Better than a Halloween party

- Most viccelsz velem? – néztem Niall két szép szemébe faarccal, mert egyáltalán nem találtam viccesnek azt, amit ő minden bizonnyal annak tartott. Legszívesebben az orrára csuktam az ajtót, és mentem volna a halloween-i buliba egyedül, de ilyet ugye az ember nem csinál a legjobb barátjával, ha megbeszélték, hogy közösen mennek. Sajnos.

- Miért? – hallatszott a csalódott hangja a fehér lepedő alól, ami egészen bokáig takarta, csak a szemének vágott ki belőle egy-egy lyukat. – Én szellemesnek találtam.

- Nem. Hagyd abba. Most. Mielőtt széttépem a jelmezed. Inkább gyere be, és égesd magad a családom előtt, mint engem az utcán – fogtam meg a karját és húztam be a küszöbön. Ő azonnal megtalálta az utat a nappaliba, ahova úgy suhant be, mint egy igazi szellem. Halk sikítást, majd gyereknevetést hallottam, míg én a bejárati ajtónak dőltem nagyot sóhajtva.

Elrugaszkodtam onnan, amikor anya elragadtatott hangon gratulált Niallnek a jelmezéhez, és belenéztem a tükörbe, hogy szemügyre vegyem a sajátomat. Hosszú köpeny, belül mélybordó, kívül fekete, alatta szintén fekete farmer és póló. A vámpírjelmez nem volt túl egyedi, nem kellett hozzá sok kreativitás, de legalább beengedtek vele a partira. Mellesleg a legidősebb húgom örömmel segített kifesteni az arcomat, ami kifejezetten jól sikerül. A bőröm sápadtabbnak tűnik, a szemem környéke és az ajkam pedig fekete lett. A hajamat, amit általában oldalra fésülök, most hátrazseléztük, így nem lógott a homlokomba. Nem volt a szokásos, és talán pont ezért tetszett.

- Megmondtam, hogy jó jelmez – állt meg a nappali ajtajában Niall, és minden bizonnyal csípőre tehette a kezét is, de nem tudhattam biztosan mert még mindig csak a szeme volt látható. A fejemet ingattam, miközben magamban ismételtem, hogy a gyerek idén lett 20 éves.

- Induljunk inkább! – mondtam, és pikkpakk felhúztam a cipőmet. – Nézzük a bulin is olyan népszerű leszel-e, mint a 10 éves húgaim körében.

***

A hangos zenét már a kertvárosi ház előtt az utcán állva is hallottuk. Niallel izgatottan lépkedtünk fel a tornácra vezető lépcsőn, és elhaladtunk a meggyújtott töklámpások mellett. Megnyomtuk a csengőt, és pár pillanaton belül egy felsőbb évfolyamos egyetemi szaktársunk, Zayn ajtót nyitott nekünk.

- Louis! Szia, de jó, hogy itt vagy! – vigyorgott rám, és végignézett rajtam. – Van már egy pár vámpír bent, de eddig te nézel ki a legjobban benne – biccentett, majd a mellettem álló szellemre nézett, a szemöldöke pillanatok alatt a felszökött, és látszott rajta, hogy próbálta visszafogni a meghökkent nevetést. – És veled...

- Niall.

- Niall! Olyan jó, hogy te is jöttél, nagyon... kreatív jelmez – dicsérte, bár látszott rajta, hogy nehezére esett. Ezúttal én haraptam az ajkamba, hogy ne nevessem el magam rajta.

- Köszönöm – húzta ki magát a barátom.

- És a te jelmezed? – kérdeztem, amikor láttam, hogy Zayn nem viselt semmi extrát, csak azt, amit általában bulikba szokott felvenni: sötét ruhákat.

- Én vagyok a házigazda, nekem nem kell – vigyorgott, majd intett egyet. – Viszont gyertek már be, mert nagyon hideg van!

A házban már mindenki kezében volt egy-egy pohár – repohár, a környezetvédelem érdekében -, tele alkohollal, de látszatra még senki sem borult meg. Ideális időben érkeztünk.

Zayn viszont alig tudott egy pár lépést tenni anélkül, hogy leszólították volna. Még elmondta, hogy merre menjünk a konyháig, ahol mindenféle alkoholt megtalálunk, amire szükségünk lehet. Mi Niallel a konyhába mentünk, és mind a ketten kiszolgáltuk magunkat a saját poharamba szedtem néhány merőkanálnyi puncsot, míg ő egy doboz sört bontott fel és öntötte bele a repohárba.

- Azt elmondod, hogy a jelmezeden keresztül hogy fogod meginni? – kötekedtem vele, mert be akartam láttatni vele, hogy még az is jobb lett volna, ha a lepedő nélkül jön.

- A cuccos alatt, nyilván – mondta, és be is mutatta nekem, mire fáradtan sóhajtottam.

- Nyilván...

A konyha után elindultunk együtt, hogy felfedezzük a házat, és azt, hogy kiket találunk benne. Sok szaktársunk volt ott, magasabb és a mi évfolyamunkról is, de amíg Niall mindenkivel leállt csevegni, én folyamatosan egy személyt kerestem. Tudtam, hogy ott lesz, de miután minden helyiséget végigjártam, és sehol sem találtam, biztos voltam benne, hogy még nem érkezett meg.

Úgyhogy miközben magamban azon morfondíroztam, hogy milyen jelmezzel készülhetett, bekapcsolódtam a beszélgetésbe, ami egy vendégszobában bontakozott ki. Ez kicsit segített, de a türelmetlenségemen nem enyhített. Niall nyilvánvalóan látta rajtam.

- Akarsz kimenni egy cigire? – kérdezte a fél szemöldökét felhúzva.

- Most nem – válaszoltam tömören. Már vagy egy órája ott lehettünk, és legalább ötször kimentem már annak reményében, hogy elkapom az Ő belépőjét, de eddig mind kudarcba fulladt. Nyilván megkérdezhettem volna Zaynt, hogy mit tud róla, mikor jön, de miután egész eddig szinte egy szót sem váltottunk, kicsit gyanús lenne, ha utána érdeklődnék, én pedig nem szeretnék gyanút kelteni. – De elmegyek italokért – néztem a poharam aljára, majd felnéztem és kicsit nagyobb hangerővel szólaltam meg. – Hozzak valakinek valamit?

Egyedül egy lány kért vodka-gyömbért, a többiek nemet intettek a fejükkel. Felálltam, és a konyhába indultam, a szememet viszont nyitva tartottam. Hiába próbáltam nyugtatni magamat, tudtam, hogy itt lesz előbb vagy utóbb.

Éppen befejeztem a lány italát, amikor a zenében szinte elvesző kiáltások hangoztak fel.

- Harry!

Itt volt. Megérkezett, és ahogy mindig, vidám, örömteli kiáltások kísérték arra, amerre csak lépett. Mindenki kedvelte, és ő is kedvelt mindenkit. Néha úgy éreztem, én vagyok az egyetlen a szakról, aki még soha nem beszélt vele. Csak a pillantásait kaptam meg néha, de azokat senkivel nem cserélném el. Minden alkalommal mintha a csontomig látott volna.

A tenyerem izzadni kezdett, ahogy éppen nagyon el akartam foglalni magam azzal, ahogy újra megtöltöttem a poharamat punccsal. A merőkanál félig sem volt töltve, egyik szedésemnél sem, hogy minél tovább maradhassak mindenféle ok nélkül. Mindeközben fél szememet a fiún tartottam, akin egyelőre egy szinte bokáig érő kabát volt.

Harry nagyon sok mindenkit megölelt, szinte sorban álltak miatta, érte. A számat összepréselve maradtam immár tétlenül a konyhában, ahonnan beláttam a nappaliba.

- Minek öltöztél? – kérdezte meg végre valahára egy srác nem messze tőle, mire Harry arcán hatalmas vigyor terült el. Féloldalasan állt nekem, de így is tökéletesen láttam. A szemeit erős fekete szemceruzával húzta ki, a göndörödő rövid haját pedig most kicsit hátrazselézte, de néhány tincs még a halántékába lógott.

Harry megfordult, és közben egyetlen röpke pillanatra mintha találkozott volna a tekintetünk, de nem voltam benne biztos, mert nagyon gyorsan tovaröppent. Elkezdte kigombolni a kabátját, majd kibújtatta a karjait is, de a vállán még mindig ott maradt. A tekintetemet most már képtelen voltam levenni róla.

És akkor megfordult, nekem pedig leesett az állam.

Hosszú, a térde fölé érő, magassarkú fekete bőrcsizma volt rajta, felette a combja közepéig neccharisnya, amit olyan harisnyatartó rögzített, aminek az ágyéki részét strasszok díszítették. Nagyot kellett nyelnem, amikor a tekintetem felvezettem az alhasán, az V-vonalán lévő levél tetováláson át a pillangóig. Felül egy semmit sem takaró, átlátszó ing volt összecsomózva a gyomránál. A kulcscsontjától kulcscsontjáig egy új felirat tűnt fel a mellkasán, amit ilyen messziről nem tudtam volna elolvasni, mégis pontosan tudtam, hogy a szöveg az Il ballo della vita volt. Ahogy levette a válláról a kabátot, a könyékig érő fekete bőrkesztyűjét is láttam. A jelmeze teljes volt, és pontosan tudtam, kinek öltözött. Imádtam.

A körülötte lévő csapat elámultan figyelte a nem mindennapos outfitet, amelyet én is szívesen megnéztem volna közelebbről. Az ő arcukon azonban nem láttam a felismerést. Ezt be is bizonyította, amikor valaki megkérdezte, hogy pontosan ki a jelmeze, de senki sem tudott rá választ adni.

- Damiano David – szólaltam meg, de nem hittem volna, hogy hallani fogják. Amikor viszont mindenki felém fordult, beleértve Harryt is, rendesen meglepődtem, és kicsit zavarban folytattam is, egyenesen az igéző zöld szemekbe nézve. – A 2021-es MTV EMA-s outfit, amit Budapesten viselt.

- Pontosan – bólintott Harry, széles mosolyra húzva ajkait. – Köszönöm.

- És ki ez a David pontosan? – kérdezte egy lány.

- A Maneskin frontembere – világosította fel egy másik, mire megnyugodtam, hogy legalább nem teljesen menthetetlenek.

Minderről hamar elterelődött a téma, az emberek beszéltek, Harry nevetett vagy Harry beszélt és az emberek nevettek. Én ahelyett, hogy maradtam volna, inkább visszaindultam a szobába, hogy odaadjam az italt a lánynak, és Niallt kirángassam magammal ide, ahol egy légtérben lehetek Harryvel, és mindenféle cselek nélkül figyelhetem minden apró mozdulatát.

Azt reméltem, ha ott vagyok a közelében, néha nekem is lesz alkalmam bekapcsolódni a beszélgetésbe. Hogy talán észreveszi, hogy én is itt vagyok. Talán oda jön hozzám, ha látja, hogy ott vagyok, mert én voltam az egyetlen, aki felismerte a jelmezét. Mondjuk az is igaz, hogy én is csak azért ismertem fel, mert Harry Instagramon rengeteg számát megosztotta a bandának és én addig hallgattam, amíg igazi rajongójukká nem váltam.

Viszont egyetlen reményem sem valósult meg. Niallel és még pár sráccal beszélgettünk, bár fél szememet mindig Harryn tartottam, aki sosem volt társaság nélkül. Az emberek folyamatosan változtak körülötte, Harry is folyamatosan helyet változtatott, de sosem maradt egyedül. Én pedig kezdtem belefáradni abba, hogy azt reméljem, kettesben maradhatok vele. Kizárt, hogy bármilyen bulin, bármelyik kocsmában kettesben lehetne velem, akivel soha egy szót nem váltott, egészen a ma estéig, amikor megköszönte, hogy én felismertem, kinek öltözött.

- Kimegyek rágyújtani – szólaltam meg.

- Oké, menjünk – felelte Niall, aki annak ellenére, hogy nem dohányzott, mindig elkísért.

- Nem kell, maradj! Csak kell egy kis friss levegő. Tíz perc és itt vagyok – mondtam, és ragaszkodtam ehhez.

Ezek után egyedül léptem ki a tornácra, ahol jelenleg éppen senki sem volt, csak a kert végében álltak néhányan egy körben, nevetgélve. Nem fordítottam rájuk sok figyelmet, inkább felültem a tornácra, és felhúztam az egyik lábamat, miközben a másikat hagytam lazán lógni. Elővettem a cigarettámat, és rágyújtottam egy szálra. A fülem halkan csengett, a hold fénye megvilágította az arcomat én pedig figyeltem, ahogy a füst a leheletemmel együtt lassan eloszlik az éjszakai hideg levegőben. Aztán behunytam a szememet.

- Kérhetek egy szálat? – zavart meg egy ismerős hang, mire olyan gyorsan kaptam felé a fejem, hogy majdnem elvesztettem az egyensúlyomat. Nem tudtam uralkodni magamon, és egy meghökkent nevetés hagyta el a számat, de a dobozt Harry felé nyújtottam, ő pedig kivett belőle egyet. A dobozt visszaadta és elvette a gyújtómat, a mozdulat közben ujjai látványosan súrolták az enyémeket. Kicsit összezavartan figyeltem, ahogy a láng fénye megvilágította gyönyörű arcát. Amikor visszanyújtotta a gyújtót, már nem ért hozzám. – Mi volt olyan vicces? – kérdezte az első slukk után.

Megnyaltam az ajkaimat, majd a számhoz emeltem a cigimet és lassan szívtam belőle egy mélyet. Miután az utca felé fordulva kifújtam a füstöt, válaszoltam neki.

- Éppen feladtam, hogy tudjak veled kettesben beszélni egy ilyen bulin, erre épp most kijössz és kérsz egy szálat. Neked nem támadna nevethetnéked?

Harry bólogatott.

- Asszem értem – mondta, majd ő is felült a korlátra mellettem, háttal az utcának. A tekintetét felém fordította, éreztem magamon, de nem tudtam viszonozni. – De eszedbe sem jutott, hogy talán oka van?

- Milyen oka?

- Az este most először látlak egyedül. Aligha tudtunk volna beszélni, amikor ott volt melletted az a creepy barátod, aki lepedőnek öltözött.

Felnevettem volna Niall oltásán, ha nem éreztem volna, hogy utalni akart ezzel valamire.

- Bármikor ott hagytam volna, ha lett volna egyetlen pillanat, amikor nem állnak körbe folyamatosan téged.

- Talán nem te vagy az egyetlen, aki ott hagyta volna a társaságát, ha egyedül látja azt, akivel beszélni akar már régóta.

- Hogy érted ezt? – kérdeztem már teljesen összezavarodva.

- Úgy értem, hogy én nem csak ott hagytam volna őket, hogy tudjak veled beszélni, hanem meg is tettem – jelentette ki egyenesen, nekem pedig mosoly formázódott az ajkaimon.

- Szóval te is arra vártál, hogy egyedül legyek?

- Még cigim is van – nyúlt be a kabátja zsebébe, és megmutatta a dobozt -, de így könnyebb volt beszélgetést kezdeni.

A mosoly az ajkaimon már vigyorba fordult, és én újra kinéztem az utcára, miközben mélyet szívtam a cigiből. Ahogy elvettem a szálat az ajkaimtól, újabb nevetés szökött ki belőlem.

- És most min nevetsz? – kérdezte Harry gyengéden mosolyogva.

- Ezen. Nevetséges – ingattam a fejem, majd visszavezettem rá a tekintetem, és a szemébe néztem. – A srác, akihez azóta vonzódok, hogy megpillantottam, de sose beszéltem vele, egyszer csak kijelenti, hogy arra várt, hogy végre egyedül legyek, és kijöjjön velem cigizni.

Harry széles vigyort villantott, és újra bólogatott.

- És mondd, mit fogsz tenni most?

Egy újabb meghökkent nevetés hagyta el a számat. Harry nyíltan flörtölt velem, és én nagyon élveztem. Elnyomtam a cigimet, majd oldalra fordultam, felálltam a korlátról, és odaléptem hozzá.

- Sokszor elképzeltem már az első beszélgetésünket, de egyikben sem te flörtöltél velem. Le vagyok taglózva. Úgyhogy válaszolj te, mit szeretnél mit tegyek most?

Elvigyorodott, majd mélyen beleszívott a cigibe, és felém fordult. A lábait terpeszbe nyitotta, így a kabát, amit eddig szorosan összehúzott magán, most kinyílt, engedve, hogy újból megássam a jelmezét. Nem sok időt hagyott viszont a tanulmányozásra, mert a kezeit a nyakam köré fonta, és magához húzott. A kezeim azonnal utat találtak maguknak fel a harisnyáján, egészen addig, amíg a csupasz bőrt nem érintettem. A hüvelykujjammal finoman cirógattam, amíg ő az arcomat olyan közel húzta, hogy az ajkaink nem voltak három ujjnyira sem egymástól. Ekkor kifújta az addig bent tartott füstöt.

- Adj nekem egy felejthetetlen éjszakát!

A kezeim erősen belemarkoltak az izmos combjába, ő pedig felszisszent.

- Csak egyet?

- Ne okozz csalódást, és akkor nem csak egyet.

- Megkapod, bébi – feleltem, és az ágyékomat szorosan az övéhez nyomtam. Ő elmosolyodott, majd elvette a kezeit a nyakam körül, és egy utolsó slukkot is szívott a szálból, mielőtt elnyomta volna.

- Gyere velem! – ragadta meg a kezem, miközben leugrott a korlátról, majd levezetett a tornácról, és a csuklómat fogva elindultunk az utcán.

- Hova megyünk?

- Itt a lakásom a sarkon – mutatott egy kis emeletes társasházra, ami felé igyekeztünk. – Nem vagyok az a fajta srác, aki egy bulin megdugatja magát az egyik vendégszobában.

- Az a fajta vagy, amelyik inkább hazaviszi a fiút?

- Az a fajta vagyok, aki nem bulikon pasizik be. Smárolás meg tapizás rendben van, de ennél többet nem kap mindenki – felelte, én pedig amellett, hogy büszke voltam rá, el is csodálkoztam.

- Akkor én miért?

- Nem érted, ugye? – kérdezte, és a siettségben azért hátrafordult egy pillanatra, és láttam a nevető arcát. – Te nem egy random srác vagy. Először ijesztőnek találtam, hogy ennyire nyíltan stalkoltál minden social media felületen, de egy ideje én is figyellek téged. Nem hiszem el, hogy nem voltak egyértelműek azok a pillantások, amiket küldtem neked.

- Csak szimplán nem értettem őket – szabadkoztam, de közben a fejemet ingattam. – Szóval amikor megtudtad, hogy valaki figyel téged, te visszastalkoltál?

- Most hibáztatsz érte?

- Dehogy, én is ugyanezt tettem volna. Inkább beindít, hogy te is stalkoltál engem.

- Ennek igazán örülök, mert megérkeztünk – legyintett az épületre előttünk, majd elengedte a csuklómat, és a kulcsáért nyúlt a zsebébe. Én a kezeimet keresztbe fontam a mellkasom előtt, és úgy figyeltem a fiút egy félmosollyal. El sem tudtam volna képzelni, hogy a mai este ilyen fordulatot vehet, de tagadhatatlanul élveztem. Annak a srácnak a lakására készültem felmenni, aki hónapok óta tetszett.

Miközben a lifthez sétáltunk, eszembe jutott, hogy írjak legalább egy sms-t Niallnek, hogy ne aggódjon, de amint a liftbe beléptünk, semmi nem érdekelt már. Csak én voltam és Harry, és az az erős kémia, ami egymáshoz vonzott minket minden másodpercben. A felvonóba Harry lépett be először és egyből meg is nyomta az adott emelet számát, majd felém fordult, én pedig pontosan elé léptem. Az arcunk között alig volt egy arasznyi hely, mégsem mozdult hátrébb. Egy leheletnyi mosoly díszítette az ő arcát is, pont, mint az enyémet. Mélyen egymás szemébe néztünk, egyikünk tekintete sem kalandozott el, még egy pillantás erejéig sem. Amikor a lift megérkezett, az én mosolyom kiszélesedett és alulról egy ujjal végigsimítottam az állán, majd megfordultam és kiléptem a liftből, ő szorosan a nyomomban. A folyosón mellémszegődött, így amikor a saját ajtajánál megtorpant, én sem mentem tovább. A kulcs gyorsan fordult a zárban, fél pillanattal később pedig Harry belépett a szobába, én pedig követtem. Még a lámpa sem volt felkapcsolva amikor az ajtó becsukódott mögöttem, és Harry a testével neki szorított. Nem habozott az ajkát azonnal az enyémhez érinteni, én pedig mindenre készen állva azonnal viszonoztam a heves csókját.

A kicipzározott kabátom alá nyúlt és megragadta a pólómat, a markában erősen szorítva, míg én megfogtam a vállát, és fordítottam a helyzetünkön, őt nyomva az ajtónak. Egy mozdulattal lelöktem a kabátot a válláról, ezzel felfedve a tökéletes Damiano jelmezét. Végigsimítottam a tökéletes alakján, a hónaljától egészen a térdéig, majd lassan az ujjbegyeimmel óvatosan cirógatva fel a belsőcombján, míg végül a tenyeremet rásimítottam az ágyékára. Harry felmordult, és az ajkamba harapott, mire a kezemmel rá is szorítottam. Ő is mozgásra bírta a kezeit, és ahelyett, hogy a pólómat szorítva húzott magához, ahelyett most ő is elkezdett vetkőztetni engem és nem nyugodott, amíg csupán az alsónadrágom maradt rajtam, és elkezdett azon keresztül simogatni.

- Imádom rajtad ezt a jelmezt – suttogtam a fülébe, de a mondat morgásba fulladt, mert az alsón keresztül rámszorított.

- Nem imádnád jobban, ha már a földön lenne? – szólt sürgetőn a hangja, miközben a nyakamba harapott. Majdnem elnevettem magam a türelmetlenségén, de rögtön a harapás után a kulcscsontomtól egészen a fülemig végignyalt a bőrömön, ezzel pedig teljesen elvette az eszemet.

- Miért nem mutatod meg a hálószobádat? – kérdeztem incselkedve, ő pedig azonnal elhajolt tőlem, és a csuklómat megragadva benyitott a szobájába. A lakásában körülnézni lehetőségem sem volt, mert mindeddig nem kapcsoltuk fel a lámpát, csak az ablakon beszűrődő fény világította meg a szobát, de a hálóba beérve Harry első dolga volt felkapcsolni a villanyt. Körülnézni viszont ott sem hagyott időt, mert közvetlenül utána már meg is ragadta a vállam és háttal az ágyra lökött, rám mászott és miközben az ajkamra tapadt, elkezdte kioldani a hasán megcsomózott inget. Én azonnal nyúltam, és lesegítettem a válláról, majd folyamatos heves csókolózás és harapdálás közben megszabadítottam a többi ruhájától is. Utolsónak az ágyékát takaró bugyi maradt fenn, de mielőtt attól is megvált, magam alá fordítottam az ágyra. Az ujjaimat beakasztottam az anyagba, és miközben szépen lassan lehúztam róla, a pillangó tetoválásától egészen a köldöke alatti szőrcsíkig végigcsókoltam a bőre minden négyzetcentiméterét. Ezalatt már mindkét lábát kibújtattam a ruhadarabból, így amikor felültem, és végignéztem rajta, a fiú anyaszült meztelenül, vágytól elködösült látással nézett rám. Nem várakoztattam meg, én sem tudtam volna tovább várni, azonnal a farkához nyúltam, körbefogtam, és határozottan simogatni kezdtem. A gerince egy pillanatra egy gyenge ívbe feszült az érzésre, és egy halk nyögés is elhagyta a száját. Az ajkaimat megnyalva megállapítottam magamban, hogy a mai este ennél csak hangosabb hangokat szeretnék tőle hallani.

Harry egyik kezét a hajába vezette, erősen rászorított, az ajka elnyílt az élvezettől. A szemeit újra rám vezette, majd két kezével felém nyúlt, és a tarkómnál fogva lehúzott magához, és úgy falta az ajkaimat, hogy komoly feladatot jelentett tartani vele a tempót. A csípőjével már belemozgott a kezembe, majd egy hirtelen mozdulattal újra változtatott a helyzetünkön és én kerültem alulra, Harry terpeszben ült rajtam.

Amikor elszakadt az ajkamtól, egy panaszos hangot hallattam, és kinyitottam a szememet, de amint láttam, hogy csak az éjjeli szekrényéhez nyúlt, visszafogtam magam.

- Türelmetlenek vagyunk? – kérdezte a szemöldökét felvonva, kezében már ott volt a síkosító és az óvszer.

- Elég ideig voltam türelmes – feleltem erre, és közben megpróbáltam leküzdeni a saját alsómat magamról, úgy, hogy Harry még mindig rajtam ült.

- Amíg keresztül sétáltunk az utcán? – nézett rám Harry kétkedve, de segített megszabadulni az utolsó közénk álló ruhadarabtól. Ahogy a tekintetét utána a farkamra vezette, a vörösre csókolt ajkai enyhén elnyíltak, mire a farkam gyengén megrándult, ami biztosan neki is feltűnt, mert a szája azonnal finom mosolyba szaladt, és huncut szemekkel nézett újra rám.

- Nem, Harry, hónapokig, ami alatt egyetlen szót sem váltottunk – feleltem, neki pedig jobban kiszélesedett a mosolya, majd a síkosítóért nyúlt, és a saját ujjaira nyomott belőle.

- Hosszú várakozás után édesebb a jutalom, nem igaz? – emelte fel egy pillanatra a szemöldökét, majd a kezét hátra vezette, és magába merítette az egyiket. Én a könyökömön támaszkodva, a számat rágva figyeltem felváltva az arca minden rezdülését és a keze mozgását. Az arcán pontosan látszott az is, mikor tette hozzá még egy ujját. Az ajkai közül egy hangos sóhaj szaladt ki.

Felültem, és a síkosítóért nyúltam, hogy a saját ujjaimra is tegyek, majd Harry lábai között megkerestem a saját kezét, és megállítottam.

- Hadd csináljam én! – kértem, és ő azonnal átengedte. Óvatosan végigsimítottam a nyíláson, majd én is egyből két ujjamat merítettem el benne. Forgattam, ollóztam, figyeltem az arcát, melyik mozdulat hozta magával azt az utánozhatatlan reakciót, amiből egyértelműen tudtam, hogy megtaláltam a prosztatáját.

Ezt akkor láttam először, amikor már a gyűrűs ujjamat is hozzáraktam a másik kettőhöz, és minden eddiginél mélyebbre értem benne. Harry összeszorította a szemeit, és jobban beleült a kezembe. Elvigyorodtam, és gyorsítottam a kezem mozgásán, ő pedig ezzel ellenben mozgott, így az ujjaim minden alkalommal eltalálták a prosztatáját.

- Louis – szólított meg, és lenézett rám, mélyen a szemeimbe. – Nem így akarok elmenni.

Pontosan értettem az utalást, és azonnal kihúztam belőle az ujjaimat, majd az óvszerért nyúltam, kibontottam a csomagolásából, és felhúztam magamra. Harry azonnal megfogta a vállaimat, az én tenyerem pedig a combjára simult. Ő hátra nyomott engem az ágyon, majd a csípőjét az ágyékomnak nyomta. A farkamat az egyik kezével beigazította két farpofája közé, és így kezdett mozogni rajta, hintáztatva a fenekét előre-hátra. Közben az egyik kezével megfogta az államat, és a fogával végigkarmolta az alsó ajkamat. A légzésem szabálytalan ritmust vett fel az incselkedései miatt.

- Én sem így akarok elélvezni, bébi – súgtam neki, ő pedig egy vigyor kíséretében megállt, majd fél kezével magunk közé nyúlt, és a farkam hegyét a bejáratához érintette. Alig félpillanattal később éreztem, ahogyan rámereszkedik, és eltűnik benne először csak a makkom, majd az egész hosszam. Harry hosszan sóhajtott, amikor tövig benne voltam, de szinte azonnal elkezdett emelkedni.

Először lassan mozgott, de mintha minden alkalommal egyre mélyebbre ért volna. Szinte versenyben lihegtünk egymás szájába, néha összegabalyodó nyelvvel, néha beleharapva a másik ajkába. Ahogy fokozatosan gyorsított a tempón, a csípőjén lévő kezeim erősebben kezdték fogni, és lassan én is kezdtem emelgetni a csípőmet, hogy félúton nagyobb sebességgel találkozzunk. Az első lökést követően, ami Harry prosztatáját érte, a fiú hátraejtette a fejét, én pedig az ajkammal a kulcscsontját céloztam meg, és pillanatokon belül már a bőrét szívtam, ezzel új ingert adva neki.

A mozdulataink egyre gyorsabbak és durvábbak lettek. Harryt most már szinte egyhelyben szorítottam, miközben folyamatosan erősen löktem fel magam. Ahogy éreztem, hogy már kezd annyira gyengülni, hogy lassan magát sem tudja majd megtartani, fordítottam a helyzetünkön, és anélkül, hogy kicsusszantam volna belőle egy pillanatra is, magam alá fordítottam a matracra. Egyik combja oldalt elfeküdt a matracon, a másikat pedig megemeltem, a vállamra raktam, és így folytattam a sorozatos ostorozását a prosztatájának.

Ahogy az ő keze a lepedőjére szorult, az enyém a csípőjét tartotta, annyira szorosan, hogy Harry feneke és dereka már nem is ért az ágyhoz. A medencecsontjánál fogtam, és térdelve az ágyékom magasságában tartottam a fenekét, így sokkal könnyebben és mélyebben tudtam belecsapódni, mint eddig. Harrynek szinte csak a lapockája és a feje ért le, de szemmel láthatólag eléggé magán kívül lehetett az élvezettől, mert még ez sem zavarta. Egyedül a hangosabbnál hangosabb nyögései jelezték, hogy még eszméleténél van.

A tempóm egyre csak gyorsult, ahogy éreztem közeledni a végét. Harry már szinte csak nyöszörgött, de egy mondat erejéig összeszedte magát.

- Lou, én mindjárt – nem tudta végigmondani, de nem is volt rá szükség. Így is tökéletesen értettem.

- Tarts ki még egy kicsit! – kértem, és tartottam a tempót. Az érzés már épült bennem, és alig néhány lökés után már éreztem, hogy nincs visszaút. – Most! – mondtam, és egy mély lökés kíséretében elélveztem az óvszerben, Harry pedig velem együtt ment el.

Lassan még löktem párat, mielőtt teljesen kihúzódtam volna. Harry az ágyon elterülve feküdt, szemei lehunyva, még az sem foglalkoztatta, hogy az alhasától a mellkasáig a bőre tele van izzadtsággal és élvezettel. Én egy fáradt mosoly kíséretében lehúztam magamról az óvszert, majd kimentem a szobából, hogy megkeressem Harry fürdőjét. Ott a kukába kidobtam, majd wc papírral a kezemben tértem vissza, hogy letöröljem Harryről az élvezetét. A fiú halkan szuszogott, azt hittem már el is aludt, de amikor újra a fürdőbe készültem menni a koszos papírokkal, elkapta a csuklómat, kinyitotta a szemét, és álmosan rám nézett.

- Ugye nem lépsz le?

A szívem talán egész este nem dübörgött gyorsabban, mint abban a pillanatban. Az arcomra széles mosoly, de az sem kizárt, hogy egy kis pír is került.

- Kidobom és jövök vissza – mondtam halkan, majd a néhány tincsét a füle mögé igazítottam, mielőtt feláltam. Amikor újra visszaértem a szobába, Harry már takaró alatt volt az oldalára fordulva, szeme szorosan csukva. Egyetlen pillanatig néztem csak, mert én is annyira elfáradtam, hogy semmire sem vágytam jobban, mint arra, hogy befeküdjek mellé, és egész éjszaka őt öleljem.

Lekapcsoltam a lámpát és elléptem az ajtóból. Sötétben botladoztam az ágy széléhez, majd megemeltem a takarót, és óvatosan Harry mögé feküdtem. Ő biztosan érezhette, ahogy a matrac besüppedt alattam, mert hátrébb araszolt, egészen addig, amíg a hátán nem érezte az én mellkasomat, és a teste köré nem fonódott a karom. Az arcomat közvetlenül a tarkója mögött tettem le a párnára, és mélyen beszívtam a sampontól illatozó haját. Óvatos puszit nyomtam rá, Harry pedig egy hálás sóhajt hallatott.

Így nyomott el mindkettőnket az álom pillanatokon belül.