@Karolina_Miklos kérésére~ <3
(MEGKAPTAM KAZUHAT XUDUDU ES QIQIT EGY PULL-BAN HAT OLYAN BOLDOG VOLTAM)
___

- Kérem, csak a gyermekemet ne vigyék el! Bármit csak őt ne! - szólt egy kétségbeesett anyai hang.

- Ha a tartozását kifizette volna, akkor nem tennénk ez. - majd szó nélkül vágta el torkát a korai harmincas éveiben lévő nőnek.

El kezdték keresni, hogy kiről is beszélt az anyuka. Nem tudták, hogy gyereke van, de talán főnökük Tsaritsa hasznosnak találja. Ezért kezdték el keresni. Az egész házat átkutatták, de sehol nem találták a kisgyereket. Mintha felszívódott volna. Viszont hirtelen egy halk sírás csapta meg fülüket. A fekete hajú harbinger lecsitította társait, majd halkan a hang irányába sétált, ahol a mosogató tálca alatti szekrényben ott rejtőzött egy [H/sz] hajú kisgyerek, kinek [Sz/sz] szemei vörösek voltak a sírástól. Fekete hajú férfi kissé feljebb tolta szemüvegét az orrán, majd kedvesen a gyerekre mosolygott.

- Pantalone vagyok. Nem kell félni tőlem. - mondja kedvesen a kissé mély hangján, melytől a gyereket kirázta a hideg. - Megmondanád mi a neved? - kérdezi kedvesen, ahogy arcára simította tenyerét, melyet egy fehér színű, bársony kesztyű fedett.

- [Név]... - motyogja a kisgyerek.

- [Név], bájos név. Gyere segíteni szeretnék neked. - nyújtotta egyik kezét fekete hajú, melyet [Név] mindkét kezével megfogott.

~~~

- Mr.Pantalone. - kopogott be ajtaján [H/sz] hajú, majd benyitott.

- Mit szeretnél [Név]? - kérdezi felnézve néhány papírról, majd észreveszi, ahogy lábai be vannak rogyva, és orrából folyt a víz, miközben ruháján vérfoltok voltak. - Jézusom, mi történt? - áll fel székéből, mely a lendülettől hátraesett, majd sietett [Név]-hez. Neki [Név] olyan volt mintha a gyereke lenne, hisz mióta elhozta anyja házából Tsaritsa rá bízta mit fog tenni vele. Ő pedig felnevelte, mintha sajátja lenne, aki neki sosem volt.

- Kedves Tartaglia egyik nagy barátnője közbeszólt, és pont sikerült eljönnöm onnan. - magyarázza el, ahogy egy zsebkendőt tart orrához, hogy letörölje a vért róla. - Kezd az idegeimre menni az a "nagy" utazó. - morogja, ahogy a véres zsebkendőt egy tisztára cseréli.

- Hol sebesültél meg? - kérdezi, ahogy elővett egy elsősegély dobozt, melyben kötszerek, fertőtlenítők, és ehhez hasonló dolgok voltak. Viszont ahogy [Név] megszólalt volna valaki berontott az irodába.

- [Név]! Minden rendben? - siet az említett mellé Tartaglia.

- Kérdezd a kis barátnődet, hogy mi történt. - pillant a vörös gyönyörű kék szemeibe, melyekből a sokkoltságot lehet azonosítani.

- Barátnőm? - kérdez rá, hogy jól-e hallotta. - Luminera gondolsz? - tudja kiről beszél, de tőle akarja hallani.

- Tartaglia most hagyd békén. - szólal meg végre Pantalone, ki éppen az egyik sebét kezelte.

- Lumine nem a barátnőm, hanem egy jó ismerősöm. - szólal meg, nem hallgatva fekete hajúra.

- Aki nem tudja a munka fogalmát, ahhoz képest, hogy testvérével ötszáz éve itt van ebben a dimenzióban. - csattan fel [Név] a vörösre. Tudják mindhárman, hogy neki van igaza, és ha olyan puszi pajtások az utazóval Tartaglia, akkor tudhatná, hogy egy Harbinger-nek ez a dolga.

~~~

Childe, és [Név] azóta nem beszéltek. Már három hét eltelt a kisebb veszekedésük óta, de még mindig nem beszéltek. Ez persze kezdte idegesíteni a többi Harbinger-t is, hisz megbeszéléseken sem szólaltak fel ez miatt.

[Név] épp Liyue területén volt ahol Zhongli társaságában teázgatott. Zhongli tudta, hogy [Név] egy Harbinger, és [Név] is tudta, hogy Zhongli Morax, de így is elég jól kijöttek.

- Látom ellátták a sebeidet. - szólal meg hirtelen Zhongli, ahogy előtte lévő kezeire pillant.

- Igen, szerencsére pont elég volt a kötszer. - kortyol bele teájába.

- Mr.Zhongli!.. és... - hallanak meg egy ismerős hangot.

- Miért kell itt kardot rántani? - pillant Zhongli a szőkére.

- Vigyázzon, mert megtámadja magát is. - áll támadó pózba Lumine, melyre [Név] majdnem kiköpte teáját.

- Én megtámadni Zhonglit? - kérdezi meg, ahogy egy szarkasztikus nevetés hagyja el ajkait.

- Ki vagy te? És honnan ismered Mr.Zhonglit? Paimon kezdi nem érteni a történteket mostmár. - vakargatja fejét a kis lebegő lény.

- A tizenkettedik titkos Harbinger, [Név]. - mondja egyszerűen, ahogy a szőkére pillant. - A munkámat végeztem mikor éppen megtámadtál. - kortyol bele ismét teájába.

- Oh... azt hittem ártatlanokat gyilkolsz, én sajnálom. - kér bocsánatot szőke.

Végülis ezek után Lumine ott maradt a két személlyel, és [Név]-vel egész jól kijöttek. Megbeszélték a dolgokat, és Lumine megígérte, hogy mielőtt neki támad valakinek, aki őt nem támadja meg beszél vele. De ehhez képest boldogan sétálgattak utána ketten Liyue városában.

- [Név], Lumine? - hallják meg a vörös hangját.

- Paimon is itt van. - teszi keresztbe kezeit a kis lény megsértődve.

- Mit szeretnél? - kérdezi meg [Név], hisz ahogy elnézi eléggé sietett valakit keresve.

- Kéne egy kis segítség tőled. - pillant rá, melytől kissé meglepődött.

- Hát akkor, majd még valahol összefutunk a nagy világban. - mosolyog Lumine-ra, és Paimon-ra.

~~~

- Mondjad Ajax. - sóhajt egyet [Név].

- Bocsánat a néhány hete történt dolgok miatt. Igazad volt, csak tudod rossz hallani a párodtól, hogy azt állítja van barátnője. - teszi keresztbe kezeit a vörös.

- Tudom, csak fent kellett tartani a látszatot, de szerintem te is tudod. - öleli meg az előtte álló férfit [Név].

- Értem, de többet nem kell rejtenünk, mert beszéltem Pantalone-nal, és elmondtam neki mindent. - öleli vissza, ahogy apró puszit hint feje búbjára.

- Akkor így már értem, hogy miért nézett rád gyilkos szemekkel mindig. - kuncogja el magát [Név].

Ezek után pedig kézen fogva sétáltak haza otthonukba a naplementében. A pár nagyon szeretik egymást, és senki nem tagadná, hogy mindig segítettek egymásnak. Tartaglia nagyon hálás [Név]-nek, hogy aznap kimentette őt az Abyss-ból, és nem győzi ezt kimutatni neki. Hisz élete szerelmét látta meg aznap abban a kislányban.