•🫒•

- Mégis minek kellene nekem oda veled mennem?- kezdett el ismét akadékoskodni a francia nő, és ismét maga felé húzta a táskája fülét.

- Mert nekem vásárolni lesz kedvem, drága barátnőm.- húzta ismét meg a Birkin fülét.

- Szerintem te magad is teljesen elboldogulsz a vásárlással Ana!- fogta magához a Hermés darabot a nő, és végigsimít a fülén. A nő oda és vissza volt a táskák és cipők világáért, valamint az ékszerekért, édesapja szerint Zoya még ölni is képes lenne egy gyönyörű gyűrűért.

- A Cartienek nem most jött ki egy őj kollekciója?- tete fel a kérdést az orosz nő, mire Zoya azonnal felemelte a fejét, ezzel pedig el is árulta magát- Ez az drága barátnőm, már benne is vagy.- a francia nő lassan sóhajtott egyet.

- És mégis hová is szeretnél te meni vásárolni?- emelte ajkaihoz a fiatal nő a fehér csészéjét.

- Hm, mondjuk Monacoba?- mosolyogott Ana negédesen Zoyara, de a nő azt se tudta mit tegyen döbbenetében.

- És azzal tisztában vagy, hogy Monaco tíz óra autóúta van tőlünk? 

- Nem is autózunk. Kölcsönkaptam a vőlegényem magángépét, mert végül mégsem tudunk elmenni csak kettesben nyaralni,- sóhajtott fel szomorúan a nő- szóvak kompenzáció gyanánt kaptam egy légitársaságot egész nyárra.- kevergette lassan a kávéját a nő.

- Oh, Ana, drágám.- fogta meg Zoya a nő kezélt az asztalon- Annyira sajnálom.

- Én is.- bólintott a nő, miközben letörölt egy könnycseppen az arcáról, de szinte azonnal mosolyt is varázsolt ajkaira- Szóval, elkísérsz egy szerencsétlenül cserbenhagyott nőt?

- El.- sóhajtott fel a francia nő, mire a vele szemben ülő nő lelkesen tapsikolni kezdett.

Zoya sóhajtva dobta a komódra a hatalmas kulcscsomóját, miközben lerúgta magáról vörös magassarkúit, és konstatálta, hogy testvére még nem ért haza, ami meg sem lepte péntek lévén. A postát a komódra dobta, de egy vastag zöld boríték selymes papírja miatt lecsúszott mindegyik a komód elé, mire sóhajtva hajolt le, hogy felszedje az összes levelet.

Lábait maga alá húzva ölt le a hatalmas kanapéra, majd benyomta a TV-t, mivel szörnyen utálta, ha csendben kell ülnie valahol. Óvatosan nyitotta fel a zöld boríték leragasztott részét.

Tesoro!

Mindíg élvezet veled együtt utazni, ezt ezek szerint most is bebizonyítottad, de mondjuk ki őszintén, borzalmasan sajnálom azt a cannoli! Komolyan mondom, most kénytelen leszel kárpótolni engem valamivel.

A nő felnevetett a sorokat olvasva, és a levelet az asztalra dobva indult el a konyha felé, ahol a tegnap frissen sütött házi kókuszos-csokis kekszéből tett ki egy adagot egy porcelán tányérra, majd elindult a fürdőszobája felé, hogy egy habfürdőt készítsen magának.

A kéd szélére ülve nyitotta meg a csapot, és kezdte el folyatni a porcelánba a vizet, amibe egy adag málnás habfürdőt nyomott, majd fürdősót öntött az enyhén rózsaszínű vízbe, majd végül vállait megvonva, minden mindegy alapn előtúrt pár illatgyertyát is.

- Ez mocskosul romatikus lett.- morogta a nő orra alatt, és elindult a nappali felé, ahol a levelét hagyta az asztalon, de az már azt már bátyja lebegtette kezében.

- Levelezünk hugi? Levelezünk?- vonta fel a szemöldökét gúnyosan a férfi- És drága családunk tud róla, hogy a kedvenc kislányuk rangon alaul akar házasoni?- dőlt előre a férfi miközben feltette a kérdést.

- Neked ahhoz smemi közöd.- háborodott azonnal fel Zoya, mire a férfi válaszul csak felvetett.

- Mostmár van.- mutatott a levélre.

- Az az enyém!- lépett elé a nő, de a férfi azonnal felpattant, így esélye sem volt elvenni tőle a papírokat.

- A-a-a dárga kishúgom! Mindennek megvan a maga ára.

A nő hiába kutakodott gondolati között, semmi olyant nem talált, amit ne használt volna már fel testváre ellen, hiszen valljuk be, minrketten bentlakásos iskolában nevelkedtek, így esélyük sem volt közeli kapcsolatot kialakítani egymással, így szinte állandóan harci készültségben voltak egymás mellett. 

- Mit akarsz?!- lépett kettőt hátra a nő, mikor rájött, hogy muszáj lesz engedni valamilyen téren.

- Házibulit.

A nő hangosan nyelt egyet, és számításba vette az összes lehetőségét, amiből valljuk be, nem volt sok, ha nem akarja, hogy a szülei megtudják, hogy levelezik valakivel.

- Legyen, de te takarítasz- sziszegte a nő, de tisztában volt azzal, hogy egy takarítóbrigád fogja ismét csillogóvá tenni a lakásukat.

Testvére hatalmas vigyorral tartotta maga elé a leveleket, aminek sarkai kissé kesze-kuszán álltak, így a nő pontosan tudta, hogy a férfi elolvasta a neki írt sorokat. Észre sem vette, hogy ilyen sokáig lett volna a fürdőszobában.

- Öröm veled üzletelni drága kishúgom!

A nő szaggatott sóhajjal engedte bele testét a habok közé, hátha ezzel elméjére is megynugvást erőltethet. Lassan hajtotta szét a lapokat és szentelte figyelmét ismét a kézzel írott soroknak.

Természetesen miután sikeresen megoldottuk a kis balesetedet, és hatalmas vigyorral ültem veled szemben minden kérdésedre válaszoltam.

Boldogan meséltem neked arról, hogy a kisebb családi vállalatunknál dolgozok apám mellett, és imádom, mert gyerekkorom óta ez a szemvedélyem, és imádom, hogy a mai napig foglalkozhatom ezzel, szavakba se tudom önteni, hogy ezért mennyire de hálás vagyok a családomnak. Különben egész gyerekkoromat Kanadában töltöttem a testvéremmel, és minden pillanatát imádtam, és még mai napig imádom az egész családomat. A testvérem nem olyan régen ment férjhez,  szóval nagyon remélem, hogy hamarosan újabb tagokkal fog bővülni a családunk, és nagybácsi leszek.

A vonatról leszállva, apropó említettem már, hogy gyűlölök vonatozni Tesoro? Szóval én nagyon hálás lennék magamnak a helyedben (irónia). Szóval egy-egy hátizsákkal indultunk el felfedezni a várost, még az esti programunk előtt. Elvinnélek a Museo dell'automobile-be szóval nagyon remélem, hogy szereted a kocsicsodákat, mert kénytelen leszel egész nap engem hallgatni, ahogy áradozom róluk...  

Miután sikerült végre kirángatnod a múzeumból, akkor idndultunk el a Parco del Valentino parkba, ahol piknikezni ültünk le a vízparton. Én elfeküdtem a pléd mellett, míg te a kacsákat etetted kiflivel, és meg is jegyeztem, hogy amint jött valaki, aki cukin totyog és aranyosan sápog már le is cseréltél.

Az epret nyújtottam feléd, mire te kikerüvle a kezem a málnáért nyúltál. Apropó málna, honnan is jön ez a málnaőrület? 

A vízpartot kémlelve beszélgettünk apró semmiségekről, nevettél a történeketeimen, amikben azt ecseteltem, hogyan kergettük egymást a nővéremmel anyánk hatalmas kertjében. Te is meséltél nekem arról, hogy hogyan teltek egy egy leendő ügyvéd gyermekkora. 

A nő sóhajtva engedte le a kád mellé a kezét ezzel a leveleket is a csempén landoltak. Soha nem szeretett a gyerekkoráról beszélni, senkinek sem, hiszen ha nem lett volna a nagymamája, akkot tőle elveszettebb gyeemeket keresve sem talált volna az ember. 

Telefonjáért nyúlva írt egy üzenetet Ananak, hogy egész hétvégén szeretnék Moncaóban maradni, amire azonnal érkezett a válasz, hogy mikor indulunk, és pontosan hol szállnak meg. Zoya sóhajtva szállt ki a hatalams kádból, magaköré tekerte a köntösét, ujjai közé veszi a nehéz levélpapírokat és úgy, csurom vizesenen végiglépkedett a lakáson, majd egy kisebb bőröndöt húzott elő, és abba kedzte el beldobálni dolgait, amire szüksége lehetett arra a pár napra. 

Zoya lassan emelte ajkaihoz a Cosmopolitan koktélját, miközben tekintetét a kikötő felé fordította, ahol több milliárdokat érő yacht és hajó állt csak a kihajózásra várva. A milliomosokra várva...

- Miért nem tudsz te mondjuk egy olyan helyen vásárolni, ami nem a milliárodosok játszótere?- tette fel a kérdést a francia nő, de barátnője csak egy legyintéssel reagáta a kérdésre. 

- Mintha te nem egy olyan családban nőttél volna fel, akiknek a történelme és a vagyona évszázadokig nyúlik vissza, az hogy beleteanultak a modern korba nem jelenti azt, hogy vesztettek volna az arroganiájukból a szüleid.- Zoya erre csak megforgatta szemeit és ismét elgondolkdott azon, hogy szüksége van-e erre, és ehhez hasonló barátságokra, melyek a szülei köreiben köttettek.

- Sajnos.- óhajtott a nő, majd felemelkedve indult el az étterem teszáról a kikötő felé a legkisebb figyelmet sem szentelve az utána kiabáló Ananak. 

Fehér ruhájába belekapott a szél, melyet a Földközi tenger hozott magával, és ami felfrissítette a nő gondolatait. Sóhajtva ült le egy padra, amiről tökéletes rálárása nyílt a tengerre, keresztbe fonta lábait, majd a táskája mélyéről előkereste a levelet, hsizen eddig még nem vette rá magát, hogy befejezezze azt. A papíron a tinta itt-ott mát elfolyt, a kisebb fürdőszobai incidense miatt, de ettől eltekintve Zoya zavartalanul merülhetett bele ismét a sorokba, ott, ahol pár napja abbahagyta.

Az ebédünk után (aminek a felét a kacsák ették meg) a Borgo Medievaleban folytattuk az utunkat és felfedeztük a várat, ami bár a középkort idézi mégsem akkor épült. Megjegyeztem, hogy nem szívesen éltem volna ebben a korban, hiszen valószínűleg egy szőke herceggel kellene megküzdenem érted, és valljuk be én se herceg se szőke nem vagyok, így veszett fejsze nyele lennék ebben a küzdelemben.

A körütunk vége előtt azonban még sikeresen találtam neked egy gyönyörű csokrot az egyik legkesvesebb gyerekkori virágomból a Rosa 'Princesse de Monaco'-ból, aminek szépsége vetekszik a nőjével, akinek a csokrot készíttettem, reméltem, hogy téged is leglaább annyira elvarázsolt, mint engem gyerekkoromban.

Az utunkat végül Mole Antonelliana-ban zártuk, ahogy azt meg is beszéltük, még mielőtt tovább kellett volna indulnunk Toszkánába, sajnos ismételten vonattal. A kilátás az Antonelliana-ból valóban mesés volt, főleg amikot az ablakban könyökölve kiegészítetted a kilátást...

Tanti cari saluti: Lance S.

A nő sóhatve engedte le ölébe a leveleket, majd hátradőlve kémlelte tovább a megnyugtatóan gyönyörű tájat, amibe nem sokkal később egy hangoskodó baráti társaság sétált be, amivel a nő tekintetét is magukra vonzották.

Egy pár fital férfi tartott a yachtok felé egymást lökdösve és nevetve a másik szerencsétlenkedésén. A nő tekintetét azonban a társaság egy tagja vonta magára, mintha már látta volna valahol, de nem tudta volna megmondani, hogy honna ismerős neki ennyire a férfi, fpéeg ilyen távolból, de a férfi is megérzete a nő tekintetét, így napszemüvegét szemei elé tolva fordult vissza a padon ülő nő felé, akit szinte körbeölelt a fehér ruhájának könnyen szálló anyaga.

- Zoya!- tette a vállára a kezét valaki, mire a  nő annyira megijedt, hogy elengedte a papírokat, melyeket a szél felkapva vitt a háborgó kékség felé, majd le is ejtette, amikor már elég messze volt a parttól, hogy elnyeljék a fehér habok- Vihar lesz. Ideje visszamennünk!

•🫒•