Ludovica
Santi

-Szóval ezt így kell.-megnyaltam a kanalamat majd az orrom hegyére tettem.Baron felnevetett ahogy én is mert a kanál megállt ott.
-Ügyes vagy szépségem.
-Köszönöm Mr.Williams.-helyeztem vissza a kanalat a szalvétára.
-Taníts meg olaszul.-mosolyodott el.
-Megtanítalak.De csak mondom.Nekem is néha gondolkodnom kell,hogy angolul ne rontsak el valamit.
-Majd segítek.-fogta meg a kezem.Két órája elvagyunk egy étteremben.A kis randink nem is lehetne tökéletesebb.
-Én pedig olaszul segítek.Nyár végén elmehetnénk valahova.
-Elmegyünk.Ugye tudod,hogy nem igaz....
-Mi szívem?-simítottam végig a combján.
-Nem csíptem fel nőket és vittem nyaralni őket.-súgta.-Sosem.Csak akartam,hogy tudd.
-Tudom Baron.-nyomtam csókot a szájára.Elmélyítette.A nyelvére haraptam és elvigyorodtam.Akarom őt....Eltoltam egy picit és kacsintottam.-Olyan szemeid vannak.Világítanak.Gyönyörű.
-Miattad.Tudod?-csókolt meg újra.Vissza csókoltam majd mosolyogva néztem a szemébe.-Szerelmem lassan mennünk kell.
-Tudom.Viselkedjünk úgy ahogy eddig.Mintha nem történt volna semmi.Rendben?
-Nem történt semmi Lud.-nyomott puszit az orromra.
Bólintottam.A vőlegényem fizetett majd a lifthez mentünk ami hamar megérkezett.Semmit sem vártam jobban mint a lift ajtó bezáródását.Birtokba vettem ajkait és a nyakába csimpazkodtam.Csókolóztunk addig amig le nem értünk és ki nem nyílt a lift ajtaja.Az autóban is egymás szájában voltunk.Azt érzem,hogy Baronból nem elég.Ő az étlapomon a legjobb falat és nem bírok leállni vele.
Annyira gyorsan értünk haza,hogy sajnáltam.Este a meztelen testét akartam ölelni az én testemmel.
Nem lepődtem meg,hogy az anyám és az apám is a kanapén foglaltak helyet.
Ők azonban meglepődtek.Baronnak egy nyálas csókot adtam és beljebb léptem.
-Nem vagy éhes szívem?-néztem őt.Megrázta a fejét.Nem néztem a szüleimre.
-Remek döntéseid vannak Baron.-az apám felállt és ide jött.Ijedten néztem a vőlegényemre és karoltam bele.
-Tisztában vagyok vele Mr.Santi.
-Örülök,hogy haza tértél Ludovica.-Az apámra pillantottam.-Rendben vagy?-mi történt vele?Miért érdekli ez?
-Igen.
-Remek.Az asztal megterítve.Ha éhesek vagytok akkor gyertek.-Baronra néztem.Megrázta a fejét.A szüleim közbe elindultak az étkező irányába.Én egyenesen a szobám felé húztam a férfit.
Ahogy beléptünk az ajtót bekulcsoltam és az ágyra dőltem.
-Fáradt vagy?
-Szörnyen.-nevettem fel.Éreztem ahogy Baron rám fekszik.A fenekemnél volt az ágyéka amin felkuncogtam.Nem akarok játszani vele de neki nyomtam a seggemet.Egy mozdulattal fogva húzott közelebb magához.-Huh de rafinált vagy édes szerelmem.-súgtam.
-Közel akarok lenni hozzád.-ölelt.Megfordultam és hagytam,hogy feküdjön rajtam.A hátát simogattam.-Szeretlek.Nem akarlak itt hagyni.
-Maradj még.
-Maradok szerelmem.-súgta a fülembe.
Egy darabig csak simogattam a hátát de két óra fekvés és semmit tevés után Baron haza ment.Ahogy hazaért felhívtuk egymást.
Hajnalokig telefonáltunk.Pontosan addig amíg el nem aludtam.
Másnap reggel felöltöztem és lesiettem.
Az apámék az étkezőnél ültek.
-Jó reggelt gyémántom!-mosolyodott el az anyám.Leültem mellé.Azonnal magához ölelt.Jól esett az ölelése.Hiányoltam az édesanyám.
-Jól aludtál?-kérdezte az apám.Meglepődve néztem rá.
-Igen.-bólintottam.
-Baron meglehetősen későn távozott.
-Addig van velem ameddig csak akar.
-Nem eszel kincsem?-mosolyodott el az anyám.
-Nem köszönöm.Igazából éppen őt várom,hogy értem jöjjön.-mielőtt lejöttem dobtam neki smst.
-Nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni Ludovica.-nézett az apám rám.-De mivel pénz szűkébe került a családunk és mivel az urad nem akar beszállni az üzletbe,vannak feltételeink.
-Milyen feltételek?-A hang az apám háta mögül jött.Baron,mint mindig pontosan és tökéletesen érkezett meg.Felém sétált.Megcsókolt majd mellém ült.
-Mennyit ér neked a leendő feleséged?-a vőlegényem felnevetett.
-Szóval mennyit kér?-fogta meg a kezemet és nem nézett az apámra.Engek vizslatott.
-Húsz millió dollárt.-hirtelen kaptam oda a fejem.
-Rendben van.Kap harmincat...és szálljon ki az életünkből.Hagyja békén Ludovicát,hagyjon békén minket!A kezét se emelje meg a leendő feleségemre.
-Adj ötvenet és egy rossz szavam sem lesz felétek.-Baron rám nézett aztán az apámra.A kezét nyújtotta.Kezet ráztak.-Okos fiú vagy.Okosabb,mint az apád.
-Még ma megkapja a pénzt.
-Nagyszerű.
-De csak az ügyvédem jelenlétében.A megállapodásunkról papírt iratok.
-Ahogy akarod Williams.-az apám felállt.Ránk kacsintott majd távozott.
-Baron....hogy jutott eszedbe...ennyi pénzt ajánlani?
-Szeretlek.Kiszabadítalak érted?-döntötte a homlokomnak a fejét.
-Nem...ez rengeteg pénz...nem akarom,hogy fizess az apámnak.
-Nem érdekel.Ludo...Ezt most muszáj.Muszáj,mert nem akarom,hogy bármibe is beleszóljon.
-Anya te ezt hagyod?
-Az üzlet az üzlet.Tanulj meg nem beleszólni az urad dolgába.-sóhajtott.
Nem akartam hagyni őt...de nem tehettem semmit.Reggelizni mentünk majd kiruccantunk Long-Islandre.A kocsiban órákig csak csókolóztunk és élveztük az együtt töltött perceket.
Nem volt kedvem máshoz.Fáradtnak éreztem magam és a tudat,hogy Baron ennyi pénzt ad az apámnak...Felháborít.Az apám eladni szánt engem vagy mi?
Eltoltam és néztem a szemét.
-Vettem neked valami szépet.-mosolygott.
-Baron...
-Csitt kölyök.-vett elő egy dobozt.Elvettem tőle és kinyitottam.Egy hold és a mars.Arany fülbevaló óriási gyémánttal.A vőlegényemre néztem aki csak úgy vigyorgott.-Az istennőnek vettem aki elvette az eszem.Neked csillagom.-bekönnyezve nyomtam puszit a szájára.
-Ezt veszem fel az esküvőre.Ez gyönyörű.Köszönöm édesem.-felvettem a fülbevalót ami csak úgy ragyogott.-Te már csak értesz ezekhez.Sok nőt ajándékoztál meg?
-Nem.Egyet sem.Én csak igyekszem.-felnevettem és az ölébe hajtottam a fejemet.A hajam kezdte simogatni.-Ludovica.
-Mondd.
-Holnap lesz az esküvő.Minden készen áll.
-Mi?-pattantam fel.-Istenem!Miért nem szóltál tegnap este?Nekem el kell mennem a fodrászhoz,a kozmetikushoz...úristen gyantáztatnom kell.Körmöt csináltatnom!-kezdtem tanakodni.Ő már könnyezett a nevetéstől.
-Baron nem vagy vicces!Ez a nagy napunk.Tökéletesen akarok festeni.
-Tökéletes leszel.Pontosan hol fognak gyantázni?-perverz vigyorától elmosolyodtam.
-Nem kötöm az orrodra.
-Ahh Ludovica.Így már el is árultad.Ahh.-hunyta be a szemét.-Holnap este muszáj vagy megmutatni.Meg azután...aztán örökké...
-Baron!-nevettem fel.
-Mindenki tudja már.Csak megakartalak lepni bébi.A szalonban már csak téged várnak.-indult el az autóval.-Egy egész szalon rád vár.Megmondtam,hogy addig nem mehetnek haza amíg nem teljesítik a vágyaid.
-Te mindent elintézel nekem.
-Egész életedben ezt fogom csinálni kölyök.Szokj hozzá.
-Nekem ez tetszik szerelmem.-fogtam meg a kezét.Elmosolyodott és a vezetésre koncentrált.Holnap Mrs.Williams leszek.Holnap lesz a legszebb napom.
Már alig várom....

Sziasztok!Itt is van az új rész!Remélem ez is tetszett nektek,ha igen mindenképpen jelezd!
🥰❤❤❤❤