Jackson szemszög:

Istenem ez a csaj. Már vagy kétóraja itt állok mozdulatlanul a kibaszott háza előtt, de még mindig csak öt perc. Nem vágom, hogy a nők mi a szent szart csinálnak eddig csak azért, hogy utcára merjenek lépni.
Belegondolni is rossz, hogyha én most JiNával lennék mennyit kéne várnom ahoz,hogy utcára léphessek vele.

-HaluLau, mi a faszt csinálsz már?.-kiáltok fel.-Úgy tudtam nem sminkeled magad, akkor mi tart ennyi ideig?.

-Fogd már be te szerencse csomag, még te pofázol?.-hallom meg a hangját.

-Igen,én pofázok mert így még esélyünk se lesz rajtakapni őket.-lép ki végre az ajtón.

-Ha mégegyszer HaluLaunak mersz hívni, letekerem a micsodád és a szádba teszem.-fenyeget meg és zárja az ajtót. -Különben is, miért pont én?.

-Hát mert a barátnője vagy. Ja, és ha lebukunk ne csak az én arcom égjen.-vágom neki.

-Kedvességed határtalan..

-Szerintem te túl vagy Herbálozva, faszságokról beszélsz, HaluLau. -nevetem el a végét és menekülök ki a kapun.

-Jólvan Jánoska, jösz te még az én utcámba.

-Milyen Jánoska?!. Megint félre beszélsz, hísz most is az utcádba vagyok. -indulok meg előtte tisztes távolságba.

-Nembaj fiam, elkaplak még ma.-néz rám amolyan " mindjárt megöllek "fejjel.

~~~~~~~~~~~~~~~~~
~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Összevissza nézelődök, de sehol se találom a szemeimmel Yugyeomékat, talán félre olvastam és Szöul vagy 60 parkjában ezen kivűl lehetnek?!.
Laurra meg már rá se merek nézni mert a bolond lány a szemével is tud őlni.

-Jackson!-üvöltözik melletem. -Jackson.!!! Figyelj már te kibebaszott idióta!

-Mivan? -nézek rá hírtelen.

-Nem arról volt szó, hogy Szasziékat lessük ki?. Akkor miért itt állunk?.

-Laur.-szólom el magam. -Lehet elnéztem a házszámot.

-Jackson...-mondja nyugodtan és halkan.-Kifoglak nyírni.

-Ne aggódj már, tuti itt lesznek valahol.-kapok a csuklója után és elkezdünk sétálni a park játszótere felé. -Különben is, örülhetnél. Legalább leadtad azt a tíz tonna Herbált amit elszívsz.

Laur-t azóta hívom Halukirálynak mióta egyszer látott valami természett feletit amit rajtam kivűl mindenki látott, de nekem akkor is furcsa volt és ez a név már évtizedek óta megragadt rajta.
Emberek, ki az a hülye aki "UFO"-kat lát fényes nappal?. Jó mondjuk én nem tartozok a hülyék közé mert nem láttam, ami nekem csak jó mert megmaradt az épp eszem, de valahol mégis vicces és értelmetlen fényes nappal UFOkat látni.

Alexandra szemszög ~:

Tök jól érzem magam Yugyeommal.
Nagyon régen láttam már és már hiányzott a legjobb barátom.
Most épp egy park játszotér részénél "játszunk". Pontosítva én játszok, Yugyeom csak nevetgél rajtam.

-Szerintem ne nagyon akarj csúszdázni fagyival a kezedben. -nevet ki.

-Ugyan már, mi a fasz történetne?-kérdezek rá és sikeresnek lecsúszok a játékon. -Látod?.

-Igen, látom. Vak még nem vagyok.-nevet ki.

-Nemhogy te is játszanál,inkább ülsz mint egy befásult vénember.-nyújtom rá a nyelvem miközben mászok vissza a csúszdára.

-A nyelved a fagyidhoz használd, ne nyújtogatásra mert leharapom.-fenyeget meg.

-Lehet próbálkozni. -röhögök tovább a csúszdán ülve.

-Íjj mama.-látok meg egy ismerős alakot aki úgy szedi lábait visszafelé mintha puskából lőtték volna ki.

-Lebuktál köcsög? -hallok meg egy ismerős hangot is, de az ő alakját már nem látom a sok nagyranőtt bokor miatt.

Furán nézek az előttem lévő padon ülő fiúra.
Mikor már mindkettőnknek leesik, hogy ki is lehet az lecsúszva a csúszdáról iramodunk meg a hangok felé.

Nemtudom ki figyelt meg minket, de van egy sejtésem....