• 🫒 •

A férfi az olasz pályát figyelve merült el gondolataiban. Látta a nőt a monacói kiötőben, és gyűlölte, hogy nem mehetett oda hozzá, hiszen még ő maga sem tudja, hogy a kapcsolatuk túljuthat-e eme plátói viszonyon, vagy örökre bezárva maradnak az írott sorok között.

- Ez neked jött otthonra Lance.- lépett a férfi elé nővére, és ujjai között a nő jellegzetesen lezárt levelét tartotta. 

- Köszönöm.- vette át mosolyogva a levelet, majd azonnal el is indult saját pihenője felé, de még félútig sem sikerült eljutnija, amikor mérnőke megállásra kényszerítette, így a levelet kénytelen volt ledobni az asztaljára, majd indult is a mérnőke után, hogy ismét édeskettesben tölthessék az egész napot.

A zöld golyókat villájával tologatva ült a férfi az étkezőasztalnál, amikor valaki vele szemben helyetfoglalva vonta magára a figyelmét.

- Haver.- ütögette meg vállát a francia férfi, de azonnal helyet is foglalt vele szemben.

- Szia Lance.- ült le Ocon mellé Mick Schumacher is, aki felé a kanadai csak biccentett egyet.

- Gondolkodtam valamin haver.- mutatott a férfi felé francia barátja villájával- Szerintem te valahonnan ismered azt a kisnőt, aki a monacói kikötőben láttunk szombat kora este.- jelentette ki a férfi, mintha mi sem lenne természetesebb. A kanadai férfi kezében megcsúszott a villa, így a borsószem nekicsapódott a vele szemben ülő francia férfi fehér ingének.

Lance biztos volt benne, hogy ha most kívülről látná magát, akkor szemei kitányér nagyságúak lettek volna, arcára pedig szinte ráfagyhatott a döbbent tekintet, szerencsére azonban csakis a tányérját figyelte.

- Szerintem te napszúrást kaptál Ocon!- szólalt meg Mick, mielőtt még a kanadai bármit is reagálhatott volna- Legalább húsz méterre volt tőlünk a csaj, mégis ha ismerné is, hogyan jött volna rá, hogy ki az?

- Igaza van!- értett egyet azonnal a kanadai is.

- Akkor is olyan sokáig bámultad.

- Mint mindannyian haver, komolyan, ahogy fújta a szél a ruhájá olyan volt, mintha a lábain csak egy Jimmy Choo lenne, na ezt viszont még húsz méterről is tökéletesen láttam.- a kanadai férfinak kissé meghajolt a kezében a villa, ahogy ökölbe szorult a keze, amit a német férfu csak felvont szemöldökkel nézett végig, ám a francia társulnak semmi sem tűnt fel a két férfi közti interakcióból.

- Hát engem annyira nem fogott meg.- vonta meg vállait Ocon, és továbbra is a tányérjának szentelte a figyelmét, mondatára pedig a kanadai férfi megforgatta szemeit, mire a német az asztal alatt megrúgta bokáját, és felvont szemöldökkel figyelte a férfit, aki csak lefelé terelte tekintetét.

- Milyen a Mercedes Mick?- terelte el a beszélgetést a férfi saját komfortzónájába, a semmitmondó szakmai, kizárólag közömbös témára.

La mia aquila!

Toszkána gyönyörű, imádtam már akkor is, amikor először voltam itt a gimnáziumi éveim alatt, imádom ezt a helyet, és azt is, hogy most talán megoszthatom valakivel, aki velem együtt értékeli.

Livorno, soha nem voltam még a városban, és mivel te sem, így örülök, hogy együtt tudjuk felfedezni!

A városba befelé tartva egy kis termelői piacon kellett keresztül menünk, és azonnal be is fektettünk egy üveg igazi Toszkán borra, ami miatt egy órára le is ragadtunk a kedves kis vendéglóben, ahol el is fogyasztottuk, de a fő szerezményem egy szalagos kalap volt, amit felvéve azonnal szerelmes lettem, persze csakis a kalapba, te pedig kötötted az ebet a karóhoz, hogy muszáj megvennünk, pontosabban, elnézést nyilvánvalóan neked volt muszáj megvenni, hiszen én még csak véletlenül sem fizethettem semmit.

A férfi felnevetett és megingatta a fejét, a nő már így is szinte tökéletesen kiismerte őt, hogy hová tartana vele szívesen és talán azt is, hogy ott mit is enne, néha még talán azt is, hogy pontosa mit mondana.

Nos a közös kalandunk kedves Lance a Fortezza Nuova-nál kezdődött, ami személy szerint szerintem egy falat Velence, mindig is el akartam menni Velencébe. Gondolát béreltél nekünk, viszont gondolás nélül, meg kell mondjam, hogy nem kicsit féltettem melletted az életem, és a hajam, talán főleg a hajam, őszintén nem szívesen pottyantam volna bele a vízbe, köszönöm, hogy megkíméltél a vízbefulladástól. Mondjuk azt, hogy mióta egyszer egy szinkronúszó óra közben magdnem otthagytam a fogam, nem rajongok az úszásért, így kicsit talán erősebben szorítottam a csónak oldalát, mint kellett volna...

Egy kis vendéglóbe tereltél be, miután kimulattad magad azon, hogy az egyik körmöm is elhagytam, míg szorítottam a csónak oldalát, meg kell jegyeznem, nagyon együttérző tudsz lenni drágám, egy apró kis eldugott étterembe vezettél be, és ragaszkodtál a rendeléshez: leves, nekem pizza magadnak pedig cannelloni, desszertnek pedig egy-egy adag fagylalt és tiramiszu, természetesen mindez meglocsolva egy kis fehérborral, hidegen és szárazon. Éppen arról meséltem neked, hogy mennyire utálom aztm, hogy szinte egy igaz barátom sincsen.

Fogalmam sincsen, hogy ez magam miatt van így, vagy a szüleim miatt, akik a legkülönbözőbb magániskolákba írattak be engem Svájcszerte. Láttad a Fácángyilkosok filmet? Nos Adler Olsen tökéletesen rátapintott arra, hogy mik alakulnak ki egy magániskola falain belül. Szóvatségek, hogy elfedjenek valami szart, de barátságok soka.

A férfi leengedte a levelet. Először olvasott a nőtől ilyen vulgáris kifejezést, és tisztában volt vele, hogy éppen a miatt használja, hogy nyomatékosítsa mondandója súlyát. Nem volt képes tovább olvasni a sorokat, hiszen neki is kijutott ebből a sorsból, sokáig ő sem találta a helyét a világban, nem voltak baráta, csak a családja.

- Lance.- kopogott kettőt a pihenője ajtaján a férfi édesapja, mielőtt benyitott volna, választ azonban nem kapott. Nos, a nő még ha nem is tudja, de az ő sorsa sem volt sokkal másabb. Elvárások, látszat, csak míg sejtése szerint a nőt a családja sem igazán támogatta, addig neki leglalább abból bőven kijuott, és szerencsére azóta már igaz barátokból is talált párat.

- Apa?- fordult az idősebbik kanadai férfi felé a kanapén végignyúlt fiatalabb.

- Már egy kis edzéstől is így kinyúlsz?- nevetett az idősödő Stroll- Hogy van a kezed?

- Megvan, mind a kettő.- emelte maga elé karjait a pilóta, mire a férfi csak megforgatta szemeit, és nevetni kezdett, miközben odaétálva a fiához lökte le annak lábait a kanapéról és leült azoknak helyére.

- Nagyon humoros kedvedben vagy fiam.

- Ezt hozza ki belőlem a fáradtság.- tárta szét karjait a férfi, mire Lawrenc csak lemondóan legyintett egyet.

- Csak szólni szerettem volna neked, hogy édesanyád elvárja, hogy a divatbemutatójára mindannyian elmenjünk Biarritzba, szóval a futam után együtt repülünk Franciaországba, ott találkozunk a nővéredékkel és édesanyáddal.- ezzel fel is állt, távozásra készen, de még visszaforult fia felé, azonban eredeti mondandója helyett a férfi ölére mutatott- Azok ott kézzel írt levelek?- kérdezte mosolyogva, és ezzel a szinte már-már mindenttudónál is beszédesebb mosollyal hagyta el a szobát, mire a férfi csak ujjai közé fogta a zöld lapokat fehér tintával.

Ragaszkodtál az autóbérléshez, és bár én a sofőrhöz szerettem volna ragaszkodni, mégis kötötted az ebet a akróhoz, hogy te fogsz elvezetni a Terrazza Mascagni-hez, aminek padlózata mintha egy hatalmas sakktábla lenne, így íme az ajánlaton: csak a fekete kockákra szabad lépni, és ha véletlenül a fehérre lépnél, nos, akkor el kell nekem mondanod egy titkot.

Persze először szinte kinevettél, mégis belementél a játékomba. Persze, lehetetlen lett volna eljutni a pavilonig úgy, hogy ne lépjünk a fehér kockák egyikébe.

Íme a titkom: a szüleim beleakartak kényszeríteni egy házasságba, még amikor húsz éves voltam, de a férfi családja, csak akkor foadta volna el a frigyet, ha szűz vagyok, azonban a nőgyógyászom szerint nem voltam az, nos, mit ne mondjak, mire nem jó a huszenegyedik szazadban a lovaglás? A szüleim azóta sem tudják, hogy még mindig nem voltam férfival, és elkönyveltek szűzként egy erkörcstelen nőszemélynek.

A Terrazza Mascagni korlátjának tetejére ülve, ami nem illegális, meglepő módon, Olaszországban olyan sok helyen illegális leülni, hogy az már abnormális de komolyan mondom. Ki gondolta volna, hogy éppen itt, ahol az emberek imádnak pihenni lesz ennyi helyen illegális leülni? Főleg a lépcsőkre...

Nos lényeg a lényeg, a naplemente gyönyörű volt, és még a hatalmas narancssárga korongot elnyelte a kék tenger, lassan csúsztattam az ujjaimat a te hatalm kezed alá, mire szinte azonnal összefontad az ujjainkat, és így figyeltük tovább a hirzontot. Sajnos már nem sokáig, mivel lassan idulnunk kellett, hiszen a Nápolyba tartó repülőgép minket sem vár meg...

Un abbraccio, Zoya!

U.i.: csak hogy emlékeztesselek, jössze egy titokkal Strulovitch

• 🫒 •

... jössz egy titokkal ...

Akár egy játék is lehetne.🤭

Kezdjem? Kezdem;
Sokszor érzem, hogy annak ellenére, hogy nem szeretném ellököm magam mellől az embereket, mert úgy gondolom, hogy csak a terhükre vagyok.

Sokszor segít, ha elmondod a titkos valakinek, akár arc és név nélkül, ha segít, csak írd ki;

De remélem az nem titok, hogy hogy tetszik eddig a történet?💚