Reggel a szokásosnál hamarabb indulok dolgozni.
Megbeszéltem a régi osztálytársammal, hogy találkozzunk munka előtt.
Nem szeretném ha a boltban beszélnénk ezt meg.

Felkapom a válltáskám és kihúzva a kulcsom a zsebemből sietek ki az ajtón amit aztán magamután bezárok.

Átsétálva a járdára tovább haladok a megbeszélt helyre, sok kisgyerek mászkál kint.
Nem is értem, hogy lehetnek fent ilyen korán.

Elhaladva a játszótér mellett az egyik kisfiú megkér arra, hogy lökjem meg a hintán.
Mosolyogva beleegyezek, megköszöni majd sietek tovább.

Nagy levegőt véve megigazítom a hajam mikor meglátom a régi legjobb barátom.

-Te még mindig nem nőtted ki ezt a kort?!-lépek hozzá rámutatva a gördeszkára  majd öleléssel köszöntöm.

-Nem hiszem el, még mindig szereted szívni a vérem?! -röhög fel. -Mi az, hogy még nem nőttem ki ezt a kort?!.

-Mindig is szerettem és mindig is szeretni fogom. -ütöm vállon.

-Mennyi idős is vagy?-kérdez rám.

-Ilyent nem illik lánytól kérdezni, nem tanultad meg?.

-Jó, de te nem lány vagy hanem a haverom.

-Yugyeom! Szerinted mi van a lábam közt?!.-nevetek fel.-18 amúgy.

-Na, és még nekem mondod válltáska.-lép hátrébb egyet.

-Te mennyi vagy most?. Ha már itt tartunk.

-Ilyent nem szabad lánytól kérdezni, nem tanultad?! -esik nekem.

-Nem tudod mi van a lábad közt Yugyeom?!.

-Helga van a lábam közt.

-Az meg ki a jóisten?! -nézek rá nagy szemekkel.

-Hát Helga. -jön közelebb.-Amúgy 19 leszek.

-Reménytelen vagy még mindig.-nézek a karórámra.-Térjünk inkább a lényegre mert lassan indulnom kell.

-Hallgatlak boltos néni. -vigyorog fel és átkarolja a vállam.

-Még egy ilyen, fejed ilyen.-mutatom neki.

-Hú, megilyedtem. -nevet fel.-Na mondjad.

-Wanggal még beszélsz?-térek a lényegre.

-Jacksonnal?.

-Nem, a jóistennel.

-Na a pitbull, amúgy beszélek még vele, miért?!.

-Hosszú sztori lesz. -intek neki majd elindulunk a munkahelyem felé.

.......................................................
.......................

-Az szép, és szerinted mamád miatt csinálja?!-érünk a bolthoz.

-Más miatt nem csinálhatja, érettségin is nekem köszönhetett mindent.

-De mièrt akarna téged kikészíteni mamád miatt?.

-Gondolom fél mamától, elvégre mama rendesen gyílkolta mikor szomszédok voltunk veletek.

-Jaj emlékszem, szegény Jackson. -nevet fel.

-Ne nevess, ez nem vicces. -nézek rá komolyan.

-De, ez kibaszottul vicces.

-Tudnál vele beszélni?. Teljesen tönkre akar tenni, tegnap is örülhetett annak, hogy nem jött ki a főnököm mikor felvette a női fehérneműket.

-Jackson felvette a fehérneműket?!-tör ki belőle a nevetés.

-Nem ezt pofáztam félórán keresztül míg ideértünk?.

-Jólvan na, most esett le.-vált komolyba. -Megpróbálok vele beszélni.

-Köszönöm. -mosolygok rá megkönnyebbülten. -Na mivel mindjárt 2 óra szerintem én bemegyek.

-Se puszi, se pá?-tárja szét a kezeit.

-Jó volt újra látni Yugyeom.-ölelem meg.

-Téged is.-ölel vissza.

-Majd hívlak vagy hívsz.-integetek neki elindulva a bejárathoz.
Vissza int majd felpattan gördeszkájára és gurul e messzibe.
Egyszer kéne kirúgni allólad azt a szart.

Belépve a boltba megtörlöm a lábam majd előre köszönök Mr.Lee-nek.

-Szép napot neked is.-köszön vissza.-Ha átöltöztél várlak.

Már megint mit csináltam rosszul?

Átöltözve haladok Mr.Lee iródája felé.
Kopogok majd benyitok.

-Alexandra, fogadd új munkatársad. -mosolyog rám majd rámutat az előtte ülő székre.
Új munkatárs?! Hol?!!.
Hülyén nézek Mr.Lee-re majd az emlegetett "új" munkatárs megfordul forgószékével.
Bazsalyogva és eggyet kacsintva figyel.

-Szia, Jackson vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek!-áll fel megjátszva a jó kisfiút és nyújtja a jobbját.

Hogy mi?!.
Új munkatárs, ez?.