-Azthittem már randin vagy ezzel a csávóval.-nevetett fel majd fellapozta az étlapot.
-Gyerekkorom óta vigyázik rám.Az apám helyett apám.De köszönöm a nyers fogalmazásodat.Jó magam is azt hittem,hogy te randin vagy azzal az elsorvadt kurvával.-dőltem hátra.Elvigyorodott.
-Tán féltékeny vagy Miss.Santi?
-Van okom rá?
-Sose tudni.-intett a pincérnek.-Cézár salátát szeretnék és egy vízet.
-Már is uram!-indult el az úr.
-Nem féltékenykedek egy ilyen vénasszonyra.Szép vagyok és fiatal,oktalan volna,ha nem engem hasznosítanál.-rántottam vállat.Elvigyorodott.Utálom,hogy imádom ezt a vigyorát.
-Foglak hasznosítani szívem ne aggódj.Egyébként üzleti jellegű beszédem volt a nővel.Semmi több.Tudod valamiből el kell tartsalak.
-Ezzel mire akarsz kilyukadni?
-Arra édesem,hogy nem dolgozól.Nem értesz semmihez,még főzni sem tudsz.Szerinted olcsó lesz?-dőlt hátra.Szájához emelte a kezét és úgy bámult rám.Most a szeme kéknek tűnt.
-Egyetemre akarok menni.-ekkor elgondolkodott.Nem számított rá.
-Mit szeretnél tanulni?-dőlt előre.Ez már érdekelte.
-Irodalmat.Lektor szeretnék lenni,később akár író.-bólogatott.Elmosolyodott és épp szólt volna de a pincér letette elé a salátát és a vízet.
-Köszönöm!-elhagyta az asztalunkat.-Tetszik ez a terv.Tényleg érdekel?
-Nagyon.-bólogattam.-Vannak kézírataim.
-Valóban?
-Igen.-bólogattam.
-Elolvasom.
-Nem.-nevettem fel.-Nem lehet.Sok mindent akarok.Bejárni a világot.Szabad lenni.Meg minden.-bólogatott miközben enni kezdett.Olyan kimérten eszik.
-Nem kötelező egyetemre menned ahhoz,hogy író lehess.A lektor unalmas munka.
-Dehogy.Szeretek olvasni.
-Szóval ezért kell neked hozzám egy könyvtár?
-Pontosan.Meg hát...akkor nem lennék a terhedre.-nevettem fel.Közben kinéztem.Az eső esni kezdett.Csak néztem a gyönyörű várost.
-Meglesz a könyvtárad és nem vagy a terhemre.-erre oda néztem.Nem nézett a szemembe csak evett.Persze az utolsó szavait nagyon halkan mondta.
-Elmehetnénk Tokyoba.
-Minek?
-Imádom Japánt.-rántottam vállat.
-Nem voltál Olaszországon és New Yorkon kívűl máshol.
-De szeretném látni a világot.-dőltem előre.Sóhajtott.
-Majd elviszlek Japánba.
-Tényleg?-tapsikoltam.
-Igen.-nevetett fel.Széles mosolya meglepett.-Egyéb kívánság?
-Kutyus?-mosolyodtam el nagyon.
-Úristen.-sóhajtott.-Nem ígérem.Túl sok gonddal jár.
-Van magán géped?
-Van.
-Az menő.-bólogatott és folytatta az evést.Álmosan pislogtam de valami okból kifolyolag boldog lettem.Úgy éreztem,hogy talán megtört a jég és már nem kamasz gyereknek néz.Legalábbis valamennyire kedvel már.De ő olyan mint az időjárás.Bámultam ahogy kecses mozdulatokkal eszik.Olyan tökéletes.Honnan szedték ezt a pasit?Kímért,kecses...helyes.Ez egy csapda?Vagy csak álmodom a tökéletes férfit?
-Befejezted a bámulást?
-Be.-bólogattam.Miután evett és fizetett,helyettünk is persze,leindultunk a liftel.
Mellettem olyan egyenesen állt mint egy oszlop.Én azonban a hely szűke miatt rádöltem és mint egy gyerek néztem ki a fejemből.Beszorítottak a körülöttünk lévő emberek.Lenézett rám én pedig fel rá.Átkarolt és egy picit közelebb vont magához.Nem tudom,hogy azért mert közel akart lenni vagy csak mert zavarta,hogy egy velem egykorú fiú áll mellettem aki engem néz.A lényeg,hogy közelebb vont és birtoklóan tartott magához.Elmosolyodtam és közben ki pirultam.Mintha egymáshoz tartoznánk.Mintha mindig is egymáshoz tartoztunk volna.Mikor kiléptünk a liftből még magához karolt,én is így tettem.Átkaroltam a derekát és hagytam,hogy az autó felé vigyen.
Dominó kiszállt a mi autónkból és intett.
-A mennyasszonyom haza viszem én.-kiáltott oda neki Mr.Williams.Dominó rámnézett.
-Nyugodtan menj haza.Mr.Williamsel megyek.-bólintott.A vőlegényem kinyitotta nekem az ajtót mire beszálltam.Ő átment a másik oldalra majd beszállt mellém.Beindította az autót és elindult.
-Köszönöm a kaját,köszönöm,hogy haza viszel.-nevettem fel.A vezetésre koncentrált de elmosolyodott.
-Ez a dolgom nem?-tette kezét a térdemre.Oda pillantottam.
-Ez volna?
-Ez a férjek dolga.-nézett a visszapillantó tükörbe.
-És mi az én dolgom?-ásítottam.
-Nos.-köszörülte meg a torkát.-Első sorban az,hogy kielégíts.
-Mi?-néztem rá nagy szemekkel.-Ezt hogy érted?
-Természetesen szexuális téren.
-Oh...
-Oh bizony.Nyilván fogunk szexelni,ezt vésd az eszedbe.Persze adok egy kis időt,hogy felkészülj.Ezt csak azért mert még szűz vagy.-fordult le az egyik utcában.Nem szólaltam meg.-Ludovica nem kell félned tőlem.A férjed leszek,mindenben segítek.Érted?-hevesen bólogatni kezdtem.Örültem,hogy most komolyan beszél velem és nem vesz poénra,mint néha.Mindig....
-Két hónap múlva leszek húsz éves.
-Remek akkor már csak tizennégy év van köztünk.Mit szeretnél a szülinapodra?
-Semmit.-ráztam a fejem.-Inkább csak védj meg attól,hogy egy óriási bulit rendezzenek a szüleim.Találd ki,hogy elmegyünk valahova és hagyd,hogy otthon üljük végig.
-Kettesben?
-Nem,szerinted?-nevettem fel.-Baj?
-Nem.Értem.Jó majd ötletelek valamit.Nem szeretsz ünnepségeken lenni?
-Nem igazán.-csak bólintott.Ennyi volt a nagy beszélgetésünk.De valamiért adott egy löketet,hogy többet beszéljek vele.Így nem is akartam csendben lenni.-Kérdezhetek valamit?
-Mhm.
-Voltál már ilyen fiatal lánnyal mint én?-néztem rá.A hajába túrt miközben megrázta a fejét.
-Nem.Szűzzel pedig egyáltalán nem.De ez ne ijesszen meg.Attól még vigyázni fogok rád.Vagy félsz valamitől?-pillantott rám miközben megállt a pirossnál.
-De nem nevetsz ki?
-Nem.-a szemembe nézett miközben én nehezen nyitottam meg a lelkem neki.
-Félek,hogy fájni fog és attól is,hogy elsírom magam....meg attól,hogy nem fogok tudni mit csinálni veled...-elmosolyodott és megrázta a fejét.Újra az útra pillantott és elindult miközben az egyik kezét a combomra tette.-Tuti,hogy viccesnek találnád,ha elkezdenék sírni....én csak...csak nem akarom leégetni magam előtted....pedig most is ezt teszem.
-Lud,nem fogod leégetni magad és most sem teszed azt.Ha sírnál akkor csak nagyon megijednék,hogy fájdalmat okozok.Nem ez lesz a célom.Ne aggódj semmi miatt.-bólogatni kezdtem.
-Te félsz valamitől?
-Nem félek semmitől sem Ludovica.Te neked sem kéne.A félelem elgyengít téged.Te ennél erősebb nő vagy.-elmosolyodtam és a kezére tettem a kezemet.
-Kösz,hogy most az a Baron Williams vagy akivel szeretek lógni.-felnevetett és mosolyogva fogta meg a kezem.
-Köszi Ludovica!-kuncogott jobban.Baszki imádlak.
-Csak őszinte vagyok Mr.Williams.-kacsintottam.Nem beszéltünk többet mert megérkeztünk hozzám.Gyors búcsú és már is a tornyomban találhattam magam.A kalitkámban.A gyomrom liftezett,ha Baronra gondoltam.Minden percben éreztem ahogy az ereimben folyik a vér.Egyszerűen azt kívántam bár csak itt lenne és tovább beszélhetnék vele...

Szép napot mindenkinek!🥰
Ha tetszett ez a rész is ne felejtsd el jelezni!🌟🌟🌟🌟🌟