L U D O V I C A
S A N T I

Estére már egy fehér térdig érő tűll ruhában ültem a fésülködő asztalom előtt és az egereket itattam.Az apám haza jött és egy nagy pofon mellett meg mondta,hogy a következő férfi akit választ az lesz a férjem.A mama a hajamat csinálta az anyám a kezem fogta és simogatta az arcom.Az égett...úgy égett,hogy azt hittem leakar esni.
-Ne itasd az egereket édesem!Minden rendben lesz.Az apád azt mondta,hogy ez a férfi igazán okos és művelt!Nem olyan mint Dario!Megesketett nekem édesem.-törölte meg a szemem.Megráztam a fejem.Most éreztem magam ugyan annak a kislánynak aki voltam.
-Azt se tudom ki ez a férfi anyu!
-Az apád üzlettársának a fia.Nem Olasz!Nincs köze az alvilághoz.
-Mi?-sikítottam fel és a mamám is megijedt.-De....a papa leszögezte.
-Azt mondta,hogy ez a férfi hasznunkra vállhat.Nagy körökben mozog.Egy igazi főnyeremény drágám.Hidd el,hogy minden rendben lesz.
-De mama!Szerelmet akartam,igaz szerelmet.-megrázta a fejét.
-Az lesz.Csak higyj benne.-bólintottam.-Ne sírj.Egy nő nem itatja így az egereket.Az anyja előtt sem.-újabb bólintás.Megtörölte az arcom és hagyta,hogy egy kis sminket varázsoljak magamra.Úgy festettem,mint egy angyal de épp a sátánnak akartam a lelkem adni,csak mentsen ki valaki.
Hamarosan meghallottuk,hogy csengetnek.Megérkezett a leendő férjem.Anyuék kinyitották az ajtót nekem.Lentről már hangok szűrődtek fel.
-Mr.Williams.-hallottam meg apám hangját.
-Mr.Santi.-fiatal és mély hang.Ellent nem türő.
-Barátom!-apám valakinek pacsit adott.Sóhajtottam.A lépcsőn leindultunk anyukámékkal.A férfi háttal állt.A szívem heves dobogásba kezdett.A férfi nem más mint a férfi akinek neki mentem.Az a bizonyos gyönyörű férfi.Akkor talán nincs is ellenemre...
Apám rám nézett a magas úriember válla felett.A férfi megfordult.Megemelte a szemöldökét és egy mosolyra húzta ajkait.Leértem a lépcsőn.Sokkal alacsonyabb vagyok mint ő.Szóval majd kényszerít,hogy behódoljak.Nem fogok megtörni.
-Santi kisasszony,maga igazán lenyűgöző!-fogta meg a kezem és a szájához emelte.Megcsókolta kézfejem,végig a szemembe nézett közben.A bugyi nedvesítő mindenit.
-Mr.Williams.Örülök a találkozásnak.-ez a hozzáállás apának már jobban tetszett.Úgy vigyorgott mint még soha.Hátra néztem az anyukámékra akik láthatóan elvoltak olvadva az adonisztól.Az étkezőbe vezetett az utunk.Mr.Williams kihúzta nekem a széket.Leültem,ő meg mellém.
-Nagyon örülök a fiataloknak.-nézett a szüleimre a férfi apja.Legalábbis gondolom.
-Hát még mi.-vigyorodott el apa.
-Akkor ez már biztos?-érdeklődtem halkan.
-Hogyne volna biztos szépségem.Ez biztos,mint a halál.Tőlem nem szabadul Miss.Santi.-mosolyogott a mellettem ülő jövendőbeli férjem.Mint egy vadállat,pont annyi vadság van a szemébe.-Jut eszembe.Mr.Santi odaadhatom az eljegyzési gyűrűt?Illetve ha nem haragszik meg uram.
-Nem fiam!Add csak oda.-mosolygott az apám és bűszkén nézett a mellettem ülőre.Fiam?
Mr.Williams kivett egy dobozt a zsebéből és felém fordult.Kinyitotta a dobozt.Azt hittem hanyat esek.Egy Smaragd gyűrű,de nem akármilyen,a Kolumbiai smaragd úgy csillogott,hogy az én zöldes szemem is túl ragyogta.
-Ez gyönyörű!-néztem a férfi szemeibe.-Köszönöm!-Kivette a dobozból és a kezem a kezébe vette.Felhúzta az ujjamra.Anyára néztem aki könnyeit törölgette.Ezek után felnőttes beszélgetésbe kezdtek.Meg sem szólaltam csak csendben megettem az étkemet.Közben néha a jövendőbeli férjemre néztem aki egyenlőre semmi érdeklődést nem mutatott irántam.Jobban érdekelte apám és az ő apja beszéde.Sejtettem....valami nem okés...
Megbőktem az asztal alatt a lábát mire szúrós tekintettel nézett rám.Még így is eszméletlenül helyes ez a férfi.
-Tessék.-súgta.
-Mi a neve?
-Baron Williams.Kegyednek?
-Ludovica Santi.-mosolyodtam el.Próbálom mutatni a kedves énem.Ez a férfi gyönyörű és talán szerelem alakulhat ki.Tartása van és minden mozdulatában látszik,hogy mennyire művelt.Ez tetszik.Dario borzalmas volt.De ebben a férfiben van valami.Nem akármilyen pasi.
-Hány éves?
-Mindig ennyit faggatózik?-hajolt a fülemhez.Szája is érintette a fülem.Felforrósodtam.A hideg is kirázott.
-A jövendőbeli férjemről mindig.
-Harmincnégy.-a szemeim kitágultak.Apám egy tizenöt évnél idősebb férfihez ad?-Te pedig?
-Tizenkilenc.
-Kamasz vagy.
-Ön pedig idős.-elmosolyodott.Újra a fülemhez hajolt.Megborzongtam.
-Majd meglátjuk édes kedves mennyasszonyom.Majd meglátjuk.
Leendő férjem mély hatást keltett bennem.Nem szólt hozzám,de mikor az apámék az erkélyen hagytak minket kettesben rám nézett.Wiskys poharat tartott a kezében és engem nézett.Méregetett.Felfalt a szemeivel.Kihez adtál papa?
Sosem féltem,most elkezdtem.
-A szépség nem minden.Eszed is van?-kérdezte.
-Igen.-álltam mellé.
-Hol tanultál?
-Olaszországban.
-Hány nyelven tudsz?-ivott a pohárba.
-Négy.-ezen meglepődött.Bólogatni kezdett és a karom belsejét simogatta mutató ujjával.Kicsit arrébb húzódtam,hogy észre vegye magát.
-Szűz vagy?-bólogatni kezdtem.
-Igen.Az vagyok.
-Mik a hagyományok?
-Eskűvőig várni kell és nem találkozhatunk kettesben.Kivéve,ha étterembe viszel vagy valami eseményre.
-Nagyszerű.-bólintott.-Az esküvő a következő hónap elején lesz.Rengeteg munkám van,kérlek intézz el mindent tetszésed szerint!Nem az apád és az anyád kedve szerint,hanem úgy ahogy te akarod.-mondta ellent nem türő hangon.-Ha bármiben nem értenek egyet akkor hivatkozz rám.-bólintottam.
-Köszönöm.
-Ugyan.Sejtettem,hogy nagy szabályok között tartanak.De nem,hogy ennyire.
-Akkor...írogatunk és majd hívsz engem mindennap?-néztem fel homok színű bőrére.Felhúzta a szemöldökét és nevetni kezdett.Mi rosszat mondtam?
-Ez nem egy tini romantikus film.Ez a való élet Ludwig.
-Ludovica.
-Jólvan Lúd.Szóval...khm-köhintett és le pillantott rám.-Ja hívlak.Miért?
-Mert szeretnélek megismerni.
-Miért?
-Mert a férjem leszel.Tudni szeretnék rólád mindent.
-Értem.Nem gondoltam,hogy a Neveletlen hercegnőbe cseppenek de benne vagyok.Gondolom néha belenéznek a telefonodba.
-Valóban.
-Akkor hívásozunk.
-Miért?
-Mert nehogy véletlen csúnya szó hagyja el ajkaim és akkor szerte foszlik az álom.-kacsintott.Drága órájára nézett.-Haza kell mennem lassan.-dőlt az üveg keretnek.
-Muszáj?-dőltem az üvegnek én is.Ő annyira más....annyira....mintha a cinkosom lenne.Nem olasz.Nincs köze az apámhoz.Biztonságban érzem magam vele.Újra felkuncogott.Mi baja ennek a férfinak?-Miért nevetsz rajtam?-kérdeztem és közben befelé néztem a hatalmas panoráma ablakon.A szüleink kellemesen beszélgettek és néha kinéztek ránk.
-Mert még gyerek vagy és gyerekesen is viselkedsz.Kétségtelen,hogy oda vagy értem és ezt le sem leplezed.
-Mi?Ezt kikérem magamnak!A jövendőbeli férjem vagy.Hogy képzeled,hogy ezt mondod nekem?-keltem ki magamból.Elvigyorodott és maga mögé fordított.Pont úgy csinálta,hogy beszorítson.A szüleim elől eltakart és velem szemben engem bámult.Mellem a hasának préselődött.Ő jobban nekem préselte magát.
-Tetszik a szádból a férj szó kicsike lány.Mondd ki szépen-simított végig a nyakamon.
-F-férjem-dadogtam.
-Mondd ki megint,hogy ki leszek neked édesem.-hajolt a fülemhez.
-A férjem leszel.-suttogtam.Éreztem ahogy mosolyra húzza ajkait.Egy csókot nyomott a halántékomra majd elhajolt.
-Na ennyit mára kedves hitvesem.-indult meg de bevárt hiszen így illett.-Mrs.Santi,Mr.Santi az apám és én haza megyünk.Nagyon jól éreztük magunkat.A holnapi nap szeretném meginvitálni magukat és kedves jövendőbeli feleségem egy vacsorára.Ezen kívűl ha nem bánnák elrabolnám a lányukat délben.Természetesen ebédelni viszem az egyik legszebb étterembe ami New Yorkban található.
-Rendben Baron.
-Kocsit küldök érted kedvesem.-pillantott rám.Csak bólintottam.Elköszönt a szüleimtől aztán engem homlokon csókolt és távozott.Az egész testem remegett a csókjáért.Még nem ismertem,de már alig vártam,hogy megismerjem.Akkor magam sem tudtam,hogy a fenevad vár rám az új otthonomban.A fenevad aki nem úgy gondolkodott mint ahogy azt én hittem...

Szia ha tetszett kérlek csillagozz!
🌟🌟
Ha várod a következő részt akkor is.🌟🌟🌟😊
Nagyon szép napot és köszi,hogy ezt a részt is elolvastad.