6*
"Halló... Igen, itt Joe... Hogy m... Miért?.. Oh... Értem..." Joe hosszú léptekkel ment ki a teremből közben bőszen beszélve a telefonba.
Egyedül hagyva minket a helyiségben. A lány még mindig teljesen levegőnek nézett, még akkor is, mikor 'véletlenül' meglöktem a kezét jegyzetelés közben. Ha próbáltam beszédbeelegyedni vele rövid és/vagy kitérő válaszokat adott, és nem nézett a szemembe.
"...És hogy-hogy a filmes-szakmában vagy?" csípten el Chris kérdését. Úgy tűnt igen jóban vannak. Hm.
" Hát..." kortyolt bele kávéjába " Igazándiból sok mindent kipróbáltam az alatt a pár év alatt az egyetemen, de semmi sem feküdt nekem igazán..." jellegzetes, Manhattan-i akcentusa volt, rengeteg hangot elnyelt és rendkívül gyorsan beszélt, még akkor is, ha neki ez még messze nem számított annak " Aztán véletlen Joe előadására ültem be, ahol épp a Szörnyszülöttek rendezésének zsenialitását ecsetelte. A nagymamán első mozis élménye volt, és mindig emlegette nekem, hogy mennyire egy borzalmas film... " kifújva a maradék levegőt szünetet tartott, és mosolyogva emelte ajkához poharát, biztos voltam benne, hogy éppen nagyanyja szavait idézi vissza "Így bennmaradtam. Azután az óra után tudtam, hogy mi is érdekel, és a következő szemeszterre felvettem Joe tantárgyát, majd átiratkoztam "filmesnek", ahogy mi hívtuk. Ott aztán majdnem mindent felvettem legalább egy szemeszterre, utánna meg szereztem egy cameraman-it." itt egy pillanatra megállt, s oldara sandított rám, egészen odáig észre sem vettem, hogy ennyire feltűnően bámulom. Öklömön támasztott állam megcsúszott, és kishíjján lefejeltem az asztalt.
Ez az, Tom. Ügyes vagy.
"Ezuntán bekerülten egy isten-király film stábjába csicskásnak. Te hogy szereted a kávét?" nevetett egy cseppnyi csalódottsággal a hangjában.
" Akkor miért nem jelentkezett szinésznek? Ahogy láttam van tehetsége benne" nem bírtam ki, kicsúszott a számon. Nagyokat pislogva nézett fel rám, persze csak egy pillanatra, mielőtt újra belebújhatott volna kávéjába.
"Oh, ez kedves öntől, de nem az én terepem." motyogta.
Olyan fura volt. Fura volt, hogy rajta kívűl senkivel sem magázzuk egymást, valahogy azonban mégsem éreztem úgy, hogy megengedhetném magamnak, hogy tegezzem.
Túlságosan távolságtartó volt.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro