N-NIKOLAISTIGHS  Kérésére~ <33 ahh amúgy Xiao az életem fhdhdh

· · ──────·本·──────· ·

Xiao-t mindenki úgy ismerte, hogy nem érez semmit. Mintha eltűntek volna érzései, és sosem lettek volna. Morax teremtette, még több ezer évvel ezelőtt, és az Archon háború miatt az összes olyan ember meghalt akiben bízhatott. Egy emberen kívül. [Név] igen erős, és halhatatlan. Így 2000 éve, hogy Xiao megismerte őt, és azóta már élni sem tudnának egymás nélkül.

- Haza értél? - kérdezi meg [H/Sz] hajú, ahogy derekán gyengéd kezeket érez meg.

- Milyen napod volt? - hallja meg azt a hangot, mely bármikor le tudta őt nyugtatni.

- Egész laza ahhoz képest. Kevés volt a Hilichurl táborok száma a hetiekhez képest. - fordul meg az ölelésben. - Na és neked? Láttam megint veled volt az Utazó. - kuncogja el magát, ahogy apró puszit nyom barátja arcára.

- Aether-nek segítettem néhány Hilichurl tábort kiirtani. - dönti vállát előtte álló vállára.

- Csináltam Almond Tofut. Tudom nem kell ennünk, de tudom, hogy imádod. - mosolyodik el [Név], melyre tudja, hogy a férfi szemei felcsillantak. - És Aether hogy van? Egy ideje nem futottam vele össze. - kérdezi meg, melyre Xiao csak morran egyet.

- Elvan itt Liyue-ban, lassan pedig megy Inazuma-ba. - szorítja magához kissé.

- Nem kell féltékenynek lenned. - simogatja meg zöldes haját, mely valamiért mindig puha. - Én csakis téged szeretlek. - fonja át karjait hóna alatt, ezzel visszaölelve őt.

- Én is szeretlek. - szólal meg Xiao vörös arccal, melyet [Név] onnan tudott, mert a füle hegye is vörös lett.

[Név] elmondhatatlanul szereti Xiaot, és ez viszonos Xiao oldaláról is. Bár nem tudja kimutatni, hisz még ha 1000 éve is vannak együtt sosem tudta megszokni azt a szeretetet, és érzést melyet [Név] vált ki belőle. Végre megtalálta az otthonát, mégha egy emberben is, de megtalálta.