Én szeretem a lányokat

És ők is engemet:
szeretnek bántani

Nem bírják a rajongást a szememben; és ahogy kinézek. A mélyharapásomat, és a buta tekintetemet. Tudják hogy szebbek nálam.

Karmolnak, megvernek, megharapnak. Rossz helyeken érnek hozzám; megkínozzák testemet-lelkemet. Megfenyegetnek, lebilincselnek.

Szembesülök azzal a ténnyel, hogy a nők kifürkészhetetlenek. Nem tudok mindíg tekervényes és összekapcsolt gondolataik közt rendet rakni. Eltévedek bennük. Mindegyik kétarcú és szeszélyes.

Mindegy mit mondok, sosincs igazam. Mielőtt kinyitom a számat, sebesen lejátszom következő mondatát a fejemben, és addig csiszolom a mondatom, míg megfelelőnek találom. De sose nyerhetek. Olvas a gondolataimban, és tudja mit mondok következőleg.

Túl buta vagyok hozzájuk. Egy igazi papucs, aki mindig valahogy alulra kerül.

Legjobb lenne ha nem szeretném őket. Bár ilyen egyszerű lenne...