Nagy nehezen elrángattam a fiúkat a fellépés helyétől. Nagyon lusták! De komolyan! Lusta népség.
-Jas én nem akarok bunkó lenni, de hoztál nekünk is ajándékot?-kérdezte Nash.
-Persze hogy hoztam!-mondtam.
-És majd odaadod!-karolt át Nash.
-Nem Nash! Nem adom oda!-nevettem.
-De Jas!-nyafogta.
-Nyugi már! Nálam megkapjátok!-momndtam.

Lassan már meg is érkeztünk a házunkhoz. Jó volt újra látni. Nagyon régen voltam itthon. A kertünk nem változott. A gyep ugyan olyan gondozott volt mint mikor itthagytam, a kinti virágaink gyönyörűen díszítették az előkertet. Nos akkor ideje bemenni.
Kinyitottam a kaput a kóddal, és beinvitáltam a fiúkat. Becsuktam magam mögött az ajtót, maj mentem előre hogy kinyissam a bejárati ajtónkat.
Beléptem a megszokott környezetbe és mélyet szippantottam az itthoni levegőből! Az előszobában megtorpant az összes fiú. Majd bejebb mentem ezzel megindítottam a sereget. Az előszobából egyenesen a nappaliba mentem.
-Nos ez a nappali! Üljetek le! Mindjárt jövök csak felmegyek a szobámba felviszem a cuccaimat, és hozom az ajándékokat!-mondtam és már lépjedtem is fel a lépcsön. A fölső szintünk galériaként van kialakítva, ami azt jelenti hogy leláttam a fiúkra. Mindannyian helyet foglaltak és csodálkoztak a nappaliban. Én benyitottam a jól megszokott fehér ajtómon, amire egy hatalmas J betű van grafitizve. Még én csináltam Paulával. A szobám semmit sem változott. Anyáék se hártak be, max takarítani. Mindig is tiszteletben tartották a magánszférámat. A szobámba csak kopogással jöttek be, de azt is úgy, hogy megvárták míg kiszólok. Na mindegy. A szobám türkizkék, fehér, és fekete színben pompázik. Imádom a kialakítását. A fürdőszobám egy tolóajtóval van elválasztva a szobától, amit imádok. És a gardróbom is egy tolóajtóval van elválasztva. A bőröndömet letettem a fotelomba, és felcipzároztam. Kivettem egy hatalmas zacskót, amiben az ajándékok voltak. Mindenkinek hoztam valamit.
Leszaladtam a kezembe a szatyorral, és az ülő fiú elé álltam. Igazából csak most tűnt fel, hogy van aki hiányzik.
-Jackék?-kérdeztem.
-Hazamentek. Tudod ők csak arra a két kocertre jöttek!-mondta Taylor.
-Oh! És gondolom Daniel is!-mondtam, mivel az ő hiánya is feltünt.
-Igen!-mondta mostmár Blake. Akkor 14-en vannak. Hát oké!
-Akkor kezdjük is!-kezdtem az ajándék osztást-Szóval, Joey, Chris, Christian, Dylan kaptok tőlem egy-egy kulcstartót, és egy-egy csokit!-mondtam és átadtam nekik.
-Köszii!-ujjongtak mint az ovisok.
-Nincsmit! Taylor, Aaron, Carter, Blake, Brandon, Jacob. Ti bögrét és csokit kaptok!-mondtam majd nekik is odaadtam.
-Köszi Jas!-mondták ők is.
-És végül, Cam, Nash, Johnny, Hunter! Ti egy-egy pólót kaptok, és csokit!-mondtam.
-Köszi!-ujjongtak ők is.
-És... Hoztam óriási zacskós Skitlest, szóval valami jó film mellett megnézhetnénk!-mondtam.
-Benne vagyok!-helyeseltek egyszerre.
-Oké! Na mi legyen?-kérdeztem.
-Add a távirányítót!-mondta Cam majd odanyúlt érte.
-De Micimackó nem lehet!-mondtam.
-Nemár!-mondta Aaron és felállt majd megindult felfele!
-Aaron ülj vissza a helyedre! Tudod nem örülnének a szüleim ha disznóólá varázsolnám a halyet!-morogtam.
-Lefogadom annak se örülnének, ha egy 17 éves a kanapétokra pisilne! Ha nem engeded hogy menjek mert, meg fog történni!-mondta.
-És honnan tudod hogy hol a WC?-méregettem gúnyosan.
-Jasmin! Megmutatod?-mondta.
-Gyere!-ragadtam meg a kezét és mint egy anyuka a gyerekét vezettem a fürdőszoba felé. Csakhogy én kisebb vagyok mint Aaron, szóval furin nézett ki, ez az ,,anya-fia" pillanatunk.
-Amúgy most akkor te meg Hunter tényleg együtt vagytok?-kérdezte.
-Aha! Mert baj?-kérdeztem aggodalmasan.
-Hm...-mondta. Ez úgy hangzott, mintha baj lenne! Mindegy inkább ráhagyom!
-Itt a fürdő! Ott a wc! És kérlek óvatosan! Nem szeretnék takarítani, mert nem tudsz piszoárba pisilni! Köszi!-mondtam némi gúnnyal a hangomban. Aaron grimaszolt egyet, majd betuszkolt engem is a fürdőbe. Na jó! Mit akar?!
-Szóval az van...-mezdte de félbeszakítottam.
-Aaron! Nem akarom látni a farkad, se azt ahogy hugyozol, szóval... Miért is vagyok itt?-kérdeztem.
-Nyugi! Nem pisilek! Csak azért jöttünk, mert kérdezni akarok valamit! De ez nem publikus a fiúknak.-kezdte.
-Oké!-válaszoltam.
-Az van... Hogy volt egy csaj a meet&great-en. Lisanak hívják, és adott egy plakátot, meg azt mondta imád és nagy fanom. Kb veled egy korú lehet. De lehet hogy 15-16 éves. Nem tudod esetleg ki lehet? Mert nagyon bejött és nem tudom ki lehet, de meg akarom keresni.-mondta. Úristen! Aaront még sose láttam ilyen sebezhetőnek és gyámoltalannak. Olyan aranyos!
-Itt Baltimoreon?!-kérdeztem.
-Aha.-válaszolt. Elkezdtem gondolkodni. Lisa, valam egy idős, Magcon fan... Hm...
-Hát így nem ugrik be! Tudsz valamit a külsejéről?-kérdeztem.
-Barna hajú, és szemüveges. Karcsú, de magas és gyönyörű. Derékig ér a haja.-sorolta a dolgokat.
-Hm... Van egy barna hajú, szemüveges Lisa ismerősöm. 15 éves, és régen barátnők voltunk. Mutatok képet róla!-mondtam majd instagrammon rákerestem, és meg is találtam.
-Muti!-mondta Aaron.
-Tessék! Ez ő?-kérdeztem.
-Igen!! Jas te egy isten agy! Imádlak!-mondta majd kirohant a wc-ből asszem a telefonjáért.
-Ok!-mondtam magamnak majd én is kisétáltam a fiúkhoz, akik Scream Queens-t néztek a nagytévén a nappaliba.
-Gyere Jas!-mondta Johnny majd szorított egy helyet maga mellett.
-Köszi! Am Aaron sikerült?-kérdeztem.
-Még nem!-mondta.
-Kimaradtunk valamiből?-kérdezte Cam, és látszott rajta hogy nagyon kíváncsi.
-Nem!-vágtuk rá Aaronnal majd elnevettük magunkat.
-Kussoljatok már bazdmeg! Most öli meg a gyakornokokat a fűnyíró!-mondta Nash és egy párnát szorongatva nézte a Scream Queens-t.
-Nyugi Nash! Csak egy csajt ölnek meg! A süketet!-spoilereztem el.
-Baszódj meg!-mondta majd elbújt a párna mögött.
-Kinek a házában vagy? Hmm?-mondtam majd ràugrottam.
Vagy 5 percig ütöttem. Nash nem ütött, mert ,,lányokat nem verünk". Pf... Na mindegy.
Cam leszedett Nashről.
-Nyugi van Jas!-mondta és próbált távol tartani Nashtől.
-Elgurult a gyógyszered? Vagy mi van Jas? Megjött?-mondta Nash és megigazította a ruháját. Amit... Kicsit összegyűrtem.
-Nem! És tudod mit Nash! Menj el a házunkból! Oké? Nem vagyok kíváncsi a fejedre! Menj ahova akarsz, de itt nem fogsz maradni!-mondtam majd felsétáltam a szobámba. Vagyis felrohantam.