Reggel miután felébredtem, megnéztem a csoportunkat, ahol mindenki beleegyezett a programba, ami mozi volt. Megnéztem, milyen időpontban egyeztek ki, majd láttam, ha nem sietek, akkor nem valószínű, hogy oda is érek. Gyorsan megreggeliztem, felvettem egy számomra kényelmes szettett, majd feltettem egy kis szempillaspirált, a hajamat kibontva hagytam és összeraktam egy táskát.

Ez volt a mai szettem. Mivel még viszonylag meleg volt, ezért vettem fel kivágott gatyát. Miután összeszedtem magam, leszaladtam a lépcsőn egyenesen az ajtóhoz. Útközben fel kaptam a cipőmet és a kulcsomat is. Mikor odaértem egy pillanatra megálltam, hogy átgondoljam, hogy megvan-e minden. Szerencsére igen, így csak el kellett köszönnöm a kutyusomtól, majd már majdnem elindultam a buszmegállóba, amikor megláttam egy ismerős autót. Közelebb mentem hozzá.

-Hát te mit keresel itt?-kérdezem tőle

-Gondoltam ne menjünk külön, hamár ugyanoda megyünk.-

-És mondd csak Ovis, mi lett volna, ha nem vagyok itthon?-

-Úgy is tudom, hogy sokáig szoktál aludni. Főleg ha hétvége van.-

Jó sajnos most egyet kell értenem vele, mivel ebben az egyben igaza van.
Sajnos, vagy nem sajnos. Én az a típusú ember vagyok, aki este éjfélig vagy még tovább fenn van így reggel sokáig alszik. De ez ellen nem sokat tudnak tenni, hiába próbálkoznának is. Na de térjünk vissza az eredeti témánkra. Még mindig nem értettem, hogy hogyan került ide Márk, de elfogadtam az utat. Addig se kellett buszoznom. Lerövidítettük az utat úgy kb. 10 perccel, ami nekem nagyon is számít. Mivel már így is késésben voltam, de legalább nem csak én kések, hanem Márk is. Az már más kérdés, hogy ő miattam. Viszont gondolom sokatok fejében szöget üt, vagy ütött a gondolat, hogy mi történt az úton, amíg együtt utaztunk. Elárulnám, de nem történt semmi érdekes, csak a szokásos. Végig zenét hallgatunk és azokat énekeltük. Néha csak én, de általában ő is. Annyira imádom, hogy ilyen mértékben fel tud oldódni a közelemben. Bár ez sem mindig fordul elő, csak akkor, amikor ketten vagyunk. A haverjai előtt feszeng, hiába van jó hangja. Bár meg is értem, hiszen néha még az én hangomat is szidják, így ő ilyenkor nem nagyon mer énekelni.

Nem sokkal később megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból, majd berohantunk a plázába, mivel mind a ketten elkéstünk. Ahogy bekanyarodtunk a fordulóba, a barátaink el kezdtek integetni nekünk, így egyre gyorsabban futottunk. Mikor oda értünk, gyorsan megvettük a jegyeket, és a popcornokat. Bennünk a terembe, elfoglaltuk a helyünket pont időben, mivel szinte fél perc múlva már befejezték az ajánlók vetítését.

°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°

A film vége után összeszedtük a popcornos dobozokat és a táskáinkat, majd kimentünk a teremből. Megtárgyaltuk kinek hogy tetszett a film, majd elmentünk a legközelebbi gyorsétterembe. Mindenki megrendelte a kedvencét és percekkel később megkaptuk a rendelésünket. Gyorsan összetoltuk 2 asztalt, majd lepakoltuk a tálcáinkat. Miközben mindenki el kezdte enni a saját ételét, el kezdtünk a suliról és tanárokról beszélni.

-Nem tudom, nekem úgy tűnik Zsuzsa néni idén mintha sokkal szigorúbb lenne- mondja Réka, de nem igazán sikerült ráfigyelnem. Érzem hogy velem szemben valaki figyel, lassan felemelem a szemem, majd találkozik a tekintetem Márkéval.
Kínosan hosszúnak tűnő másodpercek után elkapom a szemem róla és megpróbálok az éppen aktuális témára figyelni. Ami mint legtöbbször a két barátnőm nézeteltéréséből eredt. Rend szerint nekem kell köztük döntenem, így megpróbáltam minden elhangzott mondatra odafigyelni. Végül sikerült maguk között lerendezni, miszerint mindkettejüknek igazuk van. A három fiú eközben ugyanolyan tanácstalanul figyelte őket, mint jómagam. Így telt el fél óra, mikor is elhatároztuk, hogy visszavisszük a tálcákat. Kimentünk a gyorséttetem területéről és nem sokkal később oda is értünk az autókhoz.

- Lia, szerettem volna szólni, hogy mi a Rékáékkal dupla randit tartunk- szólt hozzám Flóra

-Nyugodtan menjetek, ezért nem fogok megsértődni, majd Márk hazavisz. Igaz Ovis?- kérdezem a mellettem álló sráctól, aki úgy tesz mintha igazán mélyen elgondolkodna az előbb feltett kérdésemen.
-Na ne csináld ezt velem- lököm meg a vállát, mire egyszerűen csak kiröhög.

-Éppen azon gondolkodtam, hogy nézek neked egy buszt, de ez sem rossz ötlet.- válaszol nekem, én pedig akarva akaratlanul elveszek a gyönyörű szürke szemeiben.

Majd hirtelen elkapom a tekintetem és gyorsan elbúcsúzok a lányoktól.
Ezzel hamar megvagyok, így mindannyian beülünk a kiadott kocsikba, majd a kereszteződésben el válnak útjaink egymástól. Imádok elöl ülni, ez nálam szinte állandó. Sajnos mikor a szüleimmel megyünk családi kirándulásra, akkor viszont hátul ülök. Hiszen több helyem is van és anya jobban tud odafigyelni ennek köszönhetően. De térjünk vissza a jelenlegi helyzetre. Egészen belemélyedtem a gondolataimba, így nem tűnt fel egyből, hogy piros lámpát kaptunk és Márk az arcomat tanulmányozza.

-Min gondolkozol Em?- kérdezi még egy pillanatra rám nézve, majd gázt ad.

-Nem fontos, mondtál valamit?- kérdezem, majd miután nemet int a fejével még egy kérdést felteszek neki, hiszen tudom hogy már nem vagyunk messze a házamtól.- Szeretnél bejönni, reggel úgyis edzeni terveztem- kérdem rá nem nézve.

-De igen, még szerencséd hogy itt van a cuccom-

Percekkel később hazaérünk, Márk beáll a felhajtónkra és kiszállunk. Kiveszi az edzőcuccát, míg én előhalászom a kulcsom, majd kinyitom az ajtót, igaz hogy csak pár pillanat telt el, de hallom ahogy a kis kutyusom már rohan az ajtó fele. Körbe ugrál, majd mikor észreveszi hogy nem vagyok egyedül már nem is vagyok érdekes neki. Egyből letámadja Márkot. Ő gyorsan ledobja a táskáját, majd pillanatokkal később már a földön fekszik, hiszen ledöntötte a kutyám. Nem tudok a szituációval mit kezdeni, mivel ez minden alkalommal megtörténik. Amíg ők elvoltak, fel mentem a szobámba, kipakoltam a táskámból, majd átöltöztem az edzős cuccomba, felkötöttem a hajam. Mikor leértem, látom, hogy Márk és éppen akkor jön ki a lenti fürdőből. Akaratlanul is végigmérem lentről felfelé, hiába láttam már hasonló szerelésben. Mire eljutok visszanézek a szemébe látom, hogy ő is hasonló képpen tett az elmúlt percekben.
Lementünk az alaksorba, majd elkezdtük az edzést.

°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°•°

Kb. Egy órával később lepacsiztunk, majd én felmentem az emeletre a fürdőbe, míg Márk a földszintit vette birtokba. Nagyjából félóra után turbánban és pizsamában jöttem ki a fürdőből. Észreveszem, hogy Márk lent nézi a tv-nket. Lassan eljövök a lépcsőről, majd bemegyek a konyhába. Mivel nekünk Amerikai konyhánk van, ami egybe van nyitva a nappalival és az étkezővel, így éreztem, ahogy a tekintetével követi a mozgásom. 

- Szendvicset, vagy popcornt  akarunk enni? - kérdezem, ahogy félig hátrafordulok felé. Talán fél perc sem telt el, mikor hallom, hogy az első opciót ordítja vissza. Előveszem az alapanyagokat  és a kést. Mikor már ott tartok, hogy csak a zöldségeket kellett volna felvágnom, megcsúszott a kés a kezemben.