-Alexandra, kitudsz menni az áruért?-kérdez a Főnököm miközben a pulton lévő fülbevalókat nézegeti.

-Persze.-válaszolok.
Miért nem Jacksont küldi ki az áruért?!.

Felállok ülőhelyzetemből.
Pont mikor mennék ki, hogy átvegyem az árut utánam szól a Főnököm.
Már megint mivan?!.

-Várj csak, szerinted melyik néz ki jobban?- fog a kezében két pár fülbevalót.

Miért pont én?!
Miért mindig én?.(sad)

-Attól függ kinek lesz. -mosolygok rá kedvesen.

-A barátnőmnek szeretnék venni, de mivel én férfi fejjel nem vagyok ebben olyan jó megkérlek téged, hogy segíts.

Barátnő?.
Jó persze a negyvenes években járó személyeknek is lehet barátnője, de én úgy tudtam akkor már féleség van nem barátnő.

-Mr.Lee.-nézek rá nagy szemekkel. -Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de maga mennyi idős?!. Persze ha nem szeretne rá válaszolni, nem kell!-mentegetőzök egyből és babrálok a fülbevalókkal.

-25.-jön a válasz.

Micsoda? 25 éves és én magázom?!.
Lee Minsuk, nem csalódtam benned.

-Baj lenne?-kérdez vissza.

-Mr.Lee, 7 év van köztünk.

-Igen, és?.

-Nem, semmi, csak nagyon furcsa, hogy magázom.-mentegetőzök ismét. -Szerintem ez tökéletes lesz.-adom a kezébe.

Ráhagyva a beszélgetést sietek le a lépcsőn, hogy ne várjon annyit szerencsétlen szállító.

Nemtudom ki, hogy van vele, de ez nagyon furcsa és értelmetlen.
Tudom, megkell adni a tiszteletet, és ha magáznom kell hát magázom, de mégis.
Majdnem elszóltam magam, "Hé Oppa, mi a helykó? ". Az kelett volna még.
Pároslábbál rúgott volna ki az üzletből.

-Minsuk, kimegyek dohányozni.-hallom meg Jackson hangját.

-Nekem oké.-válaszol vissza a főnököm.

Ezt most jól hallottam vagy süket vagyok?.
Jackson egy napja van itt és tegeződnek?.
Én szerencsétlen meg magázom a főnököm.

-Csodálatos napot Szasz.-fut el melletem le a lépcsőn Jackson.

-Neked is.-térek vissza a gondolkozásból.-Hé, várj. -kapom el a kanyarnál.

-Istenem, megint mit csináltam? -toporzékol mint egy óvodás gyerek.

-Mit hisztizel?.

-Rászeretnék gyújtani, éhesek a rákjaim.

-Te hülye vagy vagy valaki segít ebben?. Milyen rákról beszélsz te idióta?.

-Szasz, térj már a lényegre.

-Mióta tegeződtök ti Mr.Leevel?.

-Miért? Te magázod?.

-Igen.

-Szívás, na szia.- futna, de a kapucnia után nyúlok. -Nemár anyuci, hagyj már élni.-szenved szegény.

-Válaszolj és mehetsz!.

-Régóta, fogod az adást?.-válaszol. - Én és Minsuk már ezer éve ismerjük egymást.-mondja ki végleg. -Na mentem.-hagy magamra és kilépve a az ajtón el is tűnik.

Mostmár minden összeált.Tehát ezért vette fel dolgozónak úgy, hogy Jacksonnak fingja sincs semmiről.
Mondjuk nem nagy munka, ide-oda pakolgatni a cuccokat.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
👗👟
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Áláírtam a szállítólevelet és azzal a lendülettel a szállító el is húzta a csíkot.
Megint cipők.

-Minek ennyi cipő, de tényleg? -szólok fel elég erőteljesen.

-Te magadban is beszélsz?. Kérlek mesélj még Szasz, úgy látom vannak még eltitkolt dolgaid.

-Törődj a magad dolgával, vagy lenyomom a torkodon a cigarettát.-szúrósan nézek rá és vagy 6 dobozt felemelek.
Mi lehet ennyire nehéz ezekben a cipőkben?.
Mindjárt megszakadok.

Jacksonra nézve aki épp most szív a cigiébe sietek el mellete, hogy betudjak menni biztonságosan a raktárba.
Helyet kreálok az újonnan érkezett cipőknek amiket nagynehezen sorba rakok.

-Így kell ezt.- rakja le mellém a maradék cipős dobozt és vigyorog.

-Végre valami értelmeset is csináltál ma.

-Ne sértegess, ez a kéz ostor.

-Ostor leszel mindjárt te is, ha nem mész ki innen.-zárom le a beszélgetést.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
👗👟
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Még 10 perc és letelik a munkaidőm, hála a jó istennek.
Jackson egy félórával hamarabb kéretszkedett haza. Nem is csodálom, hogy Minsuk elengedte.
Nagy spanok.

Összeszedem a mai pénzt ami összegyűlt majd Minsuk iródájába viszem és elszámolok neki.
Mint ahogy kell felírom, hogy mennyi gyűlt össze ma, és el is hagyhatom a boltot.

Kabátomat felvéve elköszönök a főnökömtől és kilépek az ajtón.
Körbenézek jó alaposan.
Már a harmadik ide-oda fordulásomra kiszúrom a talpig feketébe öltözött Yugyeom -t.
Mostanában elég hamar sötetedik, a hülye gyerek meg feketébe jön el, hogy még véletlenül se lássam meg.

-Hali.-köszönök neki.-Bocs, csak nem láttam hol álsz. -dobok egy mosolyt.

-Néztem én, hogy hová forgolódsz annyit. -neveti el magát.

-Nehogy már rám fogd, minek öltözől feketébe?.

-Bocs már, hogy feketébe vagyok.

-Elfogadom a bocsánatkérésed.-ütögetem meg a vállát és elindulok a járdán. -Mit álsz ott nyitott szájjal? Nem kéne jönni?.

-Kibírhatatlan vagy.-ér be engem és nyugodtan sétál melettem miközben bámul.

-Mit nézel annyira?.

-Tényleg úgy nézel ki mint a mosottszar. -vágja nekem.

-Yugyeom!!!.

-Csak vicceltem, mit veszed a szívedre?.

-Te se nézel ki különben. -vágok vissza.

-Hé.-áll meg. -Ez az arc Oscart érdemel.

-Tudod, hogy csak vicceltem. -ismétlem meg amit nekem mondott.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Már az elég nagy házuk előtt állunk. Kihalatszik az a visítós nevetés ami ma egész nap a fejemben volt.
JiNa már itt van, az egyszer biztos.

Erőtvéve magamon megindulok Yugyeom után majd mikor belépek a kibaszott nagy előtérbe becsukom magamután az ajtót és leveszem a cipőm vele együtt a kabátom is.

-Jaj Jackson, mondtam már, hogy mennyire aranyos és jóképű vagy?-hallom meg ezt a hárpiát.
Plíííz valaki, gyorsan jöjjön értem és vigyen haza.
Ezzel egy házban nemtudom meddig fogom bírni.

-Sziasztok.-lépek be a nappaliba.

Bambam a kanapé előtt ül, Jinyoung pedig szorosan melette foglal helyet. Youngjae a kanapén ahogy Jackson is és JiNa, Jaebum és Mark pedig egy fotelben. Nemtudom, hogy férnek el ott ketten, de ahogy látom elég jól megoldották.
Yugyeom a JiNáékkal szembeni kanapén foglalt helyet én pedig melette foglalok helyet szerintem.

-Szia. -köszön előre Bambam füligérő mosollyal.

Jaj istenem....