Az ébresztőm,rettentő idegesítő csengetésére kelltem.Fogtam magam, hozzá vágtam a padlóhoz,de semmi baja nem lett.Próbáltam már egyszer-kétszer széttörni,de mindig megússza.Felvettem a földről a reggeleim megkeserítő tárgyát,majd kikászálódtam az ágyamból.Lementem a lépcsőn és megcéloztam a fürdőszobát.Megnéztem magam a tükörben és szokás szerint egy csúnya lány nézett vissza rám.Karikás szemek,extra kócos haj.Reggeli kinézetem.Jellemző.Elkezdtem kifésülni a hajam,aztán begöndörítettem.Raktam egy kis korrektort,alapozót,majd már lassan elfogadható kinézetet varázsoltam magamnak.Kivánszorogtam a fürdőböl,majd a mostani uticél a konyha volt.Senki nem volt már itthon,csak az idegtépő tesóm,Niall.Nagyon kevésszer elviselhető és csak akkor viselhető el,ha beteg vagy valami "szerelmi bánata van" 12 évesen.Mai generáció.Beleraktam a szendvics sütőbe a már megkent toast kenyereket,és vártam hogy megsüljön.Mikor a lámpája narancssárga színűre váltott,vettem elő egy tányérat és elkezdtem falatozni.Persze a kenyér forró volt,így könnyes szemmel újra vártam 1 percet hogy kihüljön.Gondoltam addig felébresztem Niallt. Halkan felosontam,halkan lenyomtam a kilincset,majd elüvöltöttem magam.
-Niall kellj fel!-ordibáltam az alvó fiúnak.
-Jól van,ne kiabálj idegbeteg!-nyüszörgött,majd felkelt az ágyból.
-Siess mindennel,mert nem akarok késni!-parancsoltam rá a tesómra,majd lerobogtattam a konyhába a reggelimért.Most már békésen ehettem,nem volt forró,és nem zavart senki.Mikorra már megettem a kiskölyök szólt,hogy ő is éhes csináljak neki valamit.
-Csinálj te-néztem rá,majd elfordult és elmentem készülődni.Felvettem a cipőm,majd felkerült a hátamra a kabát és táska is.Mire elkészültem öcsi megette a reggelijét és már a cipőjét húzta.
-Siess kicsit!-sürgettem meg,majd kimentem a bejárati ajtón.3 perc múlva megjelent az ajtó előtt.
-Hol voltál te hülye?-kérdeztem felháborodva.
-Készültem?-kérdezett vissza,aztán elsétált mellettem