Ludovica Williams

Lassan nyitottam ki a szemem.A fény miatt azonnal megbántam.Nem tudom hol vagyok de gyönyörű ez a hely.Várjunk.Innen látom a tengert.A nap gyönyörűen süt....meghaltam.Igen.Meghaltam.Alig voltam a férjemmel máris lelőttek.Hát ez kész vicc.Felültem lassan.Nem fáj sehol szóval tuti meghaltam.Baron nincs itt.Ez a másik ok,hogy tuti meghaltam.
-Most,hogy meghaltam vajon mit kell csinálnom?Itt kell lennem ezen a szép helyen örökké?Vagy titkon bámulhatom Baront is?Vagy szellem vagyok?-ezer és ezer kérdés fogalmazódott meg bennem.
-Ludovica.Te miről beszélsz?-oldalra néztem.Baron félmeztelenül állt az ajtóban.A haja nedves volt ahogy a teste többi része is.
-Tuti ezt is csak képzelem.Vajon meglehet érinteni?Isten küldtél nekem egy Baron hasonmást,hogy jól szórakozzak.Köszönöm!-néztem fel az égre.A hangos nevetés miatt újra Baronra néztem.
-Szerelmem.Nem haltál meg.Te jó ég miket képzelődik ez a lány.-jött ide és azonnal megcsókolt.-Rendbe fogsz jönni cica.Csak surolt a golyó.
-Mi?Élek?
-Ludo!-kuncogott fel és lehúzta a vállamnál az inget.Bevolt kötve.
-Oh!Basszus én meg már azthittem,hogy...akkor mit keresünk itt?
-Úgy szerelmem,hogy ez volt a meglepim.Te pedig végig aludtad a tizenöt órás utat.
-Az orvos és te is beleegyeztél,hogy eljöhetek ide?Annak ellenére,hogy....-itt befogta a számat a szájával.
-A legjobb helyen vagy a pihenésre.De ha meglátod,hogy a lövedék mekkora macska kaparás nyomot hagyott a válladon nevetni fogsz.
-Huh.Akkor élek és te itt vagy és én is.
-Igen Ludo.
-Huh...csípj meg.-néztem rá.Felnevetett és a fenekembe csípett.Jó.Élek.Azonnal átöleltem de annyira amennyire csak tudtam.
-Szeretlek.Annyira megijedtem.
-Én is szeretlek.Tudom de semmi bajom.
-Soha többé nem kell ezekkel az emberekkel találkoznod.Egyet se félj,mindentől megóvlak.-elmosolyodtam és apró csókokat nyomtam az ajkaira.
-Hol vagyunk egyáltalán?
-Görögországban szerelmem.-kuncogott fel.
-Mi?Tényleg?
-Igen.Meglátod hova viszlek este.
Izgatottan néztem körbe.A sziklák és a gyönyörű tenger az ablakunkból látszódott.
-Baron!
-Mondd gyönyörűm!
-Ez mese!-vigyorogtam.
-Egy hetet leszünk itt.Aztán Londonba megyünk.De ha tovább maradnál egy szavadba kerül.Jó?-egy csókot nyomott a vállamra.Boldogan bólogattam.
-Köszönöm!!!-Öleltem.szorosabban.-Annyira boldoggá teszel.
-Te is engem.Na gyere kicsim.Frissítsd fel magad.
-Zuhanyozz velem.-indultam el.
Nem habozott.Velem jött.Lassan vetkőztem le.Beálltam a zuhany alá és megengedtem a vízet.Libabőrös lettem mikor megéreztem őt mögöttem.Végig simított a karomon és gyengéden megcsókolta a vállamat.-Szégyenlős alkat vagyok.
-Tudom Ludovica.De előttem nem kell többé.Gyönyörű vagy.Megtestesíted minden vágyam.
-Te is az enyém.-fordultam meg.Elmosolyodott.
-Megmossam a hajad?
-Uhum.-mosolyodtam el és megfordultam.
Baron gyengéd volt és segítet megfürdeni.Persze a hangulat már nagyon túl fűtött volt,de nem tettünk semmit.Talán egymás meztelen látványa fokozta az egészet vagy az apró csókok.
Délután a tengerparton fürödtünk.Élveztem a társaságát.Élveztem az egészet.
-Kérdezhetek?-fordultam át a hasamra.
-Uhum.-ölelt át.A napágyon elfértünk ketten.Az ernyő takart minket nehogy leégjünk.
-Ha nem szerettél volna belém,akkor most mit csináltunk volna?Őszintén.-sóhajtott és a szemembe nézett.
-Az eskűvő után valószinűleg megfektettelek volna.Azonnal.Be se értél volna a lakásba de benned lettem volna.-súgta.
-Miért?Miért csak azt láttad bennem akkor?
-Mert hülye voltam.Nem akartam szeretni ludovica.
-Azután mit tettél volna?
-Másnap biztos dolgozni mentem volna.Aztán haza mentem volna és folytatom azt amit aztán minden este megteszek.-súgta.
-Most miért vársz rám?
-Mert szeretlek.-nyomott csókot a számra.-Szeretnék veled szeretkezni.De mindem más is annyira érdekel veled.Nem akarok csak intim kapcsolatot.Beszélgetni akarok veled.Mulatni.Elmenni randizni.Sorolhatnám.
-Hajókázni.
-Hajókázni igen.-nevetett fel.
-Kösz,hogy őszinte vagy Baron.
-Őszinte leszek életem végéig veled,és ludovica te engedted volna?
-Azt,hogy csak arra használj?Nem tudom.Beléd estem.Tök mindegy mit csinálsz.Tálcán kínáltam volna magam neked.-elgondolkodott és a hajamat kezdte simogatni.
-Ráérünk.Nagyon rá.-simított végig a hajamon.Egymás szemébe vizslattunk.Olyan gyönyörű ez a férfi.Vigyorogva végig simítottam ajkain.Elmosolyodott és lassan megcsókolt.Viszonoztam de elhajoltam és a szemébe néztem.
-Mindennél jobban szeretlek Baron.
-Én is téged Ludo.-adott egy újabb csókot.Újra eltoltam mire rácsapott a fenekemre amin felnevettem.-Nem kéne eltoltni a férjedet...
-Na na!Várjál Mr.Williams.Szóval.-másztam az ölébe hirtelen.-Mi volt a veszekedés tárgya?
-Semmi kicsim.
-Véreztél.
-Ludo...élvezni akarom a nyaralásunkat.Ne beszéljünk New yorkról.-bólintottam.Igaza van.Lehajoltam és megcsókoltam.Jóleső sóhajt adott ki amin elmosolyodtam.A fenekem simogatta miközben még közelebb bújtam hozzá.
Csak még több pillangót varázsolt a gyomromba.
Este egy étteremben ültünk ahonnét panoráma kilátás nyílt a tengerre.
-Mit ennél?
-Ilyen avokádós paradicsom cuccot.-motyogtam.Felnevetett.
-Az egy tészta édesem.
-Akkor azt.-nyúltam a kezéért.A pincér idejött.A férjem rendelt nekünk.
-Jól vagy?-mosolygott.
-Uhum.-vigyorogtam.-Te?
-Én is.Tökéletesen.Gyönyörű vagy.
-Köszönöm.-mosolyodtam el és oda hajoltam egy csókra.-Te is nagyon jól nézel ki.-mosolyogva fogta meg újra a kezemet.Az ételeket hamar felszolgálták.
Mi csak ettünk és ettünk meg ittunk.Fogalmam sincs hány óra volt mikor a gyönyörű házhoz értünk.
Baron becipelt a szobába és az ágyra tett.Jókat nevettem az alkoholtól.
De ő persze óvatos volt.
Nem mintha olyan sok alkoholt ittam volna.Nem...
-Csókolj meg!-húztam le a nyakától fogva.A cipőmmel szerencsétlenkedett.De én a csókjait akartam.Hosszasan csókolt engem.Gyengéden és birtoklóan.A markában vagyok.Mindig is ott akartam lenni.Teljesen rácsimpazkodtam.Éreztem mennyire akar engem.Én is őt.A kezem a nadrágjához vezettem és elkezdtem kigombolni.Ő is hasonlóképpen tett csak a bugyim szélébe akasztotta az ujját.Elkezdte lehúzni.
Hirtelen az jutott eszembe,hogy fájni fog.Mi van ha fájni fog?Egyáltalán felvagyok készülve erre?A kezéhez nyúltam és megfogtam azt.Azt hihette,hogy csak segíteni akarok neki,mert gyors mozdulattal vette le rólam a bugyimat.A csókjai egyre erősebbek lettek.Ahogy megéreztem a kezét ott,újra a kezére tettem a kezemet.
-Baron!-súgtam egy csók között.Nem vette az adást.-Elég!Kérlek...-motyogtam.Leállt.A szemembe nézett és elvette a kezét.
-Baj van édes?
-Nem.-ráztam meg a fejemet.Sóhajtottam.-Nem érzem készen magam.
-Semmi baj.-simított végig a vállamon.Mellém feküdt és oda húzott.-Beszélj picikém.-a mellkasára hajtottam a fejemet.
-Akarlak,de félek.Félek,hogy fájni fog.Ez nem az az alkalom....-ültem fel és ránéztem.-Baron én még csak...most jövök le a falvédőről....és...én csak úgy érzem,hogy még egy picit várni akarok.Lehet csak egy napot,lehet kettőt...lehet többet,nem tudom.Érezni fogom,ha biztos leszek nem?
-Persze Ludovica.Érezni fogod.Semmi baj édesem.Megértem.-ült fel és megsimogatta az arcomat.-Semmi baj.Ludo akkor szeretkezünk amikor készen állsz.Jó?Nem siettetlek.Ez nem erre megy.-mosolyodott el.
-Csak...nem akarlak megváratni.
-Miről beszélsz Lud?Szerelmem!Nem baj,ne is gondolj erre.Jó?-bólogattam.
Szorosan hozzá bújtam.
-Lehet az alkohol beszél belőlem.
-Inkább alujd jó?
-Jobban járok.-feküdtem el rajta.Éreztem ahogy a hátamra húzza a takarót.Szerintem két percbe se telt és én már aludtam is...

Sziasztok!Remélem ez a rész is tetszett!Ha igen mindenképpen jelezd!😊💓💘💓💘💗💘💓💘