◇38◇
Ludovica Williams
Utálok hajnalban csak random felkelni.
Utálok arra ébredni,hogy a férjem teste nincs mellettem.Kinyitottam a szemeimet és őt kerestem a halovány fényben.
-Baron?-ásítottam fel.Nem jött válasz.Az órára néztem.Hajnali hat.A takarót magam köré csavartam majd felkeltem és bementem a mosdóba.Itt sincs.
Sóhajtottam és a nappali részre mentem de ott sem volt.
Hova tűnt ez a férfi?
Visszamentem a szobába és eldőltem az ágyon miközben a telefonomért nyúltam.
Hívni kezdtem.A sokadik csörgésre felvette.
-Lud,kicsim van egy kis dolgom.Nemsokára vissza megyek.Addig aludj még.
-De hol vagy?
-Megbeszéljük majd.
-Jó.-ásítottam.-Szeretlek.
-Én is cica.-tette le.
Sóhajtottam és a hátamra feküdtem.Milyen dolgai vannak a férjemnek?Erre nagyon kíváncsi vagyok.A hasam görcsölni kezdett.
Vettem egy mély levegőt majd kifújtam.
Újabb görcsök törtek rám és forgott velem a világ.Nagy nehezen kimentem a mosdóba és megmostam az arcom.
A tükörben néztem a pirosas arcomat.Csak az álmosság.Hamar vissza bújtam a meleg ágyikóba és inkább aludtam.
Mikor újra felébredtem Baron már a hátamat simogatta.
-Lud.-súgta a fülembe.
-Mmmm...
-Kincsem kérlek ébredj fel.
-Miért?
-Mert vérzel.
-Mi?-pattantam fel és szaladni kezdtem a mosdóba.Nem hiszem el.-Ugye nem lett olyan semmi?
-Nem.-jött be.A neszeszerem nyújtotta felém.-Jól vagy?
-Fájt a hasam arra ébredtem.De vissza feküdtem.-lehúztam a bugyimat és alrébb tettem volna de Baron már vette is ki a kezemből.-Ne!
-Hagyd.-kezdte bevizezni.
-De ne!Baron!
-Betegségben,egészségben nem?-nézett rám.Bólintottam.
-Csak nem akarom,hogy ezt lásd.
-Ezt csak vér Ludovica.Egy kis pötty a bugyidon.-bólogattam és közben bugyit cseréltem meg tettem be betétet.Ahogy felálltam átöleltem Baront hátulról.
-Baj van szívem?Csak mert furcsa vagy.
-Nem vagyok édes.Hoztam reggelit.
-Szeretlek.Te vagy a mindenem.
-Én is kicsim,nekem is te vagy a mindenem.
-Hagyd a bugyimat.
-Kijön majd belőle.
-Kitudom szedni a vért Baron.
-Sejtettem.-kuncogott fel.Kimentünk a szobába.Leültem ahogy a férjem is.
-Hol jártál?
-Steve ide jött.Fontos volt.-sóhajtott.-Megakarták ölni.
-Tessék?
-Jól hallod.Megakarták ölni.
-Az apámék igaz?-néztem rá.
-Nem tudjuk.-sóhajtott.Bólintottam.
-Szerinted nem fura,hogy három hónapig nem volt meg?-megsimogatta a hasam.
-Nem tudom édes.Az baj?Én nem tudom.Felhívod az orvost?
-Nem.Ha haza megyünk New yorkba akkor felkeresem.
-Szerintem gyógyszert fogsz kapni édes.-a homlokomat az ő homlokának döntöttem.
-Ugye szeretsz?
-Williams hogyne szeretnélek?Te vagy az életem!-mosolygott a férjem.Imádom.
-Nem megyünk reggelizni?-hirtelen felkapott és az étkező asztalhoz vitt.Letett a székre ahol kivolt pakolva egy csomó fincsi étel.
Reggeliztem a férjemmel majd vissza pihentem vele az ágyba.
-Este haza megyünk jó?
-Igen.
-De...Long-islandre megyünk te ott maradsz Lud.Jó?
-Hogy mi?
-Ott maradsz picit kicsim.
-Minek?
-Hogy valamit eltudjak intézni.Jó?
-Baron!
-Lud...muszáj.-adott csókot.-Csak biztonságban kell tudjalak.Rendben?
-Ha bajod esik...abba belehalok.
-De nem lesz.-súgta és végig simított az oldalamon.Bólintottam.
Baronnal este indultunk vissza.
Másnap már a parti házba tartottunk autóval.Az úton végig a kezét fogtam.
-Sietsz értem majd?
-Nagyon picim.-nyomott csókot az ajkaimra.
Baron háza gyönyörű.Otthonos és a tengerre néz.Imádom.Persze kaptam házvezetőt és egy testőrt aki a házban van.
Mikor a búcsú ideje jött sírhatnékom lett.
-Ne menj el.-öleltem szorosan.
-Picim...muszáj.Jönni fogok,sietek.
-Jó.-nyeltem le a könnyeimet.Lenézett rám.
-Nem lesz baj.Vic...sietek vissza.Ígérem.
-Szeretlek!Vigyázz magadra Baron!Szükségem van rád!
-Szeretlek.Vigyázok.Minden rendben lesz.-nyomott csókot a számra.
Damian is itt maradt.Baront az ablakból néztem ahogy elmegy.Elfogott az űr.Nem akarok nélküle lenni egy percet sem.
A férjem pulcsijában sétáltam le a partra pár óra múlva.Nem volt kedvem bent lenni a házba.Persze tisztes távolból figyeltek engem.
Leültem a homokba és figyeltem a tengert.
-Mrs.Williams önt keresik.-szaladt ide a hölgy a telefonnal.
-Köszönöm.-vettem el.-Tessék Ludovica Williams.
-Mrs.Williams megjöttek az eredmények.A meddősege mögött Endometriózis állhat.Még van pár vizsgálat de,ha azt elvégezzük akkor kijelenthetjük,hogy mi a baj.
-Oh...remek.Jólvan.Egyenlőre nem tudom mikor megyek vissza New yorkba.
-Tudom.A férje már telefonált.
-Oh!Jólvan.Akkor majd hívom,ha időpontra volna szükségem.
-Rendben Mrs.Williams.További szép napot!
-Magának is.-tettem le.
Az idős asszonynak adtam a telefont aki bevitte.Nézelődtem egy picit majd inkább bementem és vettem egy forró fürdőt.Azután lefeküdtem aludni és hagytam Baronnak üzenetet,hogy hívjon.
Este kilenckor keltem fel de nem hívott így én kezdtem hívni.
-Most értem haza.-asított fel.-Felkeltél?
-Honnan tudtad,hogy aludtam?
-Megkérdeztem Damiant,hogy mit csinál a feleségem.-kuncogott fel.-Van az órádban egy alvás figyelő.A telefonomra kapom a jelzéseket.Azt írta mély alvásban vagy.
-Te olyan rafinált vagy.
-Tudom szerelmem.
-Nem fogok aludni este így.
-Muszáj szerelmem.Menni fog.
-Minden rendben volt?
-Persze Lud.Stevevel találkozóm volt.Csak kíváncsi voltam,hogy ellenem lesz-e bármi is.Azt hiszem nem lesz.
-Holnap gyere ide.
-Adj egy napot még Lud.-sóhajtott.
-Valaki bántani akart téged Baron?-súgtam.
-Lehet.De azért,mert Steve a család barát...és...most lesznek a kampányok.De nem hiszem,hogy nekem ártani akarnak.Pont leszarnak egy építészt.Ha minden jól megy holnap.Akkor oda megyek Ludovica.Jó?
-Várni foglak.
-Szeretlek kincsem.Most pihenj.
-Jólvan,szeretlek.Küldesz képet?-hallottam ahogy felkuncog.
-Egy álmos selfiet?
-Uhum.
-Te is küldj.
-Jól van.A macimat ölelem addig.
-Én pedig a párnád.
A sokadik szeretlek után leraktuk.Feloltottam a lámpát és küldtem pár cuki képet a férjemnek.
Ő is küldött képeket.Mosolyogva néztem őket.
A legszebb ember a földön.Rögtön beállítottam háttérképnek.Az egyiken mi ketten vagyunk a Disneylandben.A másikon meg ő van ahogy fáradtan vigyorog a párnámmal.
Nagyon szeretlek Baron Williams.
Már biztosan elaludt.De azt akarom,hogy erre az üzenetre ébredjen és tudja azt,hogy valaki szereti.
Vacsoráztam majd fent a szobában zenéket hallgattam egészen sokáig.A facebook profilom lecseréltem.
Már a férjemmel vagyok rajta.Túlságosan imádom de nem érdekel.Nekem ez az ember a legfontosabb.Ő a legjobb dolog ami történt velem.
Ha kéne az életemet adnám érte....
Sziasztok remélem ez a rész is tetszik.😊❤❤
Ui; Vanank benne erős utalások de már elég rég.🤔🤔🤔
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro