B A R O N 
W I L L I A M S

Mérgesen helyeztem le magam a kanapéra.Az a kurva....azt hazudta Ludovicának,hogy este basztam vele.Kell a francnak az a nő.Jót nevettem rajta a szeme láttára azon,hogy szexre invitál.Majdnem megpofozott aztán én fogtam magam és ott hagytam.Nekem nem kell más nő.Nekem csak Ludovica kell...
Hívni kezdtem a perszónát.
-Szia Baron!-vette fel.
-Rohadj meg.Ha mégegyszer a mennyasszonyom közelébe mész megkeserülöd!Ó ÉS ADD ÁT AZ ÖSSZES RIBANCNAK AKIT A MENNYASSZONYOMRA KÜLDTÉL,HOGY ÉN CSAK EGYETLEN EGY NŐT VISZEK ÁGYBA ÉS ANNAK A NEVE LUDOVICA SANTI AKI HAMAROSAN MRS.WILLIAMS LESZ!!-kiabáltam majd bontottam a vonalat.
Hátra dőltem.Ludovicanak sem tudom minek kell ennyit hisztiznie,de kezd az örületbe kergetni.Megalázták...hogyne hisztizne?Holnap drága barátom Stev születésnapja lesz.Ha rosszul fog viselkedni a kölyök akkor nagyon megkeserüli.Nem a szerelem a lényeg,csak nincs kedvem a hisztis mennyasszonyom hallgatni.Imádod hallgatni a hisztis mennyasszonyod.
Veronica az öreg banya bejött.
-Mr.Williams.Meghoztam a tisztítóból amiket kért.
-Nagyszerű.
-Oh és ezt a mennyasszonya küldi.-adta át a kártyám.Mérgesen vettem el.
-Miért adta vissza?
-Nem mondta.Csak nagyon bús volt a kisasszony.
-Bús.-forgattam a szemem.-Csak egy hisztis kislány.
-Pedig nagyon felnőttesen kifejtette,hogy ő nem várja el a maga pénzét amiért keményem megdolgozott.Oh és azt üzeni,nem biztos,hogy tud menni holnap.
-Menjen ki.-álltam fel sebesen.A vénasszony kiment én pedig a telefonomért nyúltam.Azonnal hívni kezdtem a boszorkát.Elegem van...
-Miaz,hogy nem érsz rá?
-Ha érdekel,sem mondom el.-motyogta.
-Ludwig,ha nem jössz el velem holnap,megjárod.
-Ugyan.Mit teszel.-nevetett fel harsány hangon.Elvigyorodtam.
-Felbontom az eljegyzést.-diadalittasan mosolyogtam és hátra dőltem.Meg sem szólalt.Hallottam ahogy mélyen beszívja a levegőt.-Na mi az kölyök?Megijedtél?Tudod,hogy megtehetem.Csak te nem.-suttogtam.Nem jött a válasz.Sóhajtottam.-Ludo?
-Mhm.-hallottam meg sírós hangját.Ahj istenem.Nem lehet igaz,hogy ennyivel megbántottam...
-Khm,holnapra szép legyél kölyök.Szeretnéd,hogy bemenjek este?-álltam fel és kinéztem az ablakon.
-N-nem.-nyelt egyet.-Majd holnap,szervusz.-tette le.Remek most megrikattam.Nem vallanám be neki,de magamnak igen.Nagyon sajnálom,hogy ezt mondtam neki.Annyira üzletre vettem ezt a lányt.De elkezdtem megismerni és már tudom,hogy szüksége van rám.Nincs senki az életében akire ennyire szüksége volna.Nekem is valamennyire rá.Egymás kiegészítői vagyunk.Ennyit erről.
Munkával tereltem el a figyelmem Ludovicáról.Utáltam őt,mert érdekelt.Érdekelt....fogalmam sincs miért de egyre jobban a fejemben járt.
De ahogy befejeztem a munkát,hozzá igyekeztem.Tudni akartam,hogy alapból mi a baj.Láttam,hogy sápadt volt.Alapból olyan fehér a bőre,hogy hófehérke is megirigyelné a szeplős mennyasszonyom,de most kivételesen fáradtnak és sápadtnak tűnt.Aggódtam érte,mert még nagyon fiatal....és mert ő lesz a feleségem.Hamar értem oda és becsengettem.A személyzet nyitott ajtót.Érdekesnek tartottam.Biztos nincsenek itthom a szülei.Mostanában keveset találkoztam velük...persze nem sajnálom.Örülök neki.
-Ludovica?
-A szobájában van.Lehívjam?
-Felmennék hozzá.-néztem az idős nőre.Bólintott.Felszaladtam a lépcsőn egyenesen a mennyasszonyom szobájához.Az ajtó előtt megálltam és kopogtattam.
-Ki az?-kiáltott ki.
-Egyet találhatsz.-vigyorodtam el.Az ajtó hirtelen kinyílt és ő állt ott.Egy köntös fedte őt.Haja vizes volt.Miért néz ki ennyire jól?Csak itthoni öltözetben van,smink nélkül.Ő mégis olyan,mint valami csillag.
-Mit szeretnél?-érdeklődött és beljebb sétált.Én őt követtem.Az ágyra ült és az ablakra nézett.Esni kezdett.Reggel még napos idő volt...Ő is úgy változik,mint az időjárás.
-Mi a baj Ludovica?-ültem a lába mellé.-Látom,hogy van valami.-sóhajtott.
-Reggel szerinted miért hívtalak?
-Nem tudom.-megrázta a fejét.
-Baron...szükségem lett volna rád.Nagyon vérezni kezdtem és a lepedő is olyan lett,utána újra átáztam.Fájdalmaim voltak.Aggódtam....jó lett volna valaki aki segít nekem.Aki velem van.Érted már?Gyenge voltam ma.Érzékeny.Rosszakat mondtak rólad és úgy éreztem,hogy kést dőfnek a mellkasomba.Megaláztak.Látni akarták az arcom,hogy én mit szólok ehhez.-hirtelen a kezére tettem a kezem.Nem tudtam,hogy így érez.Nem akartam,hogy érezzen valamit irántam,de már nem tehetek ez ellen semmit.A feleségem lesz...és lassan belém fog szeretni.Lassan te is.Ha akarom,ha nem.Azonban az nagyon aggasztott,hogy ennyire megviseli a ciklusa.Nem akarom,hogy szenvedjen.
-Figyelj,keresek neked orvost.Megnézik,hogy mi a baj.
-De még nem lehet.
-Már miért ne?Akár most azonnal elviszlek,ha ez megnyugtat.-persze.Ha őt megnyugtatja.Ehhez semmi köze sincs az én nyugalmamnak.
-Mert szűz vagyok.Nem tudnak rendesen megvizsgálni.-lesett.Bólogatni keztdem.-Ultrahangokkal semmit nem érek.Legalábbis ezt mondta az orvos Olaszországban.
-Akkor majd keresek neked én orvost Ludovica.Nem hiszem el,hogy nem tudnak valami módon megvizsgálni.Megfognak.-bólogatott.
-A szüleimnek ne mondd.Tudod őket csak a kezelés érdekli.Akkor is gyógyszereket kaptam,hogy minnél előbb helyre jöjjek,hogy szülni tudjak.
-Jól van.Ez csak ránk tartozik.Sajnálom,hogy megaláztak téged.De több ilyen nem lesz.-szorítottam meg a kezét.
-Te tényleg elmondtad neki,hogy szűz vagyok?-húzta magára a takaróját.
-Nem.Megkérdezte,hogy szexeltünk-e,bevallottam,hogy nem.Többet nem mondtam.
-Hát ő akkor jól kitalálta ezt.Mindegy.-sóhajtott.-Holnap nem biztos,hogy tudok menni így veled.De igyekszek.
-Nem muszáj.-simogattam meg a lábát.Csak egy kedves gesztust akartam.De az arca azonnal kipirult.-Csak akkor,ha jól vagy.
-Nem akarom,hogy nélkülem jelenj meg.-a szemében tűz lángolt.Nem csak féltékenység tüze.Büszkeség,alázat...annyi érzelemmel együtt.Olyan hívogató.Nem tudtam haragudni azért amiért úgy berontott.Már nem volt értelme.Megsebezték.
-Rendben.-bólintottam.
-Nyugodtan mehetsz.-állt fel hirtelen.-Szeretnék lepihenni.-sétált a hatalmas ablak elé.Felkeltem és mögé léptem.Végig simítottam a nyakán és néztem őt egy darabig.Rám emelte fáradt tekintetét.A szomorúságtól könnyes volt.Utálom így látni.Miért fáj nekem ennyire?Lassan lehajoltam hozzá.Vajon megengedi,hogy megcsókoljam?Nem tolt el...így lassan az ajkaira tapadtam.Gyengéden csókoltam miközben a derekára tettem a kezem.Vígasztalom ezekkel a csókokkal.Minden módon vígasztalnám.Mindenhol csókolni akarom.Nem tudtam betelni finom szájával.Puha és olyan ízű mint az eper.Álltunk és percekig csak csókolóztunk.Lassan azonban megszüntettem a csókot.Ha nem teszem itt helyben szeretkezni kezdtem volna vele.Végig simítottam az oldalán.Marasztalj Ludovica...kérlek marasztalj...
-Ne higyj el mindent amit hallasz és amit látsz.Ezek irigyek.Te pedig befolyásolható vagy.-nyomtam nedves csókot a nyakába.-Ne keseregj miattam.Jó éjszakát Ludovica.
Nem szólt semmit.Nem bántam.Nem akartam felesleges vitába szállni vele.
Haza siettem és megvártam az embereim akik elkezdik csinálni a könyvtárat.Ez is egy olyan gesztus amit egy nőnek sem tettem.Sosem voltam a gesztusok híve.De ő felforgatta a világom.Lényegtelen volna újra felépíteni...helyette építek egy újat.Egy jobbat.Egy világot amiben Ludovica nagy szerepet kap...egy világot ami rózsaszínebb lesz.
Lebontották a mennyezetet,hogy egybe nyissák.Idegesítően hangos volt de nem zavart.A laptopommal a nappaliba ültem és folytattam amiben jó vagyok.Dolgoztam.

Sziasztok!Remélem ez a rész is tetszett nektek!Ha igen jelezd mindenképpen.☺️
U.i; Kérlek szépen titeket,hogy a 13,14,16,17 részt csillagozzátok be 🥺Ugye volt ez a rendszer hiba emiatt azokat a részeket újra kellett felraknom és eltüntek róla a csillagok. :(( Köszönöm mindenkinek előre is!🤗💗💗💗💋💋