Baron Williams

-Baron....
-Nem szeretnék beszélni senkivel.-suttogtam Stevenek.-Richard az.-sóhajtottam.Richard az egyik nyomozó aki keresi a nejem.
-Baron ezt kaptuk.-Richard egy hangfájlt indított el a telefonján.Ludovica....azt mondja,hogy szeret...utána sikít egyet és a hangfájlnak vége szakad.Felálltam és a falnak döntöttem a fejem.Nem akarom,hogy lássák mennyire török egyre jobban össze.A halálomon vagyok.Haldoklom nélküle.Egyre jobban fáj a mellkasom.
-Haver.-Steve a vállamra tette a kezét.
-Will....Ludovica már nincsen életben.-Richardra néztem hirtelen.-Megtaláltuk tegnap a ruháját nem messze attól a kihajtótól ami Long-Islandre vezet.Átfésültünk ott mindent de Ludovicának nyoma sincs.
-Ennyiből nem tudhatod,hogy meghalt.-töröltem meg a szemem és próbáltam elhitetni magammal,hogy Lud él.
-Baron...-Richard felsóhajtott és képeket nyújtott át.Lud ruhája...véresen...akkor igaz.-Ennyi mennyiségű vérnél nem mondhatjuk azt,hogy a feleséged életben van.Nem akarok neked hazudni.Jó ha tíz százalék esély van.Te magad is mindennap minden bokorba benézel a feleséged miatt.De öt nyomorult nap után ezek a nyomok csak azt mutatják,hogy megölték.-bólintottam.
-Egyedül akarok lenni.
-Beszélned kell egy orvossal.
-Találd meg a testét!Találd meg!-néztem hirtelen rá.Sírva fakadtam.Nem megy.Nélküle nem.
-Azon vagyok barátom.-bólintottam és kivettem egy szál cigit a dobozából.Öt napja 10 dobozzal szívtam el.Remélem megdöglök.Meg kell halnom,mert az egyetlen dologra nem tudtam vigyázni ami igazán az enyém volt.
Richard elment.Steve végig nézte ahogy az üveg asztalba baszok egyet.Megrepedt.
Nem eléggé.
-Baron!
-Nem halhatott meg steve!Neem!-sírtam fel olyan keservesen,hogy megijedtem.-Mondd azt,hogy nem halt meg.Kérlek!-sosem könyörögtem a feleségemen kívűl másnak.De most Ludovicáról volt szó.Az apja cipőjét csókoltam volna,ha arról lett volna szó.
-Naa...-megölelt és a hátam veregette.-Nem mondhatom azt....de...ha csak tíz százalék esélyünk is van...akkor azt a tíz százalékot kurvára szét kutatjuk.
-Én csak egyet akarok.Azt,hogy haza jöjjön.
Napokon keresztül nem mentem haza.
Autóval bejártuk egész New yorkot.
Minden utcán volt egy autó ami a feleségem kereste.Bekéreszkedtünk házakba.Mindenhol kutattam őt.
Magammal nem törődtem.Nem akartam már enni....és inni sem.A kávé és a bagó tartott életben.
Csak attól keseredtem el mégjobban mikor már húsz napja kerestük őt hiába.
Az apja nem volt a városban azon a napon mikor Lud eltűnt.Az anyja sem aki arra nem méltatott,hogy találkozzon velem.
A huszonegyedik napon hajra bukkantak.Levágott hajra amihez vér is tapadt.Alvadt vér.Megvizsgálták.De nem nagyon kellett megvizsgálni.A színe...azonnal tudtam,hogy az ő haja.
A feleségem megkínozta valami szadista állat aki nekem akart ártani de meglátta a fiatal feleségemet....és ártott neki...
Az altató sosem segített.Meg úgy semmi sem segített elaludni.Folyton az autómban ültem és vezettem.
Mint ma.
Hat hónapja,hogy keresem.
A doki szerint,ha megtalálnák Lud testét egyszerűbben elfogadnám,hogy bizony meghalt.De nem tudom elfogadni.Az ereimben van.Ludovica folyik a véremben.Érzem őt.Most is érzem őt.Nem halhatott meg.
A piros lámpánál álltam és vártam,hogy az zöldre váltson.A telefonom csörögni kezdett azonnal felvettem.
-Baron,Richard vagyok!
-Mi a helyzet?-sóhajtottam.-Találtatok egy újabb ruha darabot a feleségemtől?
-Megtaláltuk a testét.-súgta.Hirtelen zuhantam mélyebbre a depresszióban amibe belekerültem.-Baron?
Letettem a telefont és amilyen gyorsan csak lehetett a rendőrségre mentem.
Minden reményem eltűnt.Olyan halottnak érzem magam,mint még soha.
Richard épp szembe jött velem.
-Hol van?
-Baron,nem mutathatom meg.
-Mi?Mi az,hogy nem mutathatod meg?Azonnal látni akarom a feleségemet!Látnom kell.-dörzsöltem meg az arcomat.Nagyon vívódott.
-Megkérdem.-indult el az egyik irányba.
Követtem őt.Bement egy ajtón én pedig megálltam addig.
Azonnal az anyámat kezdtem hívni.
-Anya....megtalálták.-sóhajtottam.
-Istenem de örülök!Hogy van?Jól van?Azonnal oda megyek,hol vagytok?
-N-nem él...-suttogtam keserű szájízzel.
-Oh édesem.Akkor is oda megyek.Szükséged van egy támaszra.
-A rendőrségen vagyok.Arra várok,hogy megnézhessem őt.Megnézhessem,hogy mi történt vele...ez az egész az én hibám.Remélem pokolra jutok.Azt az egyet érdemlem.-nehezen beszéltem már.
-Baron...nem tehetsz semmiről.Oda megyek.Várj meg.-tette le.
Sóhajtottam.De!Ez az én hibám....
Richard kijött és rám nézett.
-Szarul festesz.Szoktál tükörbe nézni?Baron látszik,hogy beteg vagy.Segítségre szorulsz.
-Megnézhetem vagy sem?
-Gyere.De....inkább csak üveg falon keresztül nézd.
-Miért nem mehetek be?
-Láttál már hullát?Nem.A feleséged hulláját?Az a baj nem érted meg,hogy ez még nagyobb lyukat éget majd benned.Nem kertelek tele van foltokkal.Lelőtték.Nem sokáig szenvedett.-motyogta.-Nem fájt neki Baron.Érted?-Csak bólintottam.-Biztos megakarod nézni?Csak mert...nem szeretném,hogy ez maradjon meg...az,hogy így láttad.-ez elgondolkodtatott.Ha így látom csak még mélyebbre megyek.De szükségem van erre.
Látta rajtam,hogy nem tántorodok meg.Liftel mentünk le az alsó szintre.Követtem őt a liftből kiszállva is.Az üveg előtt megállt velem és intett a bent tevékenykedő idős asszonynak.
-Kösz,hogy megtaláltad.-súgtam.
-Ez a dolgom.Letisztogatták.-suttogta.Bólintottam.
Újra intett.Tudtam,hogy ő van ott.A hölgy lehúzta a fehér takarót amivel lefedik őket.Összeugrott a gyomrom.Az üvegnek döntöttem a fejem és behunytam a szemem.Ő az.A felismerés nagy pofont adott.-Jól vagy?-súgta és a vállamra tette a kezét.Bólintottam és kinyitottam a szemem.-Nem tartom jó ötletnek,hogy bemenj.Érted?Ne menj be.Össze vagy zuhanva.Eleget láttál.-
Ludovicához kiáltott minden részecském.Azt kiabálták,hogy ébredj fel...Elfogadtam Richard tanácsát.Egy utolsó pillantást vetettem a gyönyörűségemre és Richard kiséretében elhagytam az alsó szintet.
Annyira fájtak a végtagjaim,mint még soha.Az anyám épp felénk sétált.Elegendő volt neki az arcom meglátni.Azonnal ide sietett és átölelt.Szorosan öleltem és a nyakába temettem az arcomat.
-Semmibaj Baron.Csak alszik.Elaludt.Semmibaj.-bólogatni kezdtem.
Aznap este Lud párnáját szorongatva aludtam el.
A temetés egy hét múlva rendeződött.Nem hívtam meg a családját.Lud nem szerette őket.Csak az volt jelen akivel valóban jóban volt.
Kívántam,hogy engem is tegyenek be hozzá de sajnos ez nem jött össze.
Új világ jött amire nem voltam felkészülve.Egy világ ahol a munkámba temetkeztem miközben minden áldott nap sírattam a feleségemet.
Az életem véget ért,megszűntem már létezni.

Hehyo ez a rész lett az a rész amit ezerszer írtam újra.
Maga a gondolat is megrázó...
Nehezen ment,de remélem elnyerte a tetszéseteket.
Nemsokára jön a kövi de egy kis türelmet kérek ezekhez is.Sok puszi!😘💓💓