Ludovica Williams

Elgyengülve néztem Baronra de ő megtartott.
-Semmi baj Vic!
-Baron...elfogok..
-Nem!Nem,nem!-Steve egy palackot hozott amiben víz volt.Baron tartott az egyik kezével és a másikkal pedig megitatott.
Hálásan néztem rá.-Elég?-bólintottam.Odaadta Stevenek a palackot és átölelte a derekam.
-Köszönöm.
-Édes kicsi kincsem ugye jól vagy?-súgta a férjem.Bólintottam.
-Kiszúrtak minket.-motyogta Steve.Baronra néztem aki biztosan az apámmal farkas szemezett.Mikor azonban meghallottam a hangját megrémültem.
-Lám Baron túltetted magad a lányomon?-Baron rám nézett.Úgy szorítottam a férjem karját ahogy tán még sosem.Megfordultam de Baron kezét nem engedtem el.A karjait körém fonta.Mr.Santi meglepődve nézett rám.Sőt olyan fehér lett mint a fal.-Ez meg hogy lehetséges??!!!!Te kis rüfke!Azt hittem megdöglöttél.
-Vigyázzon,hogy beszél a feleségemmel,mert megkeserüli!-morogta Baron és egy mozdulattal maga mögé tolt.Apám pár embere is ide jött.Köztük Julio is aki megvert.
-Na nézzenek oda!Túl élte.-Baron egyre feszültebb lett.Steve mellettem állt.A két férfi toronyként óvott.
-Vissza fogjátok ezt még kapni.Úgy igazán!-motyogta a férjem.
-Oh Williams mondogasd csak.Na mi nem is zavarunk.-nem néztem egyikükre sem.A férjem hátát néztem.
-Nézd.-motyogta Steve Baronnak.Én is oda pillantottam.Pár idegen arc lépett oda.Valamit beszéltek ami miatt mindenki fehérebb lett.A következő pillanatban fegyvert rántott a maffia.
Lelőtték azt az embert aki valamiről nagyon beszélt velük.Annyira a földbe ragadt a lábam,hogy már csak azt vettem észre,hogy Baron maga után húz.
Olyan gyorsan kivitt a helyszínről,hogy úgy éreztem ott sem voltam.Az autóba tuszkolt engem és beszállt ahogy Steve is.Damian elindult egy ismeretlen úton.Olyan gyorsan ment,hogy Baron combját szorítottam és lejebb csúsztam az ülésben.
-Itt vagyok Vica!-húzott azonnal az ölébe és átölelt.A mellem közé rejtette a fejét és beszívta az illatomat.
-Hogy történhetett meg ez?Richard azt mondta...-motyogta Baron majd újra szólásra nyitotta ajkait.
-Kapja be a faszt!-morogta egyszerre Baron és Steve.
-Látták Ludovicát.Tudják,hogy él.
-Nem!Nem!Steve ne mondj ilyeneket.
-Csak az igazságot mondom!-kiabálta el magát hirtelen.-Látták!Addig nem fognak megnyugodni amíg meg nem gyilkolják.
-Szerinted nem tudom???!!!Azt se tudjuk,hogy elkapták-e őket!Ennek nem lett volna szabad megtörténnie!Ugye tudod,hogy megvédelek?Az életem árán is megvédelek.-nézett a szemembe a férjem.Bólogatni kezdtem.Levette a zakóját és rámadta.
-Szeretlek.-öleltem szorosan magamhoz.-Nem történhet baj.Ne gondolj erre.
-Baron sajnálom!-szabadkozott Steve.-Nem lesz baj.Vannak kapcsolataim.Nem lesz baj.
-Tudom.Damian a reptérre megyünk.
-Tudom Mr.Williams.Oda tartunk.
-Nem követnek?-nézett hátra a férjem.
-Nem Mr.Williams.Semmi baj nincs.Más autóval is jöttem.
-Rendben.-döntötte hátra a férjem a fejét.Csókot adtam a nyakára és simogatni kezdtem a mellkasát.Láttam,hogy kisimulnak a vonásai.A fenekemre tette az egyik kezét a másikat pedig a hátamra amivel közelebb húzott.
Egész úton csendben volt mindenki.Ahogy leparkolt az autó kiszálltam a férjem öléből.Kinyitotta a szemét és sóhajtott egyet.
Kinyitotta az ajtót és a kezét nyújtotta.
Kiszálltunk az autóból.Steve is így tett.
-Menjetek.Akkor majd hívjuk egymást.
-Steve vigyázz magadra Washingtonban.
-Ti is.-intett és felszállt az egyik gépre.Baron a másik irányba húzott.
Az ő gépéhez.Felszálltunk.Én hátra mentem a szobába míg ő beszélt a pilótával.A zakóját az ágy végébe tettem és levettem a ruhámat ahogy a kiegészítőket is.Meztelenül hasaltam el az ágyban.Behunytam a szemem és vártam,hogy Baron bejöjjön.
Nem telt sok időbe.Hamar megéreztem a kezét a fenekemen.
-Így vár engem az én kis szerelmem?
-Így.-mosolyodtam el és ránéztem.Levetkőzött és mellém bújt.Simogatta a gerinc vonalamat és figyelt engem.
-Sosem vehetnek el tőlem.Te hozzám tartozól.
-Ez így van szerelmem.-súgtam.
-Haza viszlek.Oda ahol megáll az idő.Megállítom neked.-súgta.Elmosolyodtam.
-Milyen romantikus lettél kedvesem.
-Tőled lettem romantikus kedvesem.-kuncogott fel.
-Állítsd meg az időt.-súgtam az ajkaira.Bólogatni kezdett és felém kerekedett.
A testem minden porcikája kívánta Baront.Tökéletesebben nem zárhattuk volna az esténket.
Körülbelül hét óra múlva ébredtünk fel.Akkor landoltunk.Persze Baron már felvolt öltözve és indulásra készen állt.
Én még fél álomban voltam.Meg sem kellett kérnem arra,hogy felöltöztessen.Felöltöztetett engem aztán meg lesegített a gépről.
Igazán csak Baron karjai között ébredtem fel még órák múlva.
-Szia szerelmem.-mosolygott.
-Szia életem.-mosolyodtam el.-Úristen mennyit aludtam.
-Nembaj kicsim.Van kedved elmenni vacsorázni?
-Baron mennyi az idő?
-Négy.-kuncogott.
-Huh....persze,hogy van.Farkas éhes vagyok.-keltem fel.Gyorsan átöltöztem.Egy egyszerű cica nadrágot vettem fel és pulóvert.Baron is melegítőben volt ami amúgy marha jól áll neki.Sétáltunk és Sushit vettünk amit megettünk egy padon ücsörögve.Utána újra sétálni mentünk.
Jobb nem is lehetett volna az esténk.A sok séta és a beszélgetések.
Ő a legjobb barátom.Ő a szerelmem.Ő a mindenem.
Én nyugodt maradtam annak ellenére,hogy Baronon látszott,hogy ideges.Próbáltam őt is megnyugtatni.
-Itt vagyok veled.-súgtam és szorosan magamhoz öleltem.
-Tudom.-súgta.-Nem veszíthetlek el mégegszer Lud.Te vagy a mindenem.-csókolt meg.
-Nem veszítjük el egymást.Soha többé!-súgtam a fülébe.Bólogatni kezdett.A hátát simogattam és hagytam,hogy megnyugodjon az ölelésemben.Édes drága kincsem.Én is félek...de nem akarom kimutatni.Tudom,hogy Baron mellett biztonságban vagyok.Ő pedig egy másodpercre sem hagy egyedül szóval nem történhet semmi probléma.
Nem történhet baj...
-Gyere menjünk haza késő van.-nézett rám.Bólogatni kezdtem.
-Vigyél haza.-kuncogtam.
-Haza viszlek.-mosolyodott el.
Haza mentünk és hamar ágyba is dőltünk.Úgy igazán fáradt voltam annak ellenére,hogy sokat aludtam.
Azt hittem mélyen alszom.De ez mindig kiderül a számomra,hogy nem így van.Főleg akkor mikor hajnali négykor felkeltem és a sötétben Baron után kezdtem tapogatni.Kitapiztam a mellkasát.Gyorsan emelkedett fel és le.
Grimaszolva a lámpához nyúltam és felkapcsoltam.
Teljesen leverte a víz.Felültem és keltegetni kezdtem.
-Baron!Szívem?-simogattam a forró homlokát.Lázas?
Lassan kinyitotta a szemét és engem nézett.Olyan kábán amilyennek sosem láttam.-Kicsim te tűz forró vagy.-kezdtem levenni róla a pulóvert.
Úgy nézett rám,mint aki azt sem tudja hol van.-Kit hívjak fel?Baron nem tudok itt semmit.Kit kell hívjak?-nem tudott válaszolni ami megijesztett.
Azonnal ide hoztam a lázmérőt és a szájába tettem.
Hirtelen eszembe jutott az orvosunk.Ő biztos tudja,hogy Baron hova jár Londonban.
Azonnal hívni kezdtem.Pár csörgés után felvette.
-Szia Baron mi a helyzet?
-Szia!Én Ludovica vagyok és azért hívlak,mert.-közben kivettem Baron szájából a lázmérőt.-Mert Baronnak harminckilenc fokos láza van és nem tudom,hogy kit hívjak....nem ismerem még itt az orvosát semmit.Nem tudod ki az orvosa Londonban?
-Basszus.Huh...szerintem de.Felhívom és írok,ha megvan jó?
-Igen.Oké.-letette én pedig Baronra néztem.Letettem a telefonját és gondolkodni kezdtem.Hideg víz kell neki.Annyira gyöngén nézett engem,hogy a szívem bele fájdult.
Óvatosan felhúztam az ágyból.Nehezen de tartottam még akkoris mikor teljesen a lábán állt.Besegítettem a fürdőbe és a kád szélére ültettem.Könnyebb lenne,ha hat kezem lenne.
Baront is tartottam és közben megemgedtem a vizet.
-Most beleülsz jó?-bólogatott.Segítettem újra felállni neki majd belemászni.Tartottam őt és nem eresztettem el.Lassan bele ereszkedett és hátra dőlt.-Jobban leszel.
A vizet nem túl hidegre állítottam.Még csak az kéne,hogy komolyabb baja essen.
Közben a telefonra is ránéztem.A doki írt,hogy Baron orvosa már hozzánk tart.Remek.Csak addig egy kicsit menjen lejebb a láza....
Az orvosa hamar itt volt.Segített nekem kiszedni a férjemet a kádból aztán megvizsgálta.
Elkapott valamit.A doki adott neki gyógyszert és hagyott is itt amit majd be kell adjak.Már dél volt mikor Baronnak a láza teljesen lement és végre békésen aludt.Átölelte a derekam és mélyen szundikált.
Nem elég,hogy aggódik de még meg is betegszik.Egy darabig nem engedem ki.A telefonján elmentettem az orvos számát Londoni orvosként.Baronnak csak név van beírva,persze ő tudja csak én nem.A képernyőn megjelent Steve neve.Üzenetet küldött.Megnyitottam.

Steve: Baj van.Richard és a társai nem kapták el Santiékat...Maradjatok ott ahol vagytok.Egy darabig ne gyertek ide.Azt hiszem háború következik a maffiában...

Sziasztok!Remélem ez a rész is tetszett nektek!
Ha igen mindenképpen jelezzétek!
Sok puszi!🥰😇❤️‍🔥💘💗💘💗💘💗