Jó érzés volt vele lenni,ugyanakkor lassan indulnom kellett.Nagyon örültem volna,ha azt mondja ne menjek el,vagy menjünk reggelizni együtt,de ugyanakkor hálás voltam,hogy nem játsza meg azt,hogy velem akar lenni.Eljöttem és hagytam dolgozni.Otthon cipővel a kezembe mentem a lépcső felé de annyira halk voltam,hogy az apám kiabáló hangját nem volt nehéz meghallani.
-Nem akarja!Persze!Bezzeg én neki adtam a lányomat!Ne aggódj Lucio,a lány már magába bolondította szépségével.Majd ő ráveszi az urát,hogy üzleteljen velünk.Persze Lucio.Oh nem,ha nem láttam volna Williamsbe valami pluszt akkor nem ő hanem Dario lesz a férje ennek az ostobának.Tudod mi volt a szemem előtt.Megszerezni az egész céget!Persze!Kifogom iktatni a Williams családot,ha kell akkor a lányomat is.-Nem akartam tovább hallani ezeket.Igyekeztem a bejárati ajtó felé.Ahogy kiléptem a lakásból az ajtót becsaptam és futottam a lifthez.Az apám ki akarja iktatni a vőlegényemet és a családját!Az apám kiakar iktatni engem!A cipőmet csak a liftben húztam vissza.Nagy krokodil könnyeket hullattam és hívást indítottam.
Második hívásra vette fel.
-Ludovica,dolgom van!
-Baron!-sírtam fel újra.
-Mi történt?-hallottam meg aggodó hangját.-Hol vagy most?
-Hozzád megyek.-tettem le.
Fogtam egy taxit és már suhantam is.
A könnyeimet letöröltem és próbáltam felidézni az apám mondatait.
Kiiktat.Üzlet.Kiiktat....
Ahogy megérkeztem szinte szaladtam felfelé,ezt magassarkúban nagyon nehéz volt.Közben a telefonom folyton csörgött.Mikor felértem a liftel és az ajtó kinyílt a vőlegényem a titkárnőjével veszekedett,én pedig ahogy megláttam oda szaladtam és átöleltem.Nem lepődött meg visszaölelt.
-Tudod te,hogy aggódtam?-tolt el,hogy a kezei közé vehesse az arcom és letörölje könnyeimet.Megráztam a fejem és a könnyeimet nyelve öleltem át újra.-Mondjon le minden tárgyalást és találkozót ma!Mondja,hogy házon kívűl vagyok.
-Igen uram!
-Te pedig gyere szépen és mondd el mi történt.-fogta meg a kezem és maga után kezdett húzni az irodájába.Az ajtót bezárta és a székbe ült,nem hagyta,hogy a másikba üljek mert az ölébe húzott és átölelt.Gyengéd volt és gondoskodó amiért én nagyon hálás voltam.
-Az apám telefon beszélgetésének voltam fültanúja.
-Mit mondott?-simogatta a derekam.
-Azt,hogy már teljesen belém estél és,hogy majd én foglak rávenni téged az üzletre.Meg akarja szerezni az apád cégét az egészet a magáénak akarja!Azt is mondta,hogy ki fogja iktatni a Williams családot és veletek együtt engem is.-kezdtem újra sírni.Szorosan az ölelésébe vont.
-Sshs!Édesem,nem lesz semmi baj.Ha bármi fenyegetővé vállik akkor Londonba költözünk.Egy percig se aggódj,vigyázok rád Ludo.
-De nem akarom,hogy meghalj!-krokodil könnyeket hullattam és ő nem értette,hogy ez az egész nem miattam,hanem miatta van.Miattunk.
-Érinthetetlen vagyok angyalom!Te is.Semmi baj.A céget nem tudja elvenni.Beszélek az apámmal.De előbb elveszlek feleségül.Jó?
-Igen.-bólogattam.
-Jobban vagy?-folytatta az arcom simogatását.Közben a szemembe nézett.Bólintottam.-Szeretnél haza menni hozzám?
-Igen.
-Akkor gyere.-felkeltem az öléből és megvártam,hogy felálljon.Összepakolt és a kezemet megfogva kifelé húzott az irodából.Jól esett a közelsége,megnyugtatott.A kezemet fogta az autóban is és akkor is mikor a lakására igyekeztünk fel.Kinyitotta az ajtót majd besétáltunk a tágas lakásba.Olyan szép.Imádom az ő lakását.
-Nyugodtan helyezd magad kényelembe és érezd magad otthon.-tette a kulcsot az ajtó melletti komódra.Bólintottam.Kibújtam a kényelmetlen cipőből és az ablakhoz siettem.Innen látszik a Brooklyn híd.Kit álltatok?Egész New York kibaszottul látszik.-Tetszik?
-Nagyon.Szép lakás.
-Köszönöm.
-Ki volt a lakberendező?-fordultam felé.
-Természetesen én Ludo.-nevetett fel.Kibújt a zakójából és ásítozva leült a kanapéra.Lábait kicsit széttárta és elővette a telefonját.
-Mindent gondosan elintézel.
-Felnőtt vagyok édesem.Mindent mindig gondosan intézek.-Mosolyogva bólintottam és leültem mellé.
-Hol szoktatok nyaralni a családoddal?
-Olaszországba.-forgattam a szemem.Felkuncogott.
-Hát persze.Nyáron apád végig látogatja a távoli rokonokat.
-Valahogy úgy.Na és te?Mit szoktál csinálni és hol?-fordultam picit felé.
-Fáj az őszinteség?-karolt át hirtelen.
-Nem.
-Biztos vagy ebben?-csak bólintottam.-Jól van.Általában felcsípek egy ostoba csajt aki épp be akar futni valamilyen nagyon női szakmában,modellkedés és társai.Általában leviszem őket valami olyan egzotikus helyre amit nem ismernek.Nem csinálok velük programokat vagy ilyesmi ne érts félre,egyszerűen csak szex az egész,mikor rájuk unok haza küldöm őket és véget is ért a viszony.-magamba fortyogtam,hogy ezt csinálja de próbáltam magam meggyőzni,hogy semmi baj...ő a te férjed lesz és akkor nem fogja ezt csinálni.Biztos?-Ne nézz így rám.
-Nem nézek sehogy.-helyezkedtem vissza egyenesen.Észre vette mert kuncogva megsimogatta a hajam.
-Jól áll a féltékenység.
-Nem vagyok féltékeny.-rántottam vállat.-Van büszkeségem.
-Hova vigyelek nyaralni büszkeségem?
-Engem ne vigyél sehova.-szemforgatott majd felállt és öntött magának wiskyt.
-Szereted az ilyen helyeket egyáltalán?
-Nem.Utálom.A hideg borús helyeket kedvelem.-rántottam vállat.
-Pont olyan mint a természeted kedvesem.-kortyolt az italba.-Bár egyébként,én sem szeretem ezeket a túl meleg és fényüző helyeket.Amúgy csak két kérőd volt?-érdeklődött.Most jött el az idő,hogy tudja mennyire kapós vagyok.
-Nem.Olyan harminc kérőm volt és ebbe nincsenek benne az otthon maradt Olasz ifjú férfiak.-gondolkodva nézett rám.Ez igaz...persze különbség van azok között akiket hivatalosan is engednek,meg azok között akiket nem.
-Hazudsz.
-Nem.-nevettem fel.-Egy maffiozó lányának általában elég nagy a rajongó tábora,szentek és érintetlenek.Olyan vagyok édesem mint egy templom és ebbe a templomba nagyon sok férfi szerette volna tenni a lábát.-megköszörülte a torkát majd így szólt.
-Nem vagy éhes?
-Tulajdonképpen de.-bólogattam.

Szép estét mindenkinek!Ha tetszett ez a rész is ne felejts el 🌟🌟🌟