• 🫒 •

A férfi arra kelt fel, hogy valami nagyon nyomja a vállát, majd amikor mocorgoni kezdett le is lökte azt a valamit, ami hatalmas csörömpöléssel ért földet, mire Lance azonnal felriadt, és fél is ült, majd azonnal a törött agyagra vezette tekintetét, mire csak morgott egyet, csak ez után vezette körbe tekintetét, de már egyedül volt a télikerben.

Fogalma sem volt róla, hogy a nő mikor kérhetett fel mellőle, és hogyan tette meg, hogy ne vegye észre, hiszen ő aludt kívülről.

Miután a nő az éjszaka elaludt óvatosan lefektette maga mellé, miután keresett egy eléggé piszkosnak és ózsfinak tűnő pokrócot, amit lepedő helyett használhattak. Majd ő is lefeküdt a nő mellé, majd hagyta, hogy őt is elnyomja az álom a bájosan szuszogó nő mellett, aki reggelre úgy tűnt el, mintha csak ott sem lett volna.

Lance felülve vezette körbe tekintetét a télikerten, ami gyönyörű volt, a férfi pedig szinte biztos volt benne, hogy több kertész is dolgozhat a kert fenntartásán.

A férfi lehajolt, hogy megnézze mit lökött le, így azonban egy füzetet lökött le maga mellől, amit csak egy sóhajjal konstatált.

Ez sem az ő napja...

A kis fehér papíron, ami a cserje gerincére volt erősítve latinul volt lejegyezve a növény neve, a férfi számára ismerős gyöngybetűkkel; Citrus × limon.

Megölt egy citromot, végülis, ha az élet ad csinálj belőle limonádét?

Lance talpra állva felvette a füzetet is amit lelökött, majd ki is nyitotta azt;

Kerttulajdonos;
Zoya Sabrina Le Clerc

Kert megnyitása;
2016. 07. 12.

Növények száma;
201

A férfi szinte tátott szájjal olvasta végig a fedőlapot, soha nem gondolta volna, hogy a nő képes egy ilyen csodát létrehozni és fenntartani, egyedül, úgy, hogy közben egyetemre jár.

Lance a füzetet visszatette az asztalra, de szeme megakadt a zöld levélpapíron, amit szintén lelökhetett a füzettel együtt, de nem csak a levele volt ott, hanem arra kapcsolva egy fehér papír is, amire egy mondat volt felírva;

Perdere  vinum  in  fusa  aqua.

A férfi mosolyogva vette el a fehér papírt, a zöldet azonban a füzetbe tette bele, majd azt becsukva hagyta ott az asztalon, majd maga után összepakolva indult el vissza a házba.

A konyhába belépve nézett végig a konyhasziget mellett ülőkön a kanadai. Zoya, Sebastien és Fernando egymás mellett ülve reggeliztek.

- Jó reggelt.- szólalt meg elöször a csapat legidősebb tagja, miközben Zoya azonnal fel is állt, és sajájával szemben helyezett le egy tányért és evőeszközöket.

- Iszol reggel kávét Lance?- tette fel a kérdédt azonnal a nő egy mosollyal játszva ajkain.

- Kérnék, köszönöm.

Zoya bólintva lépett a kávégép elé és be is indította azt, miközben a hűtőből mégtöbb sajtott vett elő.

- Ki eszik nálatok ennyi sajtot?- fordult hátra a spanyol, pont amikor a nő szája fölé emelve ejtette abba bele sajtszeletet, majd felemelte a kezét.

- Sajtot és bort.- jegyezte meg a nő.

- És Zoyat már le is kenyerezte az ember.- szólalt meg a nő testvére is, mire Alonso nevetni kezdett.

- Tessék.- tette le Zoya a kanadai elé a kávét- És szolgáld ki magad, ami jól esik.- mutatott végig a pulton a nő, mire Lance csak bólintott.

- Te merre voltál reggel Zoyat?- tette fel a semmiből a kérdést a francia férfi, mire a nő majdnem kiköpte a kávéját, amit éppen akkor szeretett volna lenyelni, de valahogy leerőltette a torkán a fekete löttyöt.

- Én? Reggel?- kérdezett vissza Zoya, mire a férfi csak bólintott egyet, és erre a beszélgetésre már a spanyol férfi is felkapta a fejét, hiszen ő találjozott éjszaka a kanadai férfival, aki a nőt kereste az éjszaka folyamán- A tónál.- vont vállat, mire testvére összehúzott szemekkel figyelte a nőt, de csak bólintott egyet.

- Azt hittem kint voltál a télikertben, mert valaki volt ott.

- Nem én.- vont vállat a nő, majd zavartalanul folytatta reggelijének elfogyasztását, amikor pedig befejezve mindent elpakolt maga után el is indult vissza a szobájába, hogy rendberakva azt maga után várja a földszinten egy kisméretű bőrönd tetején ülve testvérét, aki lehetőleg hazafuvarozza őt.

Sóhajtva vette elő telefonját, majd nyitott meg rajta egy közösségi oldalt, hogy azt végigpörgetve szórakoztassa magát, egészen addig, amíg valaki meg nem értintette a vállát.

- Császárnő.- szólította meg a férfi Zoyat, mire ő lezárva a telefonja képernyőjét fordult mosolyogva az őt vizslató spanyol férfi felé.

- Szia Fernando!- varázsolt mosolyt ajkaimra a nő.

- Ennyire nem bírsz bennünket?- mutatott a bőröndre a spanyol, mire Zoya megvonta vállait.

- Sem jobban sem különben, mint bárki mást.- a pilóta nevetni kezdett, majd helyet foglalt a lépcső alsó fokán, maga mellé téve hátitáskáját.

- Mit gondolsz Császárnő, miért vagyunk itt?- tette fel a kérdést a férfi, mire a nő csak fintorogva megvonta a vállát és megingatta a fejét.

- Őszintén? A leghalványabb fogalmam sincsen.

- Akkor már ketten vagyunk.

- Miben vagytok ketten?- érkezett a kérdés a lépcső felsőbb fokairól, mire mindketten arra fordították a fejüket, ahonnan a francia férfi sétált lefelé nyomában a kanadai pilótával.

- Olyan dolgokban, amikben elég ha ketten vagyunk benne.

- Személy szerinte, szerintem tökéletesen elég, ha magam vagyok benne, ott, ahol benne kell lennem.- jegyezte meh a spanyol férfi, mire Zoya nevetni kezdett, majd felállva húzta ki bőröndje fülét, habár a másik két férfi közel sem díjazta ennyire a beszólását.

- Mehetünk Zoya?- tette fel a kérdést a nő testvére, mire a nő csak unottan végigmérte.

- Tőlem már háromnegyed órája mehettünk volna.

- Nos, öröm volt önökkel tölteni ezt a két napot uraim.- indult el ismét lefelé a lépcsőn a francia férfi, majd már ki is lépett az ajtón.

- Majd én.- fogta meg a kanadai férfi a bőrönd fülét, és a nőt csípőjénél fogva tolta el a csomagtól, de mielőtt elengedte volna a farmernadrág hátsó zsebébe csúsztatta ujjai hegyét, a nő pedig dőbbenten vette ezt tudomásul.

Amikor Lance is kilépett az ajtón azonnal ő is zsebéhez nyúlt, majd egy kis zöld papírt húzott elő onnan.

Omne initium difficile est.

- Na? Rómeó összeszedte magát?- szólalt meg a még mindig a lépcső alsó fokán helyet foglaló Fernando.

• 🫒 •