Újra itt egy rész, viszont ez lehet nem lesz olyan jó, sőt borzalmas lesz. :')
Kérte: talaberluca
Sorry de csak Enemies to lovers momentek jutnak eszembe.
Azért Enjoy if you can :')

Az utolsó Yamaha. Milyen rég láttam már és az, hogy ellentétes oldalon áll... Elveszi a kedvem a gyilkolástól. Az érzelmeimet magamba hagyva végzem munkám és továbbra se tudom mit tegyek velük. Ha akarnám se tudnám kimutatni őket inkább a sötétbe visszahúzódva ügyködöm tovább, vagyis addig míg a másodlagos munka szóba nem jön. Az írással kifejezem másoknak érzéseimet ahogy azok jönnek. Jól-rosszul, mit számít az?
Úgyse figyel rájuk senki. Végülis nem is számít. Csak egy álca, hogy fent tudjon maradni az igazi állásom.
Mondstadtból eljönni Inazumába kész téboly. A tenger olyan szinten meg tud őrülni, hogy majd kiesel a hajóból.
De a város legalább nyugodtabb mint az oda menő út. Igen egyszerű a munka és gyors. Semmi probléma nincs addig míg meg nem jelenik a történet elején megemlített személy kit oly rég láttam. A dolgok ennél a pillanatnál kezdenek nehezedni. Az idő bőrús és szomorkásra fordul. A szél elkezd erősen fújni, majd megjelenik ő. Az ég vörösses színben kezd el pompázni mint a föld mikor befejezem a melót és nem takarítok fel magam után. Ő meg csak áll egy helyben a szikla tetején mint egy szobor és néz le rám. Arcán a harag tisztán látszódik, s mikor megunta a várakozást lándzsáját megpördítve leugrott hozzám. A hozzám legközelebbi fegyvert szegeztem rá mire Xiao lándzsája is meglendült. -Ha harc hát legyen harc én nem bánom. - Ezzel kezdetét vette az összecsapás. Két Anemo vision-el rendelkező összeméretése van olyan édekes mint két külömböző erővel rendelkezőé. Ügyesen forgatva a fegyver hárítottam majd támadtam. Itt csak a közelharc jöhet szóba és itt észnél kell lennem. Ha elteleportál és nem figyelek Game over... A pengék és a nyél összecsapásának sorazata következett. Egy innen, egy onnan, most vissza és megint egyenesen előre. Hol a levegőből, valamikor még a hátam mögül. Egyszerre szenvedélyes és veszélyes, nem de?  Lehet csak én gondolom így, de hamár egyáltalán nem szoktam magam kifejezni fejezzük ki érzéseinket egy kicsit. Lehet rosszul csinálom, de az most mindegy. - Látom megint rám találtál Xiao! - Mit keresel itt egyáltalán? Tudtommal nem utazol nagyon gyakran a tengeren keresztül... Elfogyott a célpont?- És ha igen? - Olyan dologba keveredsz bele amiről fogalmad nincs!- Nem mintha számítana is valamit... Vagy meghalok, mert lebukok, vagy nem. Ilyen ez nem? Nincs mit veszíteni. Nem vagyok fontos. Soha nem is leszek. Senkit nem érdekel? Engem se nagyon - Az Adeptus feldühödve gyorsította a tempót. Ízzó szemei elől nincs hovà menekülni.
- Ez úttal túl messze mentél. Tudom miben mesterkedsz Xun! Az emberek drága életét kockáztatod és életeket vágsz tönkre. Csak mert nincs elég ömbizalmad kiállni az emberek elé és megmutatni mit tudsz. Többre vagy képes mint hinnéd és mégis másra pocséklod tehetséged!- Egy gyors suhingás és a fegyverem bele repül a fába - Én csak a munkámat végzem... Nem az én hibám, hogy ezzel keresem meg a pénzt.- Ebben a pillanatban arcomat két oldalt megragadta egyik kezével és magához közelebb húzott. - Van ennél nemesebb jobb feladat mint az öldöklés. Ha így folytatod a Fatuik szintjére fogsz süllyedni. -Az arca egyszerre mutatott dühöt és csalódást, mintha aggóda miattam. Szótlan lettem és nem tudtam mit mondjak. Elkezdtem pirosodni, majd mire észhez kaptam ő már csak néhány centire volt a számtól. - Fejezd be ezt végre és lásd be mi a fontos neked. Lásd be, hogy több vagy ennél... - Elengedett majd egy nagy nyugtató lélegzet vétel után homlokát néhány pillanatra az enyémhez helyezte és eltűnt. Ott hagyott szótlanul. Oly közel volt... Már szinte éreztem mennyire meg akarom tenni, de se szó se mozdulat. Nem tettem semmit. Talán igaza van... Magamat kéne előrébb helyezni?...

END! Remélem mégis jó munkát végeztem. Ha esetleg valami nem tetszik szólj! Talán még egy részt ez is megérne nem?