N-NIKOLAISTIGHS kérésére~ <3 (kék hajú hős megérkezett 😌)

✩.･*:｡≻───── ⋆♡⋆ ─────.•*:｡✩

- Egész nap itt fogsz bent ülni, mint inkább velem tölteni az idődet? Mélyen sértő. - hallja meg Kaeya gúnyos mégis flörtös hangját [Név].

- Mióta állsz ott, hogy elsüsd ezt a gúnyodat? - kérdezi [H/sz] hajú, fel sem nézve papírjairól.

- Túl sok ideje, hogy ne vegyél észre. - lép beljebb az irodába, ahogy becsukja annak barna ajtaját. - Most pedig szépen le teszed a tollat, és a barátoddal töltöd az idődet. - helyezi előtte ülő férfi kézfejére tenyerét, ezzel megállítva az írásban. - Értve vagyok? - emeli másik kezét álla alá, hogy [Név] rá nézzen.

- Ezt a papírt még befejezhetem? - kérdez rá, ahogy barátja kék szemébe pillant.

- Had gondolkozzak, nem! - jelenti ki, melyre [Név] csak sóhajt egyet. - Később meg fogod ezt nekem köszönni. - kacsint rá, elengedve kezét.

- Rendben. - morogja [Név], ahogy felkelt asztalától. - Mi a terved nagy fiú? - sétál barátja elé, ki az ajtajánál várta.

- Mindjárt ránk esteledik, de ha elindulunk még most, akkor a Starsnatch hegyen megtudnánk nézni a naplementét. - vonja magához közelebb általa szeretett férfit derekánál fogva. - Mit szólsz hozzá? - néz mélyen [Sz/sz] szemeibe, melyekbe még térképpel is el tudna veszni.

- Akkor minél hamarabb induljunk el! - ad apró puszit [Név] kék hajú puha ajkaira.

—___—

Időben sikeresen felértek a Starsnatch hegy tetejére, ahol a szélére le is ültek. Egy ideig beszélgettek, ám [Név] figyelmét teljesen elterelte a hold, ahogy meglátta helyet cserélni a nappal, így sötétséget hozva Teyvat részeire. Kaeya szeretetteljes tekintettel nézte, ahogy barátja csillogó szemekkel nézi a holdat, mely előttük kelt fel. Tagadni sem tudná, hogy imádja a mellette ülő férfit.

- Olyan szép ez a látvány. - szólalt meg [H/sz] hajú, hangjában pedig hallatszódott a csodálat.

- Csodálatos. - fürkészi tovább [Név] arcát kél hajú.

- Kaeya! - vörösödik el [Név] arca, ahogy realizálódott benne, hogy Kaeya végig őt nézte.

- Szívem? - mosolyodik el Kaeya, ahogy [Név]-et kezénél fogva közelebb húzta magához.

- Szeretlek. El sem tudod képzelni mennyire. - helyezi kezeit nyaka köré.

- Én is szeretlek [Név]. - helyezi kezeit a férfi derekára. - Túlságosan is. - suttogja ajkaira, melyre utána csókot nyomott. - Ezért készültem valamivel... - kezd kutatni zsebében, majd egy kis dobozkát húz ki abból, ahogy fél térdre helyezkedik szerelme előtt. - [Tejes Név]. Nem tudom, hogy csináltad ezt, de te vagy az első ember akibe szerelembe estem, és az életemet le akarom élni. Első pillanattól fogva tudtam, hogy nem egy egyszerű férfi vagy, hanem az akivel meg szeretnék öregedni. - [Név] szemeiben könnyek keletkeztek, ahogy sokkoltságától kezeit ajkaira helyezte. - Szóval [Teljes Név]... hozzám jönnél, és élnéd le velem életünk hátralévő részét? - kérdezi meg a nagy kérdést.

- Igen! Szívesen Kaeya! - ugrik sírva kék hajú nyakába, ki egyből visszaölelte őt. - Annyira szeretlek! - néz mélyen kék szemeibe.

- De én még mennyire. - dönti homlokát [Név] homlokára. - Annyira boldog vagyok. - szólalt meg őszintén, ahogy az ő szeméből is kicsordult egy könnycsepp. - Annyira örülök, hogy megismertelek!

És még mennyire örült annak, hogy barátja igent mondott neki. Végre ismét egy szerető család része, melyben csak ő, és [Név] vannak.