Cain szedte a lábait, gyorsabban is, mint szokta. Ezzel a tempóval hamar ki kellett volna fulladnia, de Shadownak hála ez nem történt meg. Egyszer talán leteszteli meddig képes a segítségével kitartani.

Katonákkal nem találkozott, de néhány embert látott, aki meglepetten néztek utána. Aztán meg arra, amerről jött, hogy megtudják mitől olyan sietős neki. Lehet gyanús a viselkedése, de ettől még nem állt meg. Még akkor sem, amikor feltűnt neki valami megfesti az ég alját.

~ Mi lehet az? − tette fel a kérdést Shadow, ami benne is motoszkált.

Nem tudott válaszolni, törte a fejét. Aztán átvillant az agyán egy lehetőség. Tűz. Több sem kellett genosym társának és még inkább besegített neki a futásba. Meg nem mutathatta magát, mert azzal csak újabb szövetségeseket játszik Darkness kezére, aki láthatóan alaposan felkészült ellene.

Shad fogadott volna rá, az ő ötlete volt megkerestetni Cain barátait és sarokba szorítani. De, ha szerencséjük van, akkor Claw-ról még nem tud, ő pedig biztos megvédi a többieket.

~ Ott vannak − közölte Shad, de Cain még nem látott senkit, amikor befordult az utcára.

Ahogy közeledett ki tudott venni két alakot, aki egy harmadik felett állt. Valamivel arrébb pedig Tinat vette észre, aki felett egy harmadik társuk térdelt.

Cain lassított valamennyit, mert feltűnő, ha túl nagy sebességgel érkezik, pedig szíve szerint még inkább belehúz. Azt tervezte először Tinat szabadítja meg a támadójától egy rúgással, de észrevették és harcra készen felugrott a harmincas évei elején járó férfi.

Még így sem lett ellenfél a genosym erejét is részlegesen felhasználó Cainnak, aki elkapta a karját és hozzávágta könnyedén az egyik társához és mind a ketten a földön kötöttek ki.

A harmadik is felé fordult, Cainnek pedig alkalma nyílt megnézni Tysont. A barátja nem festett jól. Vérzett a szája, az orra, és az egyik szeme kezdett feldagadni. Már Tina miatt is fortyogott benne a düh, de ez rátett még egy lapáttal. Támadott.

Kivédték szerencsésen az ütését, de szinte azonnal követte még egy, ami már talált. Gyomron rúgta a copfos srácot, aki összegörnyedve földre került. További rúgást visz be neki, ha nem áll föl az egyik társa és ront neki azzal a szándékkal, hogy feldöntse.

Nem állt ellen, hanem hagyta magát. Tudta hogyan fogjon talajt anélkül, hogy nagyobb baja essen. Kihasználta a lendületet is és lerúgta magáról a férfit. Gördült és már térdelt is fel. Ebben a helyzetben kivédett alkarral egy rúgást, aztán elkaszálta a támadó lábát és már fel is állt.

Mozgást érzékelt maga mögül, fordult és védte az újabb támadást, közben pedig hátrarúgott és mellkason találta a feltápászkodót. Következő mozzanattal ráfogott egy ütő karra, beforgott a tulajdonosa mellkasához és aztán már át is dobta a válla felett. A tulajdonosa hangos nyögéssel fogott talajt és láthatóan nem sietett felállni.

Körbenézett, ketten inkább a földön maradtak, a harmadik ugyan állt, de letett a támadásról és inkább menekülőre fogta. Cain hagyta futni, de azért még egyszer körbepillantott akar-e még valaki harcolni.

− Basszus, mit szedtél be? − nyögte Ty, és Tina segítségével felült.

Cain nem értette a kérdést, és most homlokráncolva nézett a barátjára. Mégis honnan szedte, hogy ő bevett bármit is. Már épp rákérdezett volna, mikor Tyson folytatta.

− Gyanítom nem most vetted észre a tüzet és kezdtél futásba, aztán meg lenyomtál három tagot és még csak nem is lihegsz.

− Csak edzésben vagyok − hárított és megjegyezte kevésbé feltűnően kell legközelebb harcolnia. − Hol van Jess és a húgom?

− Legutóbb arra láttam − intett a fejével egy irányba Tyson. − Cicázott néhány támadóval. A húgod nem láttam, gondolom elbújt valahova.

Cain pontosan tudta a barátja mit ért cicázás alatt. Jess nem bocsátkozik közvetlen harcba, hanem inkább csak magán tartja a támadók figyelmét. Ez viszont sokkal több erőt és figyelmet igény, mintha harcolna, mert nem hagyhatja magát beszorítani, elkapni. Meg kell találnia mielőtt baja nem lesz.

Lépett egyet az irányba, majd megtorpant. Jess rontott ki két ház közül, észrevette őt és felé vette az irányt. Cain viszont nem ez miatt állt meg, mert a pillantása jóval mögé esett hitetlenkedve.

White Claw lépett ki az utcára a bokrok közül a húgával a hátán. Legalább tudta Cecile jól van. Jön eggyel a macskaszerű genosymnek, amiért vigyázott rá. Tudta nem ölti fel a valódi alakját, ha a húga nem lett volna veszélyben.

Tyson nagyon csúnyán káromkodott a háta mögött mikor meglátta Clawt, Tina pedig mintha egy imába kezdett volna bele, de ezt nem vette biztosra.

Cain meglepődött mikor Cecile-t nekiállt beborítani a genosym ruhaszerűen. Talán támadásra készült és nem akarta baja essen. Kizártnak tartotta, hogy társulni készülne a húgával, hisz utalt rá, Jesst nézte ki magának. A következő pillanatban a genosym eltűnt.

− Hova lett? − bukott ki belőle a kérdés.

~ Egy, kettő, három − kezdett számolni válasz helyett Shad, Caint pedig megcsapta egy fuvallat. ~ Négy. Öt.

A genosym társa, amit kimondta az utolsó számot Claw újra megjelent, félúton közte és Jess között. A lány megtorpant ijedten és még csak a támadóira se mert hátranézni. Nem is kellett, mert a négy férfi darabokban esett össze és nem csak ők. Az a kettő is, akiket Cain földre küldött és menekülő harmadik társuk sem jutott messze.

A csend hirtelen és bántóan telepedett rájuk. A levegő megtelt várakozó feszültséggel és csupán csak a tűz pattogását lehetett hallani.

− Azta! − kiáltotta el magát lelkesen Cecile, megtörve a hangulatot. − Ez klassz volt, bár kicsit elszédültem a látványtól.

Cain megkönnyebbülésében felnevetett volna. Annyira abszurdnak tűnt az egész helyzet. Az ő kis húgocskája, akit mindentől óvott eddig olyan lelkesnek tűnt, mintha csak a vidámparkban ülne egy pónin és nem egy halálos lényén.

− Bátyus képzeld! − folytatta lelkesen, mikor meglátta. − White Claw egy űrlénymacska! Én meg ebbe a fehér cuccba tisztára úgy nézek ki, mint valami űrlénymacska lovag.

Itt már nem tudta megállni és elmosolyodott. Mégis mi mást tehetett volna? Mindenki élt, nagyjából jól is volt. Cecile pedig olyan életvidámnak tűnt a helyzet ellenére, mint amilyennek még soha nem látta.

− Engedd el azonnal! − kiabált Tyson dühösen.

Pedig még felállni sem tudott a földről. Amúgy is őrültségnek tűnt így viselkedni valamivel, pontosabban valakivel szembe, aki egy mozdulattal ketté tudná szelni. Cain felkészült, hogy meg kell védenie a barátját és reméltem Shadow segít neki szükség esetén.

Claw a nagydarab srác felé nézett, majd a hátán ülő kislányra, aki láthatóan fem félt tőle. Sőt, most elhúzta a száját, mert tudta le kell szállnia, pedig nem akart. Visszavonta a részét Cecile-ről és lehasalt. Kelletlenül, de lecsúsztak a hátáról, de nem mozdultak mellőle.

− Mit állsz már ott, mint valami szobor? − dühöngött tovább Tyson, de szavait már Cainnek címezte. − Menj a húgodért, vagy hívd ide!

− Cecile? − jelent meg Jess, aki nagy ívben megkerülte Clawt.

− Jess! − vidult fel a kislány, majd odarohant hozzál. − Jól vagy?

− Igen − kapott egy bizonytalan választ és nem vette le a szemét White Claw-ról, aki viszonozta a pillantást. − Gyere, menjünk.

− Nem bánt − próbálkozott Cecile. − Kedvel minket. Még Tysont is, pedig ő kétszer is beszólt neki.

Csacsogott, mintha azt mesélné mi történt ma vele, míg a szomszédban járt. Ugyanakkor hagyta magát a bátyja felé vezetni, aki azon gondolkodott Claw tervezte a húga felhasználását, vagy csak így alakult.

~ Szerintem így alakult. Ő nem a cselszövő fajta. Egyenes és nyílt. Talán túlságosan is. − jegyezte meg Shadow.

− Milyen kendő van az arcodon? − szólalt meg Tina, akinek feltűnt a változás.

− Klasszul néz ki, ugye? Clawtól kaptam. Speciális. Segít nekem levegőt venni, így kint is nyugodtan lehetek.

~ Rábízta az ivadékot? − döbbent le Shad, Cain pedig nem tudta először mire gondolt, de aztán kapcsolt.

− Azonnal vedd le! − szólt rá dühösen Tyson és megpróbált felállni, Tina pedig igyekezett neki segíteni.

− Nem! − szegült ellen neki dacosan Cecile.

− Cain! Szólj rá a húgodra, hogy azonnal vegye le! − majd egy fájdalmas nyögéssel talpra állt.

Csakhogy neki eszébe sem volt ilyet tenni, mert ő már tudta Cecile mit kapott és mindezt azért, hogy könnyebb legyen neki élni. Szívtelen dög lenne, ha megfosztaná ettől a lehetőségtől a húgát, aki most hatalmas szemeket meresztve nézett fel rá. Hiába takarta kendő, szinte látta hogyan görbül lefelé, sírósan a szája.

− Nem árt neki − kezdett bele, de Tyson dühös pillantása belefagyasztotta a szót.

Nem tudta eldönteni mit is kéne tennie. Mi lenne a legjobb, mert White Clawt sem akarta megsérteni. Ha jól vette ki Shad előbbi szavai alapján igen nagy dolog, hisz valószínű egy genosym gyerek is még védelemre szorulna, pont ahogyan a húga is.

Látta Tyson arca várakozóból gyanakvóvá változott, ami nem sok jót sejtetett. A barátja nem hülye, bár néha kicsit lassan kapcsolt és Cain a legrosszabbtól tartott. Amikor pedig a nagydarab srác védőn a kezét Tina elé rakta, majd hátrálásra kényszerítette, majd ő is utána lépett, már tudta. Rájött.

− Benned is van egy ilyen dög, igaz? − nem csak dühösnek, de ellenségesnek is tűnt. − Azért éltél túl az erdőben, a raktárban és azért mondtad, hogy menjünk, mert te tudtad a Naptól is képes megvédeni. Téged legalábbis. Ráadásul mikor megláttad a macskát, akkor is nagyon furcsa arcot vágtál.

− Ty! − kezdett bele Cain.

− Nem! Maradj ott! − mordult rá. − Te csalódott voltál, amikor beléptem a Farkasokhoz, de te ennél rosszabbat tettél. Összeálltál egy kegyetlen, vérszomjas, ki tudja mivel!

− A kettő nem ugyanaz − és kezdte elveszíteni a nyugalmát.

− Nem? − húzta fel Tyson a szemöldökét. − Érdekből tetted, igaz? Én is csupán a könnyebb boldogulás miatt csatlakoztam.

− De te nem kaptál két lövést, az egyiket gyomorba, és kerültél miatta a halál szélére! − fakadt ki Cain. − A katonák ugyan úgy lőttek rám is, mint Shadowra. Nem élnék, ha nem állok össze vele, mert ő gyógyított meg. Igen, az is ő volt mikor Matt lábon lőtt minket, mert ha ő nincs, akkor nem tudlak egészen a házig cipelni, aztán meg Tinaig!

− Arra sor sem kerül, ha nem állsz össze vele végleg! − vágott vissza Ty.

− Annak semmi köze Shadhez! Jesst akarták, aki inkább hozzám fordult segítségért, mint hozzá! De ez csak hab volt a tortán, mert engem meg alapjáraton utál, mert jobb vagyok nála! − felemelte a hangját ő is, mert kezdett dühös lenni.

− Azt mondod a könnyebb boldogulás miatt léptél be. Én is ugyan ez miatt maradtam vele! Gondoskodni tudok így Cecile-ről! És tudod mit? Megérte! Shadow ezerszer megértőbb barát, mint te! Te csak az ocsmány külsőt és a vérszomjas lényt látod bennük és esélyt sem akarsz nekik adni a megismerésre. Én adtam és nem kellett csalódnom. Vagy azt gondolod rólam rejtegetnék egy olyan lényt, aki gonosz és rossz? Ilyennek ismertél meg? Szerintem nem.!

A két srác keményen nézett a másik szemébe és szinte megfagyott a levegő közöttük. Tyson állkapcsa megfeszült és Cain is legalább olyan elszánt szorította a sajátját. A két lány pedig aggódva nézte mi lesz ebből.

− Én nem akarok ezektől semmit! Hagyjanak békén! − szólalt meg valamivel később Tyson.

− Rendben! Akkor White Claw, Cecile és mi, Shaddel elmegyünk! Ti meg azt csináltok, amit akartok! − morogta oda Cain. − Mehettek a Farkasokhoz, vagy ahova akartok. De jobb, ha tudjátok van itt egy harmadik is, aki megszállta Mattet! Na ő tényleg a véretekre pályázik!

Azzal kézen fogta a húgát, hátat fordított a barátainak és elindult. Nem nézett vissza, de Cecile igen. Kicsit kétségbeesve, hogy akkor most végleg összevesztek, vagy mi történt? White Claw is elindult, Jess pedig összerezzent, amikor megérezte mennyire közel ment el mögötte.

Bizonytalanul nézett utánuk, aztán Tysonra, aki várakozón meredt rá. Tudta döntenie kell kivel tart. A szíve és az esze két különbözőt tanácsolt. Ráadásul ez az egész most túl sok is volt hirtelen.

− Bocs Ty − lépett egyet bizonytalanul előre és fájt neki a srác csalódott pillantása. − Kell valaki, aki vigyázz Cecile-re.

Irányba fordult. Bizonytalanul, mégis egyre szaporább léptekkel igyekezett Caint és a húgát utolérni, közben pedig reménykedett nem a rossz döntést hozta meg. White Claw közben alakot váltott és újra a fekete-fehér bundás házimacska sompolygott a kislány lába mellett.