Jasmin Doll

-Máris hozom. -mondta a pultos csávó.

-Egyébként, nem volt alkalmam megkérdezni, de mi ez az egész, Dominik? -kérdeztem.

-Az eset... -szünetet tartott.,-az eset óta nem volt alkalmam veled beszélni a történtekről.

-Ez azt jelenti, hogy készen állsz?

-Tessék uram, itt a négy spagetti. -adta át nekünk, majd távoztunk.

-Szóval? -húztam fel a szemöldököm.

-A válaszom az, hogy igen.

Nem mondanám, hogy meglepődtem, de nagyon megmelengette a szívemet.

-Mikor szeretnéd? -puhatolóztam.

-Várj egy csöppet, intézek egy telefont.

A füléhez emelte a telefont, majd tárcsázott valakit.

-Ádám? Igen. Pár percet késni fogunk, most van mit megbeszélnünk Jasminnal. Otthon tala. Na csá tesó! -rakta le.

-Ezek szerint most fogjuk megbeszélni?

-Báránykám, miért teszel fel olyan kérdést, amire tudod a választ?

-Jólvan na. -forgattam a szemem.

-Aranyom, nagyon sokat gondolkodtam, ami egy férfitől néha már teljességgel képtelenség... Arra jutottam, hogy nálad jobban még senkit sem szerettem. Nem érdekel mi lesz később, nem érdekel az sem, hogy mi lesz Varsóban, engem egyedül most csak te érdekelsz. Küszködtünk egy jó darabig, kérlek, használjuk ki ezt a pár hónapot. Később majd meglátjuk mi lesz, és hogy folytatjuk e. -mondta el nagy nehezen.

-Rendben. Teljesen értelek, ami azt illeti, Dominik, én már régóta tudom mit érzek irántad... Mi legyen velünk? -nyeltem egyet.

-Jasmin Doll, lennél a barátnőm, kérlek? -fogta meg a kezem.

Ebben a pillanatban számomra csak ő létezett. Ennél édesebb pillanatot szerintem nem sűrűn éltem még át. A legjobb az egészben, hogy ez az édes srác már az enyém.

-Igen, szeretnék a barátnőd lenni, kis sztárfocistám! -amint kimondtam letámadott az ajkaival, én pedig boldogan csókoltam vissza.

-Én vagyok a legszerencsésebb lány az egész világon. -bújtam hozzá.

-Ami igaz, az igaz. -vonta meg a vállát.

-Te egoista! -ütöttem bele egy kicsit.

-Na de, már negyed órája kb el kellett volna indulnunk, úgyhogy szerintem menjünk.

Így történt az, hogy az első kapcsolatban lévő napomat a már második családommal töltöttem.

Filmet néztünk, nevettünk, és jól éreztük magunkat. Kis idilli volt a hangulat is. Zsófiék nagyon örültek nekünk, és bevallották, hogy régóta várják már, hogy végre együtt legyünk, de most hogy már megtörtént mindenben támogatnak minket. Nagyon imádom Zsófit is, és örülök, hogy ennyire közel állunk máris egymáshoz. Érzem, hogy teljesen megbízhatok benne.

Na de, ne is fecséreljük tovább az időt a gondolkodással.

Elszaladt az idő, és besötétedett, ezért nem szerette volna Dominik, hogy hazamenjek egyedül, így nála aludtam. Hazaszóltam Tomnak is, aki vonakodva bár, de belement.

Nem csináltunk semmi nagy dolgot, csak bekapcsolta a tévét, a mellkasához bújtam, és így történt az, hogy ott helyben elaludtam, egy ölelő karban, a szerelmem karjaiban.

Reggel egyedül ébredtem. Kicsit rosszul esett, de biztos nem ment sehova, mármint gondolom nem cuccolt el Amerikába, vagy valami. Felkaptam magamra egy földön talált pólót, és vettem a bátorságot, majd kifáradtam megnézni, hogy ki mit csinál.

Számításaim szerint ott volt a konyhában a szerelmem. Bár nagyon, kiemelem, NAGYON meglepődtem, mikor nem Zsót, hanem Domit találtam a tűzhely előtt.

-Hogy te mindig meg tudsz engem lepni. -csókoltam meg a meztelen hátát. Gondoltam, hogy libabőrös lesz tőle teljesen.

-Jóreggelt, Csipkerózsika! -fordult meg, majd forró csókot nyomott az ajkaimra.

-Mit sütsz? -kérdeztem, majd ráültem az asztalra.

-Mások azon enni szoktak. -húzta félmosolyra a száját. -Mellesleg, tojást és bacont sütök. Specialitásom, ha még nem tudtad volna.

-Mmm. Kíváncsian várom. Ádámék?

-Kicsinek dolga akadt a városban, ezért bementek Zsével.

-Zsófira gondolsz? -húztam fel a szemöldököm.

-Sok beceneve van neki. Zsófi elsősorban, de van még Zsé, Zsó, Boszorkány, Hisztis, esetleg.

-Áh, minden értek. -nevettem.

-És Voilá! A reggeli tálalva. -rakott elém, persze miután leültem a székre, egy tányérral abból, amit a mesterszakácsom sütött, főzött nekem.

◾◽◾◽◾◽◾◽◾◽◾◽◾

Drága Csibéim!

Ígértem, visszatérek. Ez (remélem) jó hír számotokra.
Viszont van egy rossz hírem, a részeket csak akkor fogom kirakni, hogyha alkalmasnak találom, és igényes. Ami azt takarja, hogy egyik héten lesz rész, ha meg van írva, ha nincs akkor pedig nem lesz, csak ha már elkészült. Ez ügyben megértéseteket köszönöm.

Mi a véleményetek? Várjátok a következő részt?🤗

Kárpótlásul a hosszú hónapok kihagyása miatt itt hagyok nektek egy "ajándékot"

Ízelítő a következő részből:

„-Te vagy az életemben az első olyan, akibe ennyire bele estem... -csókoltam meg.

-Bár ugyanezt elmondhatnám, de nekem te vagy a második ilyen lány... -csuklott el egy kicsit a hangja.“

All the love,
TheFlier♥!