zsernyák.
-Igen.Jöjjenek.
-Most jönnek igaz?
-Igen.-bólintott.Richardék bejöttek.Nem lepődtem meg,hogy Baronnak és nekem is golyó álló mellényt kellett fel vennünk.Én Baron pulóverét is felvettem,mert rajtam túl feltűnő egy ilyen mellény.
-Sok szerencsét!-nézett ránk Steve.
-Menni fog.-mosolyogtam rá és megfogtam Baron kezét.-Együtt a világ ellen Baron Williams,ugye?-súgtam.Elmosolyodott.
-Együtt a világ ellen Ludovica Williams.-mosolyogva bólintottam.Baron irodájában van egy titkos ajtó.Több zsaru ott bújt el.Meg ahol egyáltalán nem látszódtak.Ebbe már az FBI is csatlakozott.Elakarták kapni őket.Hiszen engem megakartak ölni.Nem kellett sokat várnunk.Baron kezét fogtam és mellette ültem.Mindig mellette leszek.Mindenkor.Az ajtón kopogtattak.A férjemre néztem.Bólintottam és nyomtam egy gyors csókot a szájára.
-Szabad!-kiáltotta ki.A hangja mélyebb lett.Tekintélyt parancsló.Baron Williams az én két járon lábó mindenem.Az ajtó kinyílt.Alfred Santi lépett be rajta.Julioval az oldalán.Ami nem volt meglepetés,hogy elhozta az embereit.
-Milyen jó titeket látni.-mosolygott Alfred.-Ahogy megkaptam az üzleti ajánlatodat...jöttem ahogy tudtam Baron.-vigyorgott.
-Ez egy remek hír Alfred.-Foglaljatok helyet.-mutatott a székre Baron.Én nem néztem rájuk.Képtelen voltam.
-Ludovica.Olyan más vagy.Egészen megasszonyosodtál az urad mellett.-motyogta a férfi akit az apámnak hittem.Baron rám pillantott.
-Nos igen.-bólogattam.A férjem térdére csúsztattam a kezemet.Baron rájuk nézett.
-Mi a helyzet az üzleteddel Alfred?
-Stagnál.Nincsenek új érdeklődök ami megnehezíti a kereskedelmet.Meg a forgalmat is.
-Sajnálattal hallom.-közölte a férjem.Dehogy sajnálja.Ezt csak direkt mondta.
-Térj a tárgya Williams.Nem érek rá várni.
-Tudod arra gondoltam,hogy talán lehet mégis van valami amit még évekkel ezelőtt mondogattál nekem.
-Mikor még nem jelentett neked semmit a melletted ülő?-motyogta unottan az a félkegyelmű.
-Mi lenne,ha....
-Beszállnál?-tette fel a kérdést Alfred és alig várta Baron válaszát.-Tudod most elég nagy pénz szűkében vagyok.Mennyi lenne az annyi?-Baron elővett egy sima cetlit és ráírt egy összeget.Alfred elé tolta.A szeme kikerekedett.Azt hittem,hogy a földön végzi.
-Küld ki az embereid.Ha ennyi összeggel beszállok...akkor így beszélünk.-Alfred bólintott.
-Takarodjatok ki.-intett az embereinek.-Te is te paraszt.-nézett Juliora.Aki vette az adást és kiment ahogy a többiek is.-Ludovica neked is kikéne fáradni.Tudod,hogy az üzlet és...-Baron leintette.
-Ludovica az üzlettársam Alfred.-Az apám szeme kikerekedett.-A fele cég Ludovicáé.-Ezen én is meglepődtem.-Kérsz egy italt?
-Legyen.-dőlt hátra a székben Mr.Santi.
A férjem felállt és töltött neki.A poharat oda nyújtotta és mögém lépett.A szék hátulján támasztotta a kezeit.
-Mikor akarod feladni az üzleted?
-Hm?-megitta a barna löttyöt.
-Tudod egyet köszönhetek neked.De semmi többet és az az egy itt ül.-simított végig a vállamon Baron.
-Neked véged Alfred Santi!

Sziasztok!Remélem ez a rész is tetszett nektek.Ha igen mindenképpen jelezzétek.Szép estét,vagy inkább lassan jó reggelt! 😊💛💛💛💛💛💛💛