-Na, mi az, hazatalált a randevús bárányka is? -nevetett fáradtan.

-Haza...haza de be is engedsz vagy táborozzak itt a verandán? -mosolyodtam el.

-Hát figyelj, nagy az udvar.

-Nincs is udvarod. -böktem egy kicsit a bordái közé.

-Nézőpont kérdése. Na de gyere már befelé. -fogta meg a kezem Tom majd egyszerűen berántott az ajtón. -Hideg van. -vont vállat.

-Hát, oké. Én megyek a szobámba akkor, mert már fáradt vagyok. -mutattam az ajtómra.

-Rendben. Jó éjt. -küldött felém egy levegő csókot majd elment ő is nyugovóra térni, így követtem én is a példáját.

Mivel semmi erőm nem volt lezuhanyozni, ezért csak levettem a ruhám és bedőltem az ágyba majd kis idő múlva elnyomott az álom.

-----------------------------------------------------------
Nagy Dominik
-

-------------------------------------------------------

Miután meghallottam a szép kis beszélgetésüket én inkább hazamentem, vagyis Ádámhoz és elkezdtem fifázni. Ez ment vagy hajnal egyig mikor is rájöttem, hogy nem lenne rossz, ha inkább elmennék aludni, mert holnap Ádám és Zsófi kitalált valami programot. Remélem, hogy esélye sincs annak, hogy Jasminnal össze fussak.

-Hé, Dominik! Kelj már fel! -bökdöste valaki az oldalamat mire kinyitottam a szemem.

Miért van minden fejjel lefelé? Aztán miután elkezdett tisztulni a fejem rájöttem, hogy a fejem lelóg az ágyról...ágyról?  a kanapéról. És Zsófi próbál keltegetni.

-Hmm...mi az? -kérdeztem.

-A hasadra süt a nap. És Ádámmal addig fifáztatok ameddig el nem aludtál. -közölte. -Gyere és reggelizz velünk, mert utána indulunk. -húzott fel magához.

Zsófi Ádám barátnője, aki most itt van szintén Ádi lakásába de nemsokára megy a barátnőivel nem is tudom már hova. Ők ketten kiköltöztek Olaszországba és együtt élnek. Bájos...

-Megyek. -mondtam majd elindultam a konyha felé. -Jó illatok vannak, Zsófia csak nem te csináltál valami finomságot? -szagoltam a levegőbe.

-Ezt jól érzed. Bár nem csináltam nagy reggelit csak gofrit sütöttem. -nevetett.

Fogtam egy tányért és elvettem két szeletet belőle majd helyet foglaltam Nagyival szemben.

-És hová lesz a program? -érdeklődtem.

-Hát azt gondoltuk, hogy elmehetnénk kalandparkba. -osztotta meg velem a gondolatait Zsófi.

-Hány évesnek gondoljátok magatokat? Tizenhárom? -nevettem. -De rendben, menjünk.

-Akkor te is tizenhárom leszel velünk együtt. -szúrta oda Ádi.

-Tudom. -horkantottam.

-Tegnap furcsa voltál. -jegyezte meg a fiú.

-Milyen értelemben? -kérdeztem vissza.

-A szemed majd kiesett a helyéről úgy nézted a lányt. Szikrákat szórtál Dini felé, amikor elhívta őt randira.

-Ja, hogy az.. -kerestem a szavakat. -Ő volt a lány a repülőről.

-Milyen lány? -kérdezte Zsófi.

-Dominik látott egy lányt a repülőn, akivel beszélt is, szerintem meg bejön neki.

Bejön nekem? Tetszik? Nem tudom. Vagyis nem hiszem. Azt se tudom ki ő, semmit nem tudok róla. Úgy valaki tetszhet egy embernek?

-Úú, Domika szerelmeees! -ujjongott a lány.

-Szó sincs róla. -tagadtam. -Csak helyes kiscsaj. Köszönöm a reggelit.

-Nincs mit. Ízlett?

-Finom volt. -nyugtattam meg vele.

-Na akkor kapd össze magad, mert még el is kellene indulni abba a kalandparkba, nem gondoljátok? -tette fel a költői kérdést Ádi.

-Veled így is kalandba vagyok minden nap. -morogtam.

-Mit mondtál? -néz rám csúnyán.

-Csak, hogy szeretlek. -ingattam a fejem.

-Persze, én is szeretlek téged víz alá dugni.

-Én mást dugnák a víz alá, ha érted. -húzogattam a szemöldököm.

-Nem vagytok százasok...perverz banda. -ezzel fogta magát Zsófi és elment a hálószobájukba.