Már csak arra lettem figyelmes,hogy az arcomat simogatják.
-Lud,megjöttünk.-súgta a fülembe.Éreztem az ajkai melegét.Nem emelte el a fejét.Közel volt.
-Hm?-lassan kinyitottam a szemem.A bal keze az arcomon pihent és közben közel maradt,ilyet eddig csak álmomba tapasztaltam.
-Itt vagyunk csipkerózsika.
-Már is?
-Dugóba kerültünk és vagy két órát masíroztunk mire ide értünk.-súgta.A szívem kapált és olyan helyeken éreztem forróságot ahol eddig sosem.Zöld szemeibe bámultam és egyre csak szerelmesebb lettem.
-Ennyit aldutam?
-Ennyit.-vigyorodott el.-Na de megérkeztünk.-Hirtelen szállt ki.Át sietett az én oldalamra.Kinyitotta az ajtót majd segített kiszállni.Láthatta mennyire vagyok önmagamnál.Talán ő kábított el.Én csak még közelebb akarok lenni.Érezni akarom őt.
A helyszínre belépve elcsodálkoztam.A Frick-Collection.Szép de túl mesterkélt.Minden annyira...tökéletesre van tervezve.
-Túl mesterkélt ez a hely.
-Ugye?-nevetett fel.-De valami romantika árad belőle.Illetve mondd meg,hogy szerinted ez az...
-Nem tudom.-ráztam a fejem.Itt is egy férfi vezetett körbe minket.A kertje ennek is tetszett de egyértelműen nemmel jeleztem erre az épületre.Újra úton voltunk és mikor megláttam,hogy hova parkol a vőlegényem egy kisebb sikoly hagyta el ajkaimat.Ő leállította a motort én pedig kiszálltam és már szorgosan siettem is fel a lépcsőn.
New york Public könyvtára.A könyvtárak könyvtára!!!Az a könyvtár ahol Sarah Jessica Parker majdnem kimondta az igent Bignek.Nem hiszem el,hogy a vőlegényem komolyan ide hozott!A szívem vadul kapált és kicsit már könnyezve néztem az épületet.
-Ne rohanj el így.-éreztem meg a kezét a vállamon.Felnéztem rá és egy óriási ölelésbe vontam.Szorosan öleltem a magas férfit.
-Annyira nagyon köszönöm!!-suttogtam a fülébe.Eltolt és mosolyogva megrázta a fejét.
-Menjünk be Ludovica.-hevesen bólogatni kezdtem és a vőlegényem kezét szorongatva bementünk.Persze voltam már itt.De itt összeházasodni???Na az egy leány álom!Egy idős asszony tartott felénk.Kosztümét igazgatta.
-Mr.Williams!Miss.Santi!-mosolygott és kezet fogott velünk.-Körbe vezetem magukat.
-Sok esküvőt rendeznek itt?-érdeklődtem miközben a kő lépcsőn igyekeztünk fel.
-Változó.
-Oh értem.
-Milyen díszítést terveznek?
-Semmit!Semmilyet ez a hely túl gyönyörű ahhoz,hogy buta leányos díszekkel legyen tarkítva.-mosolyogtam.A nő bólintott.Baronra néztem aki engem kémlelt.A hölgy közben felvezetett egy nagyobb terembe.
-Itt szokták általában tartani mert ez nagyon tágas és az ablakain kellő fény jön be.
-Gyönyörű!-néztem körbe.-Visszhangzik!Williams visszhangzik!-kuncogtam fel és körbe körbe forogtam.Csodálattal bámultam a termet.Mosolyogva a falnak dőlt.A mosolya más volt.Ő is csodálattal nézett...csak épp engem.
-Tetszik kölyök?
-Imádom!Imádom!Annyira....-néztem körbe.-Varázslatos.
-Pont,mint te hercegnő.Lent a lépcsőnél tágasabb.Ott is lehet?-érdeklődött de a szemeit rajtam tartotta.Komolyan hercegnőnek hívott?
-Igen.Az a másik lehetőség.Mit gondolnak?
-Azt,hogy szerintem a mennyasszonyom már döntött.-vigyorodott el.Ránéztem és elmosolyodtam.Neki az első hely tetszett a legjobban.Tudom.Láttam a szemében.
-Megbeszélném még veled.-lépkedtem oda és belekaroltam.
-Mi a baj ezzel a helyszínnel kölyök?-simította az arcomra a kezét.
-Semmi.Tökéletes csak...
-Csak?
-Csak azt akarom,hogy neked is tetszen.
-Tetszik.Gyönyörű,de nálad nem gyönyörűbb.Szóval ne habozz.-nyomott egy apró csókot az arcomra amitől elpirultam.
-Beszéljük meg evés közben.Éhes vagyok.-kuncogtam fel.
-Rendben.Mrs.Wayne visszahívom a mai nap folyamán.
-Rendben.-mosolyodott el kedvesen.Lekísért minket.Újra beültünk a drága autóba.
-Na mesélj.-indult el.
-Láttam,hogy néztél az első helyre.Imádtad.-mosolyodtam el.-Én is imádtam.
-Én pedig láttam,hogy néztél erre a helyre.Ezt választjuk és nincsen vita.
-De van vita!Az első hely lesz az.Higyj nekem.-tettem a kezére a kezem.Megrázta a fejét.
-Önfeláldozó vagy.
-Mindig az voltam.-bólintott.
-Elintézem a papírokat.
-Rendben.-mosolyogtam.Keserédesen éreztem magam de azt akartam,hogy ő is ugyanúgy élvezze ezt az egészet mint én.A telefonja csörögni kezdett,azonnal felvette és ki is hangosította.
-Mr.Williams.Az apja itt vár magára az irodájában.Elég mérges az,tudna jönni?Vagy mit mondjak?
-Megyek Veronica.-nyomta ki.Majd rámnézett.-Sajnálom,valami komoly ügy lehet.
-Semmi baj.-ráztam a fejem.-Megvárlak lent.
-Nem Ludo.Hazaviszlek.
-Azthittem egésznap együtt leszünk.-suttogtam letörten.
-Majd este...viszek valami vacsorát és eszünk nálatok.Jó?-pillantott rám.-Kölyök ezt most nem érted,de fogod.Ígérem,hogy este ott fogok toporzékolni az ajtódban.Rendben?
-Jólvan.-mosolyodtam el.-Szavadon foglak.
-Bíz bennem.
-Bízom.-mosolyogtam.Sajnos hamarabb hazaértünk mint kellett volna.Mosolyogva nedves csókot adtam az arcára.Ő viszonozta ezt.Az arcunk nem moccant ugyanott maradt.Újabb csókot adtam de ez már a szája közelébe volt.Nem hajolt el csak még közelebb hajolt és a szemembe nézett miközben a tarkómra tette a kezét.A borostyán szeme világított.Engem vizslatott és kért,kért engem többre.Vajon az én szemem is ezt üzeni?Egy apró csókért közelebb hajoltam,az orrunk összeért és levegőnk egybeforrt.Nem bírtam tovább,éreztem ahogy kifújja a levegőt és ahogy beszívja.Megcsókoltam.Annyira vágytam rá.Átöleltem nyakát és közelebb húztam.Ízlelgettük egymás ajkait.Bejutásért esedezett én pedig megadtam neki.Nyelvünk találkozása olyan lehengerlő fordulattal következett be,hogy a gyomromig éreztem.Éreztem a pillangókat éreztem a méheket.Pattogtak a gyomromba mint egy labda.Égett a bőröm és más egyéb terület is.Csókolóztunk mint a szerelmesek.Nagyon nyálasan és nagyon vadul.Még kértem és kértem,hogy csókoljon de picit elvált és apró puszikat nyomott a számra.
-Mennem kell Lud.-súgta.
-Nem akarom,hogy elmenj.-suttogtam és újabb forró csókra invitáltam.Nem tolt el.A nyelve birtoklóan simogatta az én nyelvemet.Ölelkeztem vele miközben csókolt és élveztem minden érintését.Simogatta a fenekem és egy pillanat alatt magára húzott.Az ölébe ültem és a nyakára simítottam a kezemet.A finom csókjától teljesen lángra gyúltam.De lassan eltolt.
-Este találkozunk.-simította arcomra a kezét és egy apró puszit nyomott az orromra.
-Ígéred?
-Ígérem kölyök.-kuncogott fel.Mosolyogva bólintottam.Átöleltem majd kimásztam az öléből és kinyitottam az ajtót.Nyomtam egy utolsó csókot a szájára majd kiszálltam.Megvártam amíg elhajt.Csak azután mentem fel az én tornyomba.Mintha kicseréltek volna.Mosolyogtam és csak mosolyogtam.A lift tükrében észre vettem,hogy az ajkaim megdúzzadtak.A vőlegényem csókja még ott volt rajtam és én nem is akartam leplezni.Anyám és Maria a nappaliban cseverésztek.Ahogy én beléptem rám kapták a fejüket.
-Na hol lesz az esküvő?-érdeklődtek.
-Még átbeszéljük.-dadogtam.A konyhába siettem ahol pesztós tésztát szedtem magamnak.Közben hívni kezdtem a bátyámat.Egy volt osztálytársnőm nevén van beírva.Ezzel elkerültem sok dolgot.
-Rég hívtál kislány!-hallottam meg a hangját.Armin fekete hajú,magas,barna és kék szemű.Nem sokat találkoztunk.Drága magán iskolába járt.De mindig kedves bátyj volt.
-Tudom.Sajnálom.Elfoglalt voltam.
-Na ki lett a vőlegény?
-El sem hiszed.-vigyorogtam közben pedig folytattam az evést.-Baron Williams a neve és nem olasz.
-Mi?Megtörte apa a hagyományt?
-Nem.Csak ez a férfi apa üzlettársa fia.
-Hány éves?
-Harmincnégy.-motyogtam.Hallottam egy kisebb sikolyt.
-Mennyi???Apa sose volt normális.Milyen a krapek?
-Kezdünk összemelegedni.Ma megcsókoltuk egymást és...nagyon jó volt.-vigyorogtam.
-Hogy néz ki?Érzel iránta valami komolyat?
-Helyes.-mosolyogtam.-Azt hiszem egyre komolyabbat....Kezdek beleszeretni...de szerintem már beleszerettem.Kérlek gyere el az esküvőmre.Be akarlak mutatni neki.Mrs.Williams leszek hamarosan és alig várom már.
-Meglátjuk.Tudod,hogy...
-Tudom.De férjhez megyek.
-Tudom.-sóhajtott.Anya épp belépett.
-Le kell tennem majd beszélünk,puszi!-tettem is le.Anyu mosolygott.Azt hihette,hogy Baron az.Pedig nem.Nem tartja senki a kapcsolatot a bátyámmal.Hát ez van...

További szép napot!Remélem örültök a plusz résznek!Ha ez is tetszett ne felejtsd el jelezni!😊💞💞💞