Ludovica Williams

Meztelenül ébredtem.Fájtak a végtagjaim és csak azon járt az agyam,hogy hol vagyok.A tarkómhoz értem ami fájt.Éreztem a nedvességet ott.Vér...
Körbe néztem.Halovány fény világította meg a hideg pince jellegű szobát.
Egy lepedő hevert a karfán.Lassan álltam fel és oda mentem megnézni.Nem volt koszos.Magam köré csavartam és a falon logó tükörbe meredtem.A hajam csak a vállam surolta.
Leültem a földre és a fejem a falnak támasztottam.
Csak reménykedem benne,hogy Baron rám talál.Egy gond van...nem vagyok biztos benne,hogy az én hős férjem megtalál most.Éreztem,hogy elöntenek az érzelmek.De nem hagytam magam.Az ajtó kinyílt én pedig azonnal felálltam és ahogy megpillantottam az anyámat megnyugodtam.Zokogva szaladt felém.
-Oh édes egyetlen leányom!-ölelt magához.-Jól vagy?Engedd,hogy megnézzelek!-nézte az arcomat.
-Mi ez az egész anyu?-szipogtam és hagytam,hogy megvizsgálja a tarkómra mért ütést.
-Az apád elmondta,hogy ezt az egészet négy hónapja tervezgeti,de Baron apjának sikerült vissza szerezni a céget.Baron ügyvédje segítette...ahogy megtudta...Bosszút akart állni.Így a férjed és te lettél a célpont.Istenem Vita....én annyira sajnálom.
-Anyu....az apám azt mondta,hogy nem ő az apám.Mi ez az egész?
-Valójában nem ő.-súgta.-Az igazi apád egy Szicíliai férfi.Ő szeretett engem.
-Vigyél haza.Kérlek!Baron mellett a helyem.Kérlek hívd fel.Mondd meg neki,hogy jól vagyok.Mondd meg neki,hogy nem haltam meg.
-Ez bonyolultabb Ludovica.Engem megölnek azonnal ahogy téged is,ha felvesszük a kapcsolatot az uraddal.-törölte meg a szemét.-Jól vagy?
-Hol vagyunk?
-Olaszországban.
-Mi?
-Igen.Egy napja kivoltál ütve...én azt hittem,hogy meghalsz.-ölelt újra át.-Hoztam neked ruhát.-bólintottam.Átöltöztem és leültem a földre.Az anyám mellém ült.
-Mit fognak tenni velem?
-Nem tudom.-ekkor az ajtó nyílt.Az apán lépett be.
-Nocsak,felébredtél?Nagyszerű.-Julio is belépett mögötte.
-Mondd el neki a jó hírt.-az a mocsok elvigyorodott.
-Oh ja igen.Képzeld csak Ludovica,a férjednek jól áll a vörös szín.-grimaszolva néztem rájuk.Felnevettek.Alfred így folytatta.-Ő sem okoz nekem több gondot.Most,hogy szarrá lőtték az embereim.-hirtelen esett le.Rázni kezdtem a fejem miközben felkeltem.
-Nem!Hazudsz!Hazudsz!
-Hazudok?Lud...ugyan...a férjed halott.Megmondtam,hogy kiiktatom a Williams családot.-Az elmém teljesen elborult.Hirtelen lőktem meg a férfit és ütlegelni kezdtem.
-Hogy tehetted ezt???!!!!Hogy tehetted ezt velem?!-ütöttem ahol értem de nem hatottam meg.Elkapta a karom és a falnak lőkött de olyan erővel,hogy csak csattantam a hideg szürke falnak.
-Kussolj el te kurva.Eleget ribanckodtál annak az angolnak.-hagytam,hogy a könnyeim tengerré változzanak.Nem figyeltem senkire sem.Baron halála híre akkora lyukat égetett bennem,hogy azonnal öngyilkos akartam lenni.A fájdalom mérhetetlen volt.Kín....-Oh nézd csak,hogy sír az ura után.Pedig mennyire utáltátok egymást az elején...-nem törődtem a szavaival.-Ez van Ludovica,ez van,ha megszegik a szabályokat.-vigyorodott el.Ránéztem és egy olyan nagyot behúztam neki,hogy a vére is kifröccsent.
-Dögölj meg!-kiabáltam.Elmosolyodott.
-Jó ütés.Gratulálok.Julio.-nézett a férfira.A kezébe adott egy vékony vas rúdat.
-Ne!Kérlek ne bántsd.Édesem!-lépett elém az anyám.-Ne bántsd a lányom Alfred.Csak szomorú!Ne tedd ezt kérlek.-az anyám könyörgésből nagyszerű volt.De ez most nem hatotta meg az embert aki az apámnak gondoltam.
-Julio.-adta vissza neki.-Gyere asszony.-karolta át az anyám és kifelé húzta.Valamit mondott Julionak de nem értettem.Az ajtó bezárult és ott maradtam a másik emberrel akit ki nem álhattam.
A könnyeim még az arcomat áztatták.Megindult felém és megemelte a tárgyat a kezében.Nem menekültem.
Hagytam,hogy addig üssön amíg már a csontjaimat sem éreztem.
Reméltem,hogy elegendő ütést kaptam ahhoz,hogy belehaljak.Reméltem,hogy a férjem fentről nem látja,hogy mennyire fáj és csak abban reménykedtem igazán,hogy fentről lenyúl értem és elragad.
Erre az egyre vágytam úgy igazán.
De ez nem történt meg.Valamikor elaludtam és hajnalban fájdalmakra ébredtem.Sikítani akartam de nem tehettem.Helyette felkeltem és kiutat kerestem.A tükörben persze megijedtem.A szemem a háromszorosára dagadt.De szerencsém volt.A tükörben észrevettem egy kibaszott ablakot a kibaszott szekrény mögött.Annyi fény jött át rajta,hogy észrevehetővé tegye magát.Oda siettem.Már amennyire a lábam engedte....Eltoltam a szekrényt.Egy hangot sem adott ki.Ezek a faszkalapok pedig nem nézik ki belőlem,hogy van energiám.Nem haboztam.Nem érdekelt semmi sem.Csak az,hogy kijussak innen.Betörtem a kezemmel és kimásztam a kis ablakon.Még pont kifértem.Az utam a kertbe vezetett.Senki sem volt kint.Csak egy kurva testőr sem.Nem is védik a házat?Ez egy jel.Olyan háznál vagyunk ahol furcsa lenne a sok testőr...a rendőrök szimatolni kezdenének.
Nem éreztem magam ennyire bátornak sosem.De átmásztam a kerítésen és hálát adtam a férjemnek aki fentről szorít nekem,hogy elhúzzak innen.
Meghalt egyáltalán?Ez nem csak egy tréfa?Képes lett volna rá...képes rá...Már az tréfának tűnt,hogy kijutottam.Nem tudom meddig szaladhattam.Csak vitt a lábam,de egy ponton megálltam és a földre rogytam.
Mindenem fájt,de a lelkem a legjobban.Ha egyszer haza jutok akkor az összes rózsát a sírjára teszem.Az eső ömleni kezdett.Feltápászkodtam és egy fa alá álltam.Most mit fogok tenni.Azt sem tudom hol vagyok.Azt sem tudom,hogy kihez fordulhatok...mit fogok tenni?
Sosem voltam utca gyerek.
Tisztességesen neveltek a szüleim,akkor is mikor szegények voltunk.Bár nem volt ellenemre az,hogy ennyit gyaloglok és azt sem tudom hol vagyok.Nem voltam elkényeztetett akárki hitte is azt rólam.Hiába volt meg mindenem...aztán hiába nem szenvedtem hiányt semmiben sem a férjem által.Nekem igazából egy dolog kellett volna.Ő.
Sosem gondoltam volna,hogy valaha szerelmes leszek ennyire.De ez megtörtént.Szerelmes vagyok és örökké az leszek...
Az órák gyorsan teltek.A fájdalmak erősödtek és fogalmam sincsen,hogy de mikor felébredtem puha takaró és párna vett körül.Elájultam.Valamikor elájultam.
Felültem és körbe néztem.
-Baron?Baron!?-egy idős nő dugta be a fejét az ajtón.
-Hát felébredtél.Hála az égnek.Szerencséd volt.Lázas voltál.Az orvos megvizsgált.Valaki csúnyán elbánt veled leányom.
-De elmenekültem.-súgtam.
Elmenekültem.

Remélem ez a rész is tetszett!Ha igen mindenképpen jelezd!😇💓💓💓💓💓💓