• 🫒 •

- Nem hiszem, hogy ez bármit is kellene, hogy befolyásoljon.- vont vállat Chloé, amivel eléri, hogy a vele szemben ülő testvére megforgassa szemeit és evőeszközeit letegye tányérja mellé.

- Mégis miért gondolod így?- tette fel a kérdést a férfi, mire mindhárom vele vacsorázó személy rászegezte tekintetét. Lassan emelte fel borospoharát, majd egy nagyot kortyolt belőle. Gyűlölte a családi vacsorákat, amikor terítékre kerül a férfi munkájával kapcsolatos aggája.

- Kisfiam- szólalt meg az idősebb nő az asztalnál, de a fiatal férfi addigra már régen talpon volt.

- Köszönöm a vacsorát anya, világian isteni volt.- vette ujjai közé a nő selymes kezét, és egy csókot nyomott édesanyja kezére, majd minden további nélkül indult el az emelt felé, céltalanul.

A szobát utaló maszkulinul hatalmas ágyon terült el a férfi, és minden további nélkül csak a plafont bámulta miközben éppen próbált a semmire gondolni, bárcsak lehetne íly gondolatokat fenntartani.

Egy nyögés kíséretében ült fel, majd indult el az asztal felé, hogy legalább pár adatot át tudjon böngészni, mielőtt úgy gondolja, hogy ideje eltennie magát egy szebb napra. Az asztalon káosz fogadta, de ő maga átlátta ezt a mások szerint kibogarászhatatlan rendszert. De a rendszerbe most befurakodott egy oda nem illő dolog. Egy krém színű, vastagpapíros boríték, az egyik oldalon egy vékony viaszpecséttel lezárva. 

A vörös pecsétben egy sas körvonalai voltak kivehetőek, és a férfi meg is lepődhetne ezen, de mielőtt írt a nőnek, jócskán beleásta magát a nő családfájának, és ez a sas az ősi csaléd címermadara volt.

Óvatosan törte fel a pecsétet, majd lassan nyitotta fel a borítékot, mintha félne attól, hogy ha hirtelen mozdulatot tesz, kárt tehet abban, amit a papír magában relyt. Nehéz papírokat emelt ki a borítékbol, és ami meg is lepte, hogy az anyag színe szinte méregzöld volt.

La mia aquila!

Milánó képrázatos! És imádtam miden pillanatot a bazilikában, egészen addig, amíg fel nem kellett szállnunk a vonatra, ami elvisz bennünekt Torinoba, hogy megnézhessük annak ikonikus épületét a Mole Antonelliana-t. Tudtad, hogy a kupolájában éjszaka a Fibonacci számok világítanak?

Nyilván már Milanóban el is mondtam neked, hogy évtizedekre visszanyúló családi hagyományt folytatva a jogász pályán tanulok jelenleg, és még mindig nem tudom, hogy szeretem-e vagy éppen gyűlölöm-e az egész szakmát. Elmeséltem, hogy Saumurban nőttem fel, így szinte szerelemes vagyok a divatba és a szőlőnedübe is... És nagyon reméle, hogy az étteremben, (ahová nem a válladon jutottam el), igazán kiváló olasz bort sikerült megkóstolnom melletted.

A férfi lassan végighúzta mutatóujját alsó ajkán, és akarata ellenére is az olasz borra gondolt, amit az imént ivott a kacsa mellé vacsora közben, és már akkor el is döntötte, hogy küldeni fog egy palackkal a nőnek, és nagyon reméli, hogy ezzel mosolyt tud csalni ajkaira.

De sajnos már a vonaton ülünk, egy kabinban, és haladunk tovább egy kicsit elveszettebb olasz város felé. A lábaimat felraktam az ablakba, amit csak mosolyogva figyeltél, majd az öledbe rántottad és lassan masszírozni kezdted a talpamat, hiszen a cipő már régen nem volt a labaimon. 

Tekintetemet az ablak felé fordítom, de szinte vádlón fordulok vissza feléd, és jegyzem meg, hogy szinte még semmit sem tudok rólad, mikor születtél, pontosan mivel is foglalkozol? Hogy mi a kedvenc ételed, van-e bakancslistád, vannak-e testvéreid... Úr isten, hiszen azt se tudom, hogy szereted-e a kutyusokat és cicusokat...

Az út felénél viszont valahonnan két cannolival tértél vissza, hiszen gyűlölöm a fagylaltot, viszont a málnáért oda és vissza vagyok, így a süti végei is lifilizált málnába mártottak voltak, viszont mivel kávét is hoztál mellé, így kénytelen voltam felfedezőútra indulni, hogy megkeressem a vonat mosdóját.

Említettem már, hogy utálok mozgó járművön belül mozogni? A fizika meghazudtolása, csak úgy mondom...

... de a lényeg, hogy amikor visszaértem, és valamit meséltem, nyilván olaszosan arikulálva, nos a vonat aközben éppen fordult, így én elveszve az egyensúlyomat, és mire megkapaszkodtam volna valamiben, addigra már el is foglaltam a helyem a combjaidra ülve, te pedig szinte azonnal átfogtad a derekam, hogy még véletelnül sem gurulhassak tovább. 

És ha mindaz nem lenne elég, hogy félig agyonnyomtalak, még a cannolidat is összetrancsíroztam, hiszen annak a maradéka is a combodon pihend, addig míg szerény személyem át nem vette a helyét...

Un abbraccio, Zoya!

Ui.: fogalmam sincs róla, hogy szeretnék-e visszamenni Rómába, esetleg valami ötlet?

Lance az utolsó sort olvasva kénytelen volt elnevetni magát. Már most imádta a nő humorát, azt hogy képes bármilyen helyzetre kihívóan reagálni. A kanadai férfi már éppen maga elé szeretette volna rántani a papírt, hogy azonnal írjon is a nőnek, de valahol a szoba másik végében megszólalt a férfi telefonja.

- Igen?

- Hallod! Stroll! Mondd, hogy te is itt töltöd a nyári szünetünk utolsó napjait Európában. nem bújhatsz mindig el egy másik kontinensen,- a vonal másik végén megszólaló francia Esteban Ocon szóhoz sem hagyja jutni barátját- amúgy is mondtad, hogy apádnak lesz itt valami dolga, gyere el vele.

- Lassabban!- kiáltott fel a kanadai férfi- Hova? Hol? Kikkel? Mikor?

- Nálam, Franciaországban nyilván.- a férfi bármiben hajlandó lett volna fogadni, hogy francia társa megforgatta szemeit- Max Mick jönne még, meg egy két jóhaver, de ennyi, és nyilván az utolsó pár napban a nyáriszünetben. Egy hét múlva, talán?

A kanadai férfi legszívesebben felnyögött volna. Semmi kedve nem volt bulizni, mondjuk ez senkit sem lepett volna meg, de akkor is szinte elvárták volna, hogy megjelenjen, és megigyon egy-két pohárral.

- Két nap?

- Szuper! Legyen öt nap itt, majd utána innen indulunk tovbb a szágulsó cirkusszal!- lelkesedett fel azonnal a francia férfi- Szólok és a többieknek, hogy te is benne vagy haver. A legjobbakat!- ezzel már ki is nyomta a hívást.

A kanadai férfi sóhajtva dobta az ágyra telefonját tekintetét pedig visszavezette az asztalon elterülő papírokra, és rájött, hogy legszívesebben talán valóban egy olasz vonaton ülne egy ismeretlen nővel.

• 🫒 •