@Hanna_a_kisjány kérésére~ <3

___

[Név] pontosan tudta ki igazából Venti. Ő Barbatos az Anemo Archon. Ő is ott volt mikor ötszáz éve leromboltál hazáját Khaenri'ah-t. Azon csodálkozott, hogy ő nem változott ellenséggé. Hisz kevesen tudják, de a Hilichurl-ök ó Khaenri'ah-i lakosok. De várt. Hogy miért? Mert azt várja, hogy Venti mondja el neki, hogy ki is ő igazán. Akkor fogja neki [Név] elmondani, hogy ott volt, és tudja. Valószínűleg Venti nem emlékszik rá, de mikor még gyerek volt ő mentette meg őt. Hisz valamiért ő volt az egyetlen akit kimentett abból a háborúból Dvalin segítségével.

- [Név]! Hát itt vagy! - hallja meg hirtelen barátja hangját.

- Venti, szia. - mosolyodik el [Név], ahogy előtte álló apró puszit ad [Név] ajkaira. - Baj van? Letörtnek tűnsz. - kérdezi kissé aggódva [H/sz] hajú.

- Gyere, had mutassak neked valamit! - jelenti ki, majd párját maga után kezdi húzni.

~~~

- A Windrise fa? Venti itt találkoztunk. - pillant mellette állóra, kinek komoly kifejezés volt arcán. - Szívem, baj van? - kérdezi, ahogy barátja miatt még jobban kezd aggódni. Túl csendes volt.

- Nincs semmi, csak... - gondolkodik el hirtelen, mely nem egy jó jel. - Szakítanunk kéne. - motyogja orra alatt, melyet [Név] pont hallott.

- Miért? - szólt [Név] megtört hangon.

- Mert halandó vagy [Név]! Én meg halhatatlan, és tudom, hogy fájdalmas lesz a halálod számomra még így is. - szólal meg Venti rekedtes hangon.

- Ki mondta, hogy halandó vagyok? - kérdezi meg [H/sz] hajú, melyre az Archon nem kicsit sokkolt le.

- Hogy mi? - hangjából hallani lehet, hogy ezt az információt nem tudja feldolgozni. - Várj... csak nem?

- Venti engem mentettél ki ötszáz éve abból a háborúból. - mondja ki végre a szavakat [Név]. - Rám került az a fránya átok, amivel halhatatlan leszek. Sokáig gyűlöltem, de... utána találkoztunk. - magyarázza el [Név].

- Miért nem mondtad el? Tudod mennyire megkönnyebbültem? - mondja boldogabban, ám még mindig sokkoltan Venti.

- Mert féltem... féltem, hogy elhagysz ezért. - motyogja [Név], melyre Venti, csak szorosan magához öleli.

- Sosem hagynálak el [Név]. - mondja halkan, de érthetően Venti. - De mondhattad volna, hogy tudod ki vagyok. - kuncogta el magát.

- Hagyjuk. De akkor ígérd meg, hogy mostantól mindent megosztunk egymással. - mosolyodik el [Név].

- Megígérem. - ad apró puszit párja homlokára, kissé pipiskedve, hisz [Név] pár centivel magasabb, mint Venti.

De persze ezek után mindent elmondtak egymásnak, hisz ennél nagyobb titkuk nem volt egymás előtt. Végülis egy örökké tartó szerelemről van szó, és ezt ők is pontosan jól tudják.