Jess kopogott be az ajtón, ahonnan nem jött válasz, ráadásul fényt sem láttak kiszűrődni. Cain fejében az is megfordult, hogy talán rossz helyen járnak, aminek nem örült volna. Cecile zihált, ráadásul a hajnal is közeledett, alig másfél óra és felkel a Nap.

– Tina! – kopogott be újra a lány. – Tina, Jess vagyok! Tyson barátja.

Nem jött válasz, mire kényszeredetten összenéztek, most mégis mi legyen? A nagydarab srácot kiütötte ismét a láz, és mint egy zsák krumpli esetlenül terült el Cain hátán, aki kezdte elérni a határait, hiába volt segítségére a genosym ereje. Az izmai attól még kezdtek begörcsölni.

Aztán halk nesz után résnyire nyílt az ajtó és kikukucskált rajta valaki. A lánc egyértelműen jelezte, Tina óvatos, ami érthető. Aztán meglátta Tysont és gyorsan az összes védelmi zárat hatástalanította és kitárta az ajtót, sőt aggódó arccal ki is lépett, egyenesen a vörös hajú sráchoz.

− Él és fogjuk rá jól van − igyekezett megnyugtatni Cain. − De, ha nem bánod, lefektetném valahova.

− Oh, persze! − kapott észbe és intett, hogy menjen beljebb.

Miután mindenki bent volt, bezárta az ajtót és egy szoba felé vezette őket, a két helyiség közötti különbség érezhetővé vált, amint beléptek.

Kellemes hűvös, páramentes, tiszta levegő. Cain tudta, Cecile itt tényleg jó helyen lesz és nem kell miatta aggódnia. A szoba berendezése egyszerűnek, bár kicsit túlzsúfoltnak tűnt. Tina láthatóan kicsit szétszórt egyéniség lehetett, mert véletlenszerűen itt–ott látott alkatrészeket, csavarhúzót, kábeleket.

Két nagyobb ágy foglalta el a legtöbb helyet, de akadt egy ruhás szekrény és egy fiókos gardrób, számtalan polc, tele kütyükkel és könyvekkel. Még egy kisebb íróasztalt is sikerült betenni, amin halmokban álltak füzetek és papírok.

Tina rámutatott az egyik ágyra, így Cain oda fektette le Tysont, amilyen óvatosan csak tellett tőle, aztán már fordult is Cecile felé, aki még mindig kapkodta a levegőt, de kezdett jobban lenni és még egy mosolyra is futotta tőle. Viszonozta és leguggolt mellé, hogy megnézze tényleg jobban van–e.

− Tina, én igazán hálás vagyok, amiért befogadod a húgom és vigyázol rá, amíg − itt elakadt a szava, amikor a lány hátranézett rá.

Eddig a félhomályban nem látta rendesen, de nem gondolta, hogy a kerítés ennyire csúnya sebhelyet hagyott Tina arcán. Nem akarta megbántani, így inkább Tysonra kapta a pillantását, aki ebben a pillanatban felnyögött és megmozdult.

− Ty! − szólt hozzá gyengéden a lány, ami elárulta nekik, miként is érez a nagydarab srác iránt.

Cain lesütötte a szemét, amikor pedig Jess felé pillantott lopva, azt a tipikus arcot látta, ami általában akkor ül ki az emberek arcára, amikor szerelmespárt látnak. Még meg is mosolyogta őket, amitől a srác irigyelni kezdte a barátját.

~ Ne csinálj úgy, mintha nem kaphatnád meg a csajt! – szólt rá Shadow, pedig egészen eddig csendben maradt.

~ Tudom, hogy megkaphatnám Jesst, de...

~ De, de, de meg sok ha! − vágott közbe a genosym. ~ Nem unod még? Mi lenne, ha kicsit élnél is és élveznéd, amit megkaphatsz?

Cain nem tudott a kérdésre reagálni. Vitatkozhatna megint Shadowval, de feleslegesen, hisz ismeri a gondolatait és valahogy mindig tud neki valamit mondani, amire neki viszont nincs válasza.

− Fájt? − szólalt meg hirtelen Cecile és odalépett Tina mellé.

− Cecile! − szólt rá finoman Cain, mert nem akarta, hogy a húga megbántsa azt, aki hajlandónak mutatkozott befogadni őt.

− Igen, nagyon − jött az őszinte válasz és a srác rájött, egyáltalán nem bántotta meg Tinat a kérdés.

− Ty rendes srác és örülök neki, hogy ilyen kedves lányt talált magának, mint te − mosolyogott fel a lányra Cecile, ami viszonzásra talált. − Jó lenne, ha a bátyám példát venne a haverjáról.

~ Ezt megkaptad! − nevette ki a fejében Shadow.

Cain inkább elnézett az ellenkező irányba, mint amerre Jess állt. Így is magán érezte a szobában álló három lány pillantását és most szívesen láthatatlanná vált volna. Ezt még kivitelezni is tudta volna Shadownak hála, viszont azzal a csajokra hozná a szívbajt és még magyarázkodhatna is.

− Tina? − nyögte Tyson a lány nevét, aki közben magához tért.

− Semmi baj, biztonságban vagy és meggyógyulsz − kapott egy mosolyt, mire a vörös hajú srác erőtlenül felemelte a kezét, hogy végigsimítson az arcon, de nem jött neki össze és pár pillanat múlva ismét visszacsukta a szemét.

− Mi történt? − fordult újra feléjük Tina. − Hogyan sérült meg? Ráadásul tegnap estére vártalak titeket.

− Hát, ez egy hosszú történet − és Jess Cainre nézett, ami viszont még mindig nem mert arra fordulni.

Így nekiállt ő elmesélni a történteket, miközben Cecile önállósította magát és lefeküdt a másik ágyra. Elfáradt és gyorsan el is nyomta az álom. Cain levette róla a cipőt és ráhúzta a vékony takarót, aztán csendben kisettenkedett a szobából. Az előtérben a falnak támaszkodott a hátával.

~ Gyáva vagy − jelentette ki Shadow.

~ Fogd be! Fáradt vagyok most veled vitatkozni − szólt rá Cain és az sem érdekelte, ha megsértődik.

~ Pff − pufogott a fejében a genosym, hogy nemtetszésének hangot adjon. ~ Jön!

Cainnek nem maradt ideje megkérdezni, hogy ki, mert Jess már meg is jelent. Ránézett és a srác nem tudta eldönteni, vajon mi játszódhat le benne. Mintha vívódott volna belülről, hogy odajöjjön–e hozzá vagy sem. Vajon kérdezni akart tőle valamit?

De még mielőtt megszólalhatott volna, hogy beküldje a lányt lefeküdni, már két lépéssel ott is termett előtte. A tenyere a tarkójára simult és erőteljes mozdulattal lehúzta és a száját az övére tapasztotta. Caint annyira váratlanul érte, hogy ellenkezni is elfelejtett, aztán már nem is akart.

Jess ajkai édesen, melegen tapadtak az övére, amit már régóta vágyott megízlelni és most megtudta milyen. Átölelte, majd utat követelt magának, hogy belülről is felfedezhesse.

− Jess! − lehelte a lány nevét, amikor elváltak egymástól.

Kipirulva, nagy szemekkel nézett fel rá és Cain itt és most bármit képes lett volna megígérni neki. Aztán összezavarodott, mert a lány szája lefelé görbült és láthatóan a sírás kerülgette.

− Jess? − ismételte meg a nevet, de most már sokkal bizonytalanabbul.

− Idióta! − torkolta le erőtlenül. − Azt hittem meghalsz! Én, én, én azt nem éltem volna túl! Cain, én szeretlek.

Könnyes szemmel pillantott fel rá, választ várva. Nem tudta mit mondjon, így csak nézte őt. Azt tudta, kedveli őt, de azt sosem gondolta volna, hogy szerelmes belé. Már–már várta a genosym beszólását, de elmaradt. Hirtelen abban sem volt biztos, itt van–e még vagy lelépett észrevétlen.

− Cain! − nézett rá most már könyörgőn.

Tudta mit akar tőle, de vajon képes lesz kimondani? Mert az azt jelentené, hogy ledönti az utolsó falat, amivel eddig igyekezett távol tartani magától Jesst és megóvni egy csomó dologtól.

Gyengéden a tenyerét a lány arcára simította, majd lehajolt és gyengéd, röpke csókot nyomott az ajkára és belenézett azokba a gyönyörű, közép zöld színű szemekbe.

− Szeretlek Jess, már nagyon–nagyon régóta.

Kimondta. Nem is tűnt olyan nehéznek, mint gondolta és megérte, mert a lány mosolya felragyogott és úgy nézett rá, mintha a csillagokat ígérte volna oda neki. Egy biztos, vigyázni fog rá és gondoskodni róla.

Most még az sem jutott az eszébe, vajon mit fog Jess ahhoz szólni, ha kiderül, egy idegen lényt rejteget a testében. Ahogyan az a fogadalma sem, hogy nem alapít családot.

− Cain! − szólalt meg a lány, majd teljesen elvörösödött, amiből tudta mit készül mondani.

− Jess, nem kell − és megpróbálta megemelni a lány állát, hogy a szemébe nézhessen.

− De! − vágott közbe és a pillantását rászegezte és úgy mondta ki. − Szeretném!

Aztán már le is sütötte a tekintetét és érezhetően roppant zavarban érezte magát. Talán azt gondolta, hogy el fogja érte ítélni? Vagy rosszat feltételezni? Soha nem tenné, mivel ő is vágyott rá.

Mit is mondott Shadow? Csinálja azt, amit szeretne és ne foglalkozzon azzal, ami utána jön, csak amikor már aktuális lesz? Hát legyen! Megfogadja a tanácsát.

Megcsókolta Jesst, de most sokkal intenzívebben. A kezét a lány hátára és derekára csúsztatta, majd közelebb húzta magához. Aztán fordult vele, hogy Jess háta mögött legyen a fal.

− Ha meggondolnád magad, mond meg! Nem akarom, hogy megbánd aztán − suttogta, miközben a homlokuk összért.

− Nem fogom! − és ez úgy hangzott, mint egy ígéret.

Azzal megfogta a felsője alját és Cain hagyta kibújtatni magát belőle, a ruhadarab pedig a földön kötött ki. Akadt egy–két sebhelye, de nem érezte úgy, hogy takargatnia kéne és a felső teste miatt sem kellett szégyenkeznie.

Jess ujjai bizonytalanul hozzáértek a hasához, majd lassan kitáncoltak az oldala felé, miközben a tenyere rásimult a bőrére.

Cain beleborzongott az érintésbe és újra lecsapott az ajkakra és kezét a lány felsője alá csúsztatta, hogy érezze teste selymességét. Cserébe Jess keze felcsúszott a hátán, a másikkal átfonta a nyakát.

Kezdte úgy érezni, hogy a lányon túl sok a ruha, így nekiállt kibújtatni a felsőjéből, ami az övé mellett kötött ki. Alaposan végignézett rajta. Feszes, porcelán színű bőrbe bújtatott halmokon, amik hívogatták a tenyerét, hogy simítson végig rajtuk és érintse ajkával.

− Gyönyörű vagy − a szavak alig akartak kijönni.

− Cain! − és Jess, ha lehetséges még jobban elvörösödött, a pír a felső testén is megjelent.

Megpróbálta eltakarni a mellét és az arcát is, de a srác nem hagyta neki, így csak a tenyerét a szemére tapasztotta, hogy legalább ő ne lássa a reakcióját. Cain kinevette, majd gyengéd erőszakkal elvette a kezét onnan és megcsókolta újra. Szenvedélyesen, majd lassan elhagyta az ajkát és lefelé vándorolt a nyakán.

− Cain! − nyögött fel halkan, amikor a srác elérte a mellét.

Karok nyúltak a formás fenék alá és elemelkedett a talajtól. Ösztönösen kapaszkodott meg a vállakban, a lábát pedig Cain köré fonta. Beharapta az ajkát, amikor azon kapta magát, hogy halkan nyög a kényeztetés miatt.

Ha ez nem lett volna elég, feszítő érzés kezdett kialakulni az ágyékánál, mintha várnának valamire. Ez mellé pedig még egy sóvárgó érzés is párosult, ami egyre intenzívebben kínozta.

− Jess! − hallotta meg Cain fojtott hangját. − Nem bírom tovább!

− Én sem! Csináld! − utasította és nem ellenkeztek vele.

Csupán annyi időre eresztették el egymást, míg megszabadultak a nadrágjuktól. Az ajkuk újra összeforrt, miközben Cain újra megemelte őt.

Érezte forró, ágaskodó férfiasságát, háta mögött a fal hidegsége éles ellentétben állt vele. Majd enyhe nyomást érzékelt az ágyékánál, ami ellen nem tiltakozott. Valahol a teste tudta, hogy pont erre vágyik és felkészülve várta már a behatolást.

Fájdalomra számított, de elmaradt. Helyette jóleső, feszítő érzés járta át, amit egyre mélyebbről érzett, ahogyan Cain beljebb nyomakodott. Végül összeért a testük.

Halkan felnevetett, de nem csak ő. Találkozott a pillantásuk és semmit sem kellett mondaniuk. Felsimította a kezét Cain tarkóján, aki beleborzongott az érintésbe, mire kacéran elmosolyodott.

Az ajkuk újra összeforrt követve a testük példáját, majd a srác mozogni kezdett. Ösztönösen követte, olyan volt, mint valami ősi rítus vagy tánc, amit nem kell tanulni, hanem ismeri mindenki, mert mélyen ott rejtőzik legbelül.

Az érzések fokozódtak bennük, majd kicsúcsosodott. Jess még erőteljesebben szorította a lábával Caint, majd belül is ráfeszült, amikor elérte a csúcspontját és rátört az orgazmus. Érezte, hogy még mozdul benne a srác néhányszor, majd egy végső erőteljes lökéssel olyan mélyre simul benne, amennyire csak lehet és csatlakozik hozzá egy nyögés kíséretében.

Néhány másodperccel később elernyedtek mind a ketten. Cain továbbra is fogta, majd megfordult és lecsúszott a fal mellett vele együtt. Jess elégedetten hajtotta a fejét a vállára és nem akarta, hogy elmúljon ez a pillanat.

Félt, ha elengedi Caint, akkor ez az egész elillan és megint egyedül lesz. Behunyta a szemét és élvezte a közelségét, az illatát, az erejét, a magabiztos kisugárzását.

~ Ez érdekes élmény volt − szólalt meg váratlanul Shadow.

Cainre a frász jött és megugrott, mire a lány kihúzta magát és meglepetten nézett rá. Na most mégis mi a fenét mondjon? Hogyan magyarázza meg a váratlan reakciót?

− Bocs − szabadkozott. − Csak egy hajtincsed megcsikizte az oldalam.

~ Ennél jobbra nem futotta? − kötekedett vele a genosym.

~ Fogd be! A te hibád! − mordult rá Cain.

Jess láthatóan elfogadta, mert elmosolyodott, majd összefogta a haját és az ellenkező oldalon áthúzta a vállán, majd újra visszahajtotta a fejét a vállára. Cain örökké így akart maradni vele, pedig tudta, nem lehet, de egyelőre nem akart véget vetni ennek a hosszúra nyúló pillanatnak.

~ Nagyon csendben voltál − címezte a genosymnek a gondolatát.

~ Mondtam, hogy észre se fogod venni a jelenlétem − és Shadow sértetnek tűnt.

~ Igen, valóban. De legközelebb, ha így eltűnsz, akkor vagy válasz egy későbbi időpontot, vagy jelezd valahogy a megszólalásod, mert a frászt hoztad rám.

~ Csikizzem meg az oldalad? − piszkálódott a genosym, mert alkalmat látott rá.

~ Hahaha.

Egyáltalán nem találta viccesnek, és utálta jelen pillanatban Shadowt, amiért ilyen jól mulat rajta. Aztán eszébe jutott mit is mondott az előbb a genosymnek, aki viszont nem dörgölte az orra. Legközelebb. A szó visszhangzott a fejében és tudta, lesz legközelebb, mert ezek után képtelen lenne lemondani a lányról.

Hagyta még egy darabig, hogy így, összeforrt testtel legyenek, de aztán lassan fázni kezdett és az álmosság is kerülgette. Márpedig tudott jobb pozíciót az alváshoz, mint ez.

Jesst így is fel kellett keltenie. Megkeresték a fürdőhelyiséget mielőtt felöltöztek volna, majd visszalopakodtak a szobába.

Cecile édesen aludt, és Tina is elszundított Tysonhoz bújva. Cain intett Jessnek, hogy feküdjön le nyugodtan az ágyra, a húga mellé, őneki megfelel a föld is. A lány viszont nem hagyta annyiban, mert ügyesen beljebb tette a húgát, szinte a fal mellé, így pedig már neki is jutott hely. Nem ellenkezett, sőt kifejezetten jól esett, hogy Jess hozzábújt és átölelte, még ha kicsit szűkösen is voltak.

~ Lemegy a Nap és megkeressük White Clawt − hallotta még Shadow hangját a fejében.

~ Aha − válaszolt még neki, majd elnyomta az álom.