@spiicysoup kérésére~ <3 (Kazuha my beloved)

____——____

Kazuha éppen barátnőjét ápolta, hisz igen csúnyán megbetegedett. Két napja kint játszott a szakadó esőben néhány kisgyerekkel, és itt az eredménye. [Név] imádta a gyerekeket, és nagyon sokat segített néhány Inazumai lakosnak vigyázni gyermekükre, így elég nagy híre van. Persze most Kazuha nem is engedte, hogy egyáltalán az ágyból kimozduljon.

Kazuha éppen a konyhában ügyködött, mikor [Név] felébredt. Már kezdte kicsit jobban érezni magát, de még mindig verte őt a víz. Ahogy megérezte azokat a jó illatokat, melyek a konyhából jöttek, akarata ellenére is kimászott az ágyból, és kissé döcögve, de a konyhába ért, ahogy látta, hogy barátja zöldségeket pakolja már a levesbe, ahogy halkan dudorászik.

- Nem ágyban kéne feküdnöd? - fordul meg Kazuha meg sem lepődve barátnője jelenlétén. Egyértelmű, hisz hallotta, ahogy kinyitotta közös szobájuk ajtaját.

- Megéreztem az isteni illatot, és nem bírtam ágyban maradni. - vakargatja meg tarkóját, ahogy Kazuha közelebb sétál hozzá, és ajkait homlokára helyezi.

- Forróbb vagy, mint a nap egy nyári napon. Kérlek bújj vissza az ágyba! Amint kész a leves viszek be neked, rendben? - kérdezi Kazuha, ahogy [Név] arcát két tenyere közé fogja, melyre csak egy durcás arcot vág [Név]. - [Név], életem szerelme. Rosszabbul szeretnél lenni? - néz mélyen [Sz/sz] szemeibe a lánynak.

- Nem. - morogja, majd magához öleli a fiút.

- Akkor nyomás vissza az ágyba! - mondja szigorúan Kazuha, majd hirtelen barátnője vállába harap, mely miatt [Név] kissé felszisszentett.

- Kazuha! - üti meg barátja mellkasát.

- Ezt azért kaptad, mert kikeltél az ágyból, holott megbeszéltük hogy nem kelhetsz fel. - engedi el barátnőjét az ölelésből. - De ha nem mész be magadtól én is bevihetlek. - teszi keresztbe kezeit Kazuha.

- Majd gyere amint kész a leves! - indul vissza egyedül a szobába, ahogy visszaemlékezett mi történt a múltkori alkalommal, mikor Kazuha vitte be őt a szobába.

Kazuha egy negyed órán belül készen is lett a levessel, melyet tányérba szedett, és egy fa tálcára helyezve a szobához indult. Benyitva a szobába pedig barátnője ülő helyzetben volt az ágyon egy könyvet olvasva.

- Kész a levesed [Név]. - szólal meg Kazuha, ahogy becsukta maga mögött az ajtót.

- Köszönöm. - mosolyodik el, ahogy barátjára pillantott. - Az illatokból ítélve biztos isteni lesz. - rakja ölébe a tálcát, melyet egy kicsit felmelegített a tányér leves, de nem volt tűz forró.

Miután [Név] megette levesét Kazuha kivitte a tálcát, a tányérral együtt, elmosogatott, majd pedig visszament a szobába, és befeküdt barátnője mellé. [Név] egyből magához húzta a fiút, és nyakhajlatába temette arcát.

- Lejjebb ment a lázad mióta utoljára mértem. - jegyzi meg halkan Kazuha.

- A levesednek gyógy hatása volt szerintem. - ad apró puszit a fiú nyakára. - De mostmár te is aludj. Egész nap talpaltál miattam, és bűntudatom van. - hunyja le szemeit [Név].

- A hercegnőmért csatába is szállnék, hogy megvédjem. - ad lágy puszit hajába. - De ha nekem is aludnom kell, te is alszol. - válaszként pedig [Név] csak hümmögött egyet, ahogy jobban a fiúhoz bújt, majd mindketten pár perc múlva mélyen aludtak egymás karjaiban.

—___—___—___—

Csak szerintem lenne Kazuha az a fajta barát aki párját random harapdálná? 😭😭