Láz
Mindíg pontban hajnali háromkor kipattannak a szemeim.
Hogy rohadnának le a telefonfüggő kezeim; már megint az az első, amiért nyúlok.
Hétfő van.
N̸͉̹̱̝͇̻̻̭̓͒̿̽́̈́̽ă̵̻̱͖͇̳̠̞̹̺̫̙͙̘͈̓̈́̄̓̒̍̌̅̀́́̍̕ͅ ̷̙̱͈̼͆͛͊͐́̀́͌͑̓͂̕͘͘͝s̸̠̱͕̦̯̰̼̣̩̪̗̺͉̝͙̾̈́͑͗̇̑͝z̶̛̲̱̩͓̦̩̥͙͋́́̌͐̈́́͌̕͝ų̶̭͎̩͉̮̰̙͕̻͓̙̘̈́̑ṗ̶̧̢̱̼̳̘̟̭̠̥̹̗̪̅̇͆̿̀̒̌̋͝ȩ̷̜̠̦̲͝ŕ̸̡͖̟̭͓̪̩̥͖͎̒̇͂̓̄̓́̈́́̕
A hétvégének már pár órája vége volt, és pár perccel később már az öt napig tartó szenvedés is elkezdődik.
F̴̛̰̫̖͍̭̀̈́̈́͐̚̕ą̴̰̬̅̒s̴̛̥͎͙̣̮͑̒̒͛̾͐͂̐́̑͠z̴̭͈̫͖̬͇̮̄̈́͋̐̓̆͐̕̚͜a̵̢͎̣͚̯̝̲͎̪͌͊͗̔̉̉͌̎͑͐̆̐̐̒̏ͅ
•
"De rohadt meleg van. Elfelejtettem lekapcsolni a radiátort.
•
Várjunk csak, de azt már elalvás előtt lecsavartam; akkor meg mitől van ilyen rohadt meleg?
•
Csak nem?
•
Biztos. Csakis az lehet! Azért vagyok ilyen álmatlan.
Hát én B̷̛̭̠ê̶̛̛̺̭͙̫͙͈̥̤̖̄͂͋̈́̄͜͝ͅṭ̵̤̫͕̙̤̲̟͚͊̈́̀̃̅̐͂͐̅̅̊̌͒̕e̵͖̞͍͇̯̹̙̮̦̯̻͕̻͎̔̉͒̃̿̑̎̉̀͋͘͘̚͘͜g̶̬͎͂͌̅͘͘ ̶̬͍̫̝̩͚̫͈̘̈̽͋̄̓́͒͋͌̉͌́̕v̴̡̰̱̜͆͗̈́̂̿̈́̊͑͛͗͂a̸̧̟̫͈̙̦̽̿͛̈́͊͗̏͂́̐̄́̕g̵̰̤̑̍̃͌͝ͅy̵̗̼̼̳̬̺̎̃͑͊̄̿͌͂̇̓͊͘̚͜͝͠o̶̮͈̫̱̥̣̔̒̀͌̌͆͑͒̆̑̍̓̚͠k̴̢̡̫̳̗̦̯̗̪̪͓̹̩̞̆̈́̃̇̅̑̈́̆̆̑̾͜͝!̷̧̡̪̲̝͎͇̤̪̺̹͓͖̰̤̽̈̇̑͂̕͝͠
•
Látom a hírt a Lokál címlapján, és látom a pillanatot, amikor a belépő osztálytársak a 10.M s̶͚͒̈́̐̕z̸̯͋̔ó̵͇̭́̓b̴̡͐̒̓ą̵͎͔͆̍͝n̵̨̨̹͌̓̍͝ö̵͉̔̏̾v̵̬̺̄̿͜é̶̘̄n̶̦͔̭̟̑̂̋y̷̤͒̅̒é̵̗̳̎n̶͖̥͂̽ė̷̡̘̯̗̐́͆k̴̞̮͠ helyét üresen találják az első padban. Talán akkor egy picurkát mégiscsak hiányoznék nekik. Látom a szüleim aggódó tekintetét, és a felhevült lázmérőt a kezemben.
•
Beteg akarok lenni! Lázasan akarok fetrengeni és aludni egész nap! Hasmenést akarok, és ḯ̷̗͍̠͉̇͠ǹ̵̤͑̓̚d̶̡̝̯̬͖̔͜õ̷̙̃͋̂͒k̵̛͙̪̺o̶͔͈̹̺͋̈́̒̀̄̔̍l̶̲͖̃̎̐̑͘͝͝t̷̢̜͇̬͈̜̲͗͗͘ ̴͉̪͉̺̩̘̈́̀̈́͗̿̚͜i̸̡̛̠̺̳͕͑̎͝ś̶̬̝̑k̷̳͔̳̅̓͛̔͑̑õ̷̹̱̼̤̔̂l̴̡̗̤͐ͅà̷͕̘͊̇̑̎̋̕ḵ̵̗̰̽ȩ̸̧͖͈̰̪̖͌̈́̿ŗ̸̺̫̆ų̷̭̩͔̖̘̈̑͂̾̈̒̈́͘l̷̨̛͓̙̫͆̓ę̵̖̤̻́̐s̶̲̣͙̙͍̩̹̐͗ṱ̴̛͓̪̰̱͍̀͒̈͠.
Remélem napokig tart majd, és reggelre rosszabbodik; már napok óta rosszul éreztem magam úgyis. Most már igazán kijöhetne
rajtam, nehogy minden jel nélkül "c̴̦͎̳̫͍͐̾̓̔̋͐͂s̶̱̭̖̿̎́â̶͍̜̽̾̈́̾̌͆k̴̜̫̎̐̐ ̸̡͉̿̑͑̅͘̕͝ú̴̝͚͎̬̩̼͓̅̌͒̽̈́̄͘ğ̵̢̧͓͙̝͇̬̅̂͑͘ỷ̴̡̭̪̝̯͇̓͐͗͘͜" elmúljon!
Még egy indok lenne a matekkorrep ellen-!"
"
Ebben a pillanatban megszólal az ébresztő, a fullasztó melegség pedig, amit eddig érezni véltem, elszáll.
Kezdődhet számomra a hét: ideje felkelni.
Â̶̘̥̻̻͚̈́͝ ̶̻͙̹̘̣̤̩́̀̈́̕r̶̢͖͇̤̠͕̓̔̽̋ó̸̲̫̲̾́͌͘͝ḣ̶̻̗̎̅͂̊ā̴̯̦͔̘͊̉͗́̓̍d̵̖̠͇̔̽̐̄̀͂͘t̵̺̻͓̹̓̐ ̷̬̺̿̑̔͌͘͠é̷̟̭̠͉͒͂͘̕l̷͕̾́̕ę̵̤̲͖̘̪͑t̶͇͎͖̜̪͙̘͊̋̎̓͘b̸̯̃͗͝e̸̢̻̺͉̍͠
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro