• 🫒 •

- Csak, hogy megnyugtassam önöket, aki esetleg azt hitte, hogy a tárgyam ilyen egyszerű, mint ebben a szemeszterben, nos azokat minden bizonnyal a második vagy harmadik részében a tantárgyank meg fogom buktatni.- csapta be az idősödő férfi az előtte elterülő vastag könyvet, mire többen is a teremben egyszerre szisszentek fel- Az októberi viszont látásra fitalok.- intett a kijárat felé a férfi, majd már el is kezdte összeszedni saját dolgait az asztalról. 

Zoya összecsukva könyvét indult meg a kijárat felé, de az aszisztens az amfiteátrum kijárata előtt megfogta a nő karját, majd a professzor felé mutatott, és közölte a nővel, hogy beszélni szeretne vele, így a francia nő kényelmetlenül bólintva indult el a katedra felé, ahol a férfi már ülve írt pár papírt, és fel sem nézett a lapok közül.

- Mit olvasott az órámon Le Clerc kisasszony?- tette fel azonnal a férfi a kérdsét, mire a nő maga mögé tette kezét, melyben a könyv kapott helyet.

- Semmi érdekfeszítőt Professzor úr.- biztosította azonnal a férfi, akinek ajkain a mondant miatt egy mosoly terült el, majd végre felnézett a papírjai közül.

- Nekem nem úgy tűnt, de nem e miatt hívtam ide.- legyintett a férfi, miközben az aszisztense is megérkezett, majd helyet is foglalt mellette- Tudja, hogy honnan indult a jog? A törvénykezés fogalma?

- Az ókori Görögországból.- bólintott határozottan a nő.

- Én a kicsit kifinomultabb változatra gontoltam.

- Róma.

- Pontosan.- helyeselt a férfi azonnal- Szeretném, ha a nyáron mellettem dolgozna a jog őshazájában Le Clerc kisasszony.- ezzel befejezve mondandóját hajtotta le fejét ismét a papírjai közé- Gonodlkodjon el ezen kisasszony, és értesítsen!

A nő csak bólintott, miközben az asszisztens a professzor mellett lágy mosollyal bólintott a nő felé, aki ezzel ott is hagyta a két férfit, majd elindult a szabad levegő felé, ahová kiérve könyveit azonnal a kerékpárja kosarába dobta, majd felszállva a járműre indult el azonnal hazafelé, hiszen csúnya esőfelhők keretezték az eget feje felett.

A ház előtt, mellyen testvérével osztozott a nyár eleji zápor elkapta ugyan a nőt, de közel sem olyan hevesen, mint amilyen rossz lehetett volna a helyzet, ha nem indul vissza időőben, így pedig csak még kellemesebb volt belépni a házba, ahol ismételten megcsapta őt a magány, melyet már azóta kénytelen elviselni, miőta testvére édesapja mellett járja a világot, habár azt még nem döntötte el, hogy melyikük is úszta meg jobban.

Sóhajtva hajol le a levelekért, amik ismét szétterültek a bejárati ajtó előtt, így a nőt nem éri meglepetésként, hogy semmi érdekfeszítő nem érkezett a számára, mintha több darabot is elveszített volna hirtelen az életéből...

A nő sóhajtva igazította el magán ismét a fehér ruhát, majd kalapját magához véve lépett ki a szobáját nyújtó biztonságos légkörből, ahol már a testvére várt rá, hiszen mindkettőjüknek jelenése volt a Brazil Forma 1-es Nagydíjon, hiszen ahogy az apjuk fogalmaz: ha csak ül a pénzen, és nem csinál vele semmit, akkor előbb vagy utóbb el fog fogyni!

A legjobb megoldásnak pedig azt látta, ha befekteti, méghozzá a Froma 1-es világba.

Természetesen...

- Még midnig nem értem, hogy nekem minek kellett jönnöm...- jegyezte meg ismét az orra alatt a nő, mire testvére csak vállat vont, mint tette azt már többször is, amikor a nő felvetette ezt a témát.

- Quod licet Iovi, non licet bovi.

Ezzel a férfi minden jellegű további kérdést lezártnak tekintette a maga részéről, és ezzel a nő is teljesen tisztában volt a válasz alapján, így inkább beletörődve sorsába nem is foglalkozott tovább a témával, hiszen sokaknak csak álom lehet az, hogy egyszer egy Forma 1-es futamhétvégén vehessenek részt, ő pedig csak úgy belecsöppent, miközben a legkevésbé sem érzi magát idevalónak, vagy akár csak méltónak magát ehhez a helyhez, főleg, amikor tekintete végigut a paddocban megjelenő személyeken, és akár azoknak ruházatnán vagy autó gárdáján.

- Mintha nem éreznéd magad teljesen ide valónak kislány.- jegyezte meg egy hand a nő mögött, aki kissé ijedten fordult meg, ahol egy mosolygó Alonsoval találta szemben magát, aki integetett egyet a nő felé.

- Nem is érezem annak magam.

- Pedig tökéletesen kiegészíted a látképet Császárnő. Sőt kellemesen szebb tőled az egész csnedélet.- ecsetelte mosolyogva a férfi, mire a nő arcán hamarabb futott végig a pír, mint Usain Bolt bármelyik pályán tette azt karrierje során.

- Igazán kedves vagy.

- Ez természetes.- bólintott a spanyol férfi- Viszont küldetésem van!- húzta ki magát, mire Zoya kíváncsian fordult a pilóta felé- A takonypóc látni akar, szóval megkért, hogy vezesselek be hozzá, megjegyezném, csak azért teszem meg, mert téged szeretlek, ha csak róla lenne szó, akkor keressen magának egy vásári majmot akit ugráltathat.

Fernando a nő felé nyújtotta a kezét, aki el is fogadta azt, így ajkain egy kis mosollyal játszva indult el a férfi mellett, aki érdekes történeteket mesélve tartotta fenn érdeklődését a sporttal kapcsoltban.

- Itt elengedem a kezed kicsi Császárnő.- jelentette ki a férfi, és szó szerint meg is tette, amit modnott- De mindenképpen keress meg, amikr lesz rá időd, még egy csomó egészen érdekes történetem van ám, amivel el tudlak kápráztatni.- kacsintott a férfi, amivel elérte, hogy a nő nevetve kopogjon be az előtte lévő ajtón, amit azonban egy teljesen letört kanadai pilóta nyitott ki neki, majd csukott is be a nő után.

- Örülök, hogy itt vagy Zoya.- jegyezte meg Lance, de a nő kicsit sem érezte a mondant mögötti érzelem valóságát, mintha a hideg is átfutott volna testén a mondant hatására.

- Valahogy nem teljesen vagyok ebben biztos.- jegyezte meg, és megingatta fejét, amikor a férfi hellyel kínálta, és követte tekintetével, ahogy Lance egy sóhajt elengedve ereszkedik le a székre.

- Gondolom, ezt úgy lenne a legjobb, mint egy sebtapasszal.- gonodlkodott hangosan a kanadai férfi, ám még ő maga sme volt biztos abban, amit tenni vagy mondani készül- Sajnálom Zoya, én annyira sajnálom, mindent!- hanghordozása szinte hisztérikus volt, a nő oedig legszívesebben már most elfutott volna a szobából, és vissza se nézett volna- Nézd nem miattad van, tudom, hogy ez sablonosan hangzik, de tényleg nem miattad, te egy csodálatos fiatal nő vagy, aki ambíciózus, és elhivatott, minden iránt amiba belekezd, de nekem jelenelg mentálisan nincs energiám egy kapcsolatot fenntartani.- emelte fel a tekintetét a férfi, hogy megkeresse a nő szemeit, akinek azonban semmit nem tükrözött arca, belül viszint olyan apró darabokra hullot szét, hogy talán még egy tömegspektrométer sem lett volna képes meghatározni a szilánkok súlyát...

...mentálisan nincs energiám...- viszhangzott unos-untalan a nő gondolatai közt.

- Végeztél?- tette fel a kérdsét a nő, és most az egyszer, és Isten a tanúja rá, hogy utoljára, de imába foglalta anyja nevét, amiért megtanította érzelem nélkül éni...- Mert ha igen, akkor mennék.- jegyezte meg, a férfi viszont csak döbbenten ült vele szemben, Zoya pedig ezt igennek vette, és már az ajtón kívül is volt.

Ott azonban nem jutott messzire, mivel szinte azonnal ismét a spanyol férfiba és annak edzőjébe ütközött, sajnos a szó legszorosabb értelmében.

- Nahát, nahát a takonypóc már végzett is?- tette fel nevetve a kérdsét a pilóta, mire a nő felnézve a férfira hervasztotta le annak ajkairól a mosolyt.

- Igen, végeztt, azt hiszem, hogy örökre.

@ fernandoalo_oficial üzenete küldött önnek

Zoya felnyitotta a készüléket a kezében, majd az éretsítésre kattintva jelent meg előtte a férfi által küldött kép, ami egy a csapattársát ábrázoló poszter volt, kissé átsztájling, így valamivel több ördögszarv és egyéb kiegészítő szerepelt ezen a képen, mint az eredetin.

Persze Zoya egy percig sem kételkedett a spanyol művészi vénájában, sőt mosolyogva ecsetelte neki, hogy igauán forradalmi alkotást jegyeztethet be a neve mellé, mire csak egy sor nevető emoji volt a válasz, ami miatt a nő mosolyogva zárta be az alkalmazást, majd nézett farkasszemet a hívásnapló ikonjával, majd egyszerre nyitotta meg azt és pötyögta be lapotoja nyolc számjegyes kódját, és kezdett el a gépen pötyögve keresgélni.

- Professzor úr!- szólalt meg a nő, amikor a hívását fogadtaa  vonal túlfelén lévő férfi- Igazán megtisztelő számomra, hogy gondolt rám a római munkával kapcsolatban.

- Tapasztalatom szerint így keződik minden visszautasítás kisasszony.- jegyezte meg az idősebb férfi, mire a nő felnevetett- Ha ez a helyzet, akkor illetlenség ezt telefonon megtenni, csak jelezni szeretném.

- Valójában, éppen most foglaltam le a repjegyemet Rómába.

• 🫒 •