Egy átlagos lanyként élem az életem.
Mivel vége az iskolának így dolgozok egy ruhaáruházban.
Hozzá kell tennem, itt Szöulban elég sokan fordulnak meg a boltban ahol dolgozom.
Igaz részmunkaidősként vagyok itt jelenleg, de remélem megelégednek velem és állandó munkahelyemnek hívhatom egyszer.
Szeretek itt dolgozni, igaz nagy a nyüsgés és néha elpattan az agyam, olykor vissza kell fognom magam, hogy ne szóljak be egyes vásárlóknak.
A kedvencem az amikor hatodjára megkérdezi, hogy ez például mennyibe kerül és én hatodjára ugyanazt mondom."Hú".

Előveszem a telefonom és felnézek Instára.
Mivel ma kivételesen nincsennek olyan sokan ráérek erre is.

-Alexandra!-hallom meg Mr.Lee hangját. Ő a főnököm.

-Tessék?!-kiáltok fel és lerakom a telefonom.

-Beszélni szeretnék veled! -az a mély hang, kiráz a hideg is.
Remélem jó hírt kapok és nem rosszat.

Szedem a lábaim Mr.Lee "írodája" felé.
Benyítok az ajtón majd a hosszú folyosón végig sétálok és a bízonyos ajtón kopogok ami elválaszt engem Mr.Lee-től.

-Tessék?!-érek be és megállok az asztal előtt.
Forgószékével megfordul és néz.
(Nagyon utálom mikor ezt csinálja, mintha valami filmbe lennék komolyan).

-Kettő darab hírem van. Melyikkel kezdjem?! Rossz vagy jó?.

-A rosszal ha lehet.-szemeim kitágulnak és csak nézem.

-Na szóval, a rossz hírem az, hogy kevesen vannak a boltban.-neveti el a végét.
Ez most komoly?.Megállt a szívem is. -Látnod kéne az arcod.-bazsalyogja el a végét. -Szóval, mivel elmondtam a rossz hírt, most jön a jó. Mivel részmunkaidősként vagy itt és elég jól végzed a dolgod maximálisan megvagyok veled elégedve, holnaptól állandó munkahelyed lesz ez a hely.

-Tessék?! -azt hiszem mindjárt felrobbanok a boldogságtól.

-Ne keljen kétszer elmondanom!-neveti el magát.-Ma pedig hazamehetsz 5 óra után mivel tegnap túlóráztál.

-Ez most komoly?!-kérdezem magamtól.-Nagyon szépen köszönöm Mr.Lee, jó, a legjobb dolgozó leszek ígérem.! -majd kiugrik a szívem az örömtől.

-Reméljük így lesz.-néz fel a telefonjából és a füléhez emeli.-Na sipirc, holnap várlak ugyan abban az időpontban!-hesselget ki.

Ha négyszer nem hajolok meg előtte egyszer se. Boldogan, mosolyogva lépek át a küszöbön és becsukom magamután az ajtót.

Sietősen lépkedek a kassza felé, szerencsére még senki nem áll ott.
Nem lenne jó benyomás pont most, ha félórát várakoztatnám a vevőt, és így a legjobb barátnőmet is feltudom hívni.

A pulthoz érve besétálok a kassza elé majd leülök a forgószékemre és átnyúlva a telefonomért tárcsázom barátnőm.

"-Hali.szól bele."
"-Szia, miújság?"
"-Nagyon nincs semmi, nemrég értem haza melóból. inkább te mesélj,veled miújság?! "
"-Ó Laur, képzeld, állandó munkahelyem van!"-pattanok fel a székből és kinevetve magam visszaülök.
"-Na ne bazd. Komolyan?.."
"-Mr.Lee nemrég hívott be az irodába és mondta. "
"- Na végre már. Holnap hányra mész dolgozni? "
"-Szokásos"
"-Lehet beugrok hozzád, nézek valami normális nadrágot "
"-Várlak, de most leteszem mert fizetnének, majd beszélünk. Szia"-rányomom a telefont.

-Annyeong!-köszönök előre.
-Neked is szia.-szól fel egy magas mélyhangú fiú.
Felnézek és egy szőkeséggel találom magam szemben meg vagy 3 fiúval.
Azt hittem csak lányoknál szokás együtt menni vásárolni. Tévedtem.

Leszedem a csipógót a pólóról majd beütöm az árát a kasszába.

-19213,65w lesz.-rakom nejlon zacsiba a pólót majd átveszem a pénzt és nyújtom a visszajárót.
A srác elveszi, zsebre rakja majd így szól.:

-Itt dolgozól?-kérdez.

-Igen, ahogy látod.

-Esetleg magad nem akarod eladni?-kuncog fel elsőnek ő majd a haverjai.

-Nem, nem szándékozom magam eladni.

-Kár, holnap benézek hozzád, hogy ne érezd magad egyedül. Szia.-nevetve hagyják el a boltot.

Miaz, hogy magam nem akarom e eladni?.Eladlak én jó pénzért barátom.
Ilyen nincs, amióta itt dolgozom egyszer se volt még ilyen.
Na meg hozzám nem kell begyere idióta. Hú.

Három- négy ember fizet még majd teljesen kihall a bolt.

Mr.Lee a kulcsokat lógatva az iródája előtt jelez nekem, hogy öt óra és ideje lenne átöltöznöm mivel vége a munkaidőmnek.

Lezárom a kasszát, majd kiveszem a dobozkát amiben a pénz van.
Elszaladok Mr.Lee melett majd az iródájába lerakom az asztalra.

Mire feleszmélek már otthon vagyok.
Végre állandó munkahelyem van.
Annyira örülök.
Lefürödve bebújok az ágyamba, beállítom az ébresztőt majd lassacskan lehúnyom a szemem és próbálok elaludni.