Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

◇43◇

Ludovica Williams

Baron dolgozik én pedig meglepni készülöm.
Egy csinos ruhát vettem fel.Szeretem elkápráztatni a férjem.Damian elvitt az irodába.Felmentem hozzá.Tuti,hogy örülni fog nekem.
-Mrs.Williams egy teát csináljak?-mosolyodott el Veronica.
-Nem köszönöm Veronica.A férjem nem tudja,hogy jövök?
-Nem.-mosolygott sejtelmesen.
-Akkor jó.-beléptem hirtelen.Baron háttal volt és pont ásított egyet.-Meglepetés szerelmem!-kiáltottam el magam.Megfordult és elvigyorodott.
-Szia édesem!
-Hoztam sütit.
-Mmmm kérem.-vigyorgott.Leraktam az asztalára.Mellém lépett és csókokat nyomott a nyakamba.-Hiányoztál.
-Nekem is szerelmem.Emlékszel,hogy csináltam neked azokat a szar muffinokat?Most megint csináltam.De most jó lett.-felnevetett.
-Az a muffin isteni volt.Sajnálom,hogy kidobtam.
-Ezt nem fogod.-adtam a kezébe.Beleharapott és elismerően bólogatott.
-Isteni szerelmem.-hajolt le egy csókra.
-Fincsi a szád.Randiznál ma velem?
-Randizok veled Ludovica.Mikor?
-Mmm....négy fele?
-Rendben.Hol?
-A kedvenc éttermedben.Ott foglak várni szerelmem!-mosolyogtam.
-Várj rám ott Mrs.Williams.-húzott közel magához.Megcsókolt mire a nyakába fontam a karjaim.A finom csókjaitól boldogabb lettem.Sokkal boldogabb.
-Annyira várom,hogy este az ágyban ölelj át és pihizzünk.
-Én is ezt várom picikém.Hulla vagyok.
-Szegény picikém.-simogattam a férjem arcát.-Olyan szexi vagy.
-Te is az vagy kicsim.-kacsintott.Végig simított a halántékom mögött lévő tetováláson.Csak egy apró tetoválas.Us.
Szeretem ezt a tetoválást.A jelentése az,hogy csak Baron és én.Hiszen mi mindig csak magunk vagyunk.Csak együtt.Szeretem,hogy bevállalta ő is.Kurva jól áll neki.Igaz,hogy neki jobban el kellett rejtenie azt a pici tetoválást.De imádom,hogy ez is közös.
-Na megyek szívem.Találkozunk négykor.
-Négykor.-nyomott csókot ajkaimra.Nem váltam el tőle elmélyítettem és elkezdtem kibújni a ruhámból.Nem akarom itt hagyni.Kell nekem.-Mmm mit fogunk csinálni?
-Valami jót.-húztam a kanapéig.Levettem a ruhát miközben ő is épp kibújt a sajátjából.
-Várj.-sietett a telefonhoz és valakit hívni kezdett.-Veronica ne engedjen be senkit sem.-letette majd rám nézett.-Szerencséd van,hogy hangszigetelt a fal.
-Akkor sikítozhatok kedvemre.-kacsintottam.
-Ahogy csak akarsz úgy sikíts.-feküdt el a kanapén.Az ölébe másztam és elkezdtem kigombolni a gatyáját.
Könnyen húztam le aztán a bugyimat is.
Hirtelen átfordított és felém kerekedett.
-Nem bírod ki kicsim?-nevettem fel.
-Nem.-nevetett fel.
Az irodában tett látogatásom picit hosszúra sikeredett.
Hosszú csókokkal köszöntem el Barontól.
Már akkor hiányzott.Haza mentem és készülni kezdtem a délutáni találkozónkra.Egy pink fodros ruhát választottam.
A hajamat behullámosítottam és elindultam.Persze csináltam képet neki és el is küldtem neki.
Damian elvitt az étteremig.
Ott foglaltam asztalt majd leültem.Még nem volt négy de a recepciós hölgy ide lépett.
-Mrs.Williams lent várja egy meglepetés a parkolóban.-mosolyodott el.Azonnal nagy vigyorom lett.
-Köszönöm.-felálltam és a liftbe szálltam.Lementem azzal a parkolóhoz.Nem tán vett egy új autót?Vagy esetleg egy csomó rózsát vett nekem!?!!?Tuti!Nagy vigyorogva szálltam ki a liftből és elindultam előre.Kicsit félni kezdtem.
-Baron szívem!Hol vagy?-nem tetszik ez nekem.Azonnal hívni kezdtem az óráról és siettem a lifthez vissza.
-Nemsokára ott vagyok szerelmem csak dugóba kerültem.
-Mi?De hiszen...A recepciós azt mondta,hogy egy megelepetésed van a számomra.
-Mi?-Épp a lifthez értem mikor valaki hirtelen befogta a számat.
Másodpercek alatt ájultam el.
Mikor felkeltem fájt a fejem.Jobban kinyitottam a szememet.Egy pince helység.Hol vagyok?
-Segítség!!!-kiabáltam.Az órám nem volt a kezemen.-Valaki!!-egy ajtóhoz siettem és dörömbölni kezdtem.Hirtelen nyílt ki.Egy idegen férfi jött be rajta.-Engedjen el!Hol a faszba vagyok?
-Kussolsz!-lökött beljebb.
-Engedjen el!!-megrázta a fejét.Julio belépett mögötte.Neh....
-Hello Ludovica.
-Te féreg!-sírtam el magam.-Engedj haza!Ez nem játék!Ez ember rablás!
-Oh és ki tudja meg?
-A férjem!
-Baron most nincs itt Ludovica.Nem tudja hol vagy.Szerinted a férjed mindent tud?
-Megfog találni!-kiabáltam hisztérikusan.
-Oh persze.A halott tested megtalálja majd.
-Mi???!!Nem!Eddig nem süllyedhetsz!
-Meglátjuk.Hagyj magunkra.-nézett a másik pasira.Az kiment és becsukta az ajtót.-Te egyre szebb vagy Ludovica.-közelebb jött.Belemászott az aurámba.Végig simított a bőrömön.Elfordítottam a fejemet és imádkoztam,hogy Baron keressen engem.-Lett egy tetoválásod?Us...persze...te ennyire szerelmes vagy abba a hülye angol pasiba?-kényszerített,hogy ránézzek.
-Igen!Szeretem őt!Teljes szívemből szeretem!Miért nem lehet ezt elfogadni???-megrázta a fejét vigyorogva.
-Most nem véd meg téged.-taszított a földre.Nem fordultam meg.Nem akartam látni.-Fordulj meg te csitri.-Nem tettem.-Mondom fordulj meg te kurva!-rántott fel.Viharos tekintetét álltam.
-Julio!-az ajtó kinyílt.Az apám!
-Apa!Apa!-szaladtam oda azonnal és átöleltem.A nyakába borulva sírtam.-Kérlek vigyél haza.Julio egy bolond!
-Oh kedvesem persze.Baron már jön érted.-azonnal megnyugodtam.
-Hála az égnek.Akkor menjünk és várjuk!-Julio és az apám is felnevetett.
-Hogy elhitte.Ez vicces.
-Mi?
-A férjed nem jön ide te kis hülye.Te vagy Baron leggyengébb pontja.Te vagy nekünk a legjobb fegyver ez ellen a faszkalap ellen.Ez van Ludovica.-Meredten bámultam magam elé.
-Nem vagyok semmilyen fegyver.Baron nem fog megtörni nektek.
-Nem?
-Szerintem a felesége halála eléggé megtöri majd.-Ekkor megértettem.
-Szóval....azért adtál neki.Nem csak a maffia volt a lényeg.Te az egész Williams vállalatot akarod.Baron cégét is.Mindent.Odaadtál remélve,hogy úgy belém szeret,hogy majd belehal a fájdalomba,ha elveszít.Most pedig.Most pedig...a saját gyermeked megölöd?-töröltem meg a szemem.
-Nem vagy a gyerekem.Nem én vagyok az apád te ostoba!-nevetett fel.
-Mi?
-Jól hallod.Julio örökítsd meg a segély kiáltásait ennek a kis hülyének.
A következő pillanatban Julio a földre lökött és megütött.
Hangosan felsikítottam mikor a hajamtól fogva feltépett.
-Most üzenj a férjednek.-súgta a fülembe.-Gyerünk mondd el az utolsó szavaidat.
-Baron!Nagyon nagyon szeretlek!-sírtam fel.A következő amit megéreztem a tarkómnál egy hatalmas ütés...itt szakadt meg a világ...

Sziasztok!
Remélem ez is tetszett nektek.Kicsit felbonyolódnak a szálak....
Hamarosan jön a kövi 😌

❤️‍🔥❤️‍🔥❤️‍🔥❤️‍🔥❤️‍🔥❤️‍🔥❤️‍🔥❤️‍🔥❤️‍🔥❤️‍🔥❤️‍🔥❤️‍🔥❤️‍🔥❤️‍🔥❤️‍🔥

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro