− Cain, te most komolyan ki akarsz menni megkeresni? − kérdezte meg tőle másnap este Jess.

− Tényleg kimegyek, de a Farkasokhoz, hátha jól jön nekik egy kis segítség a vadászathoz − csatolta fel a késeit Cain.

− Veled megyek! − jelentette ki határozottan a lány, mire megmerevedett a mozdulatban.

− Nem!

− De! − vitatkozott vele Jess. − Ketten többet látunk és hallunk.

~ Kicsi szívem, ha tudnád hármasban lennénk, ha jönnél − szólalt meg Shadow a fejében jókedvűen.

~ Ez most nem jött ki jól − tolta le a genosymet, majd újra Jessre figyelt.

− Ha velem jössz, akkor White Claw lesz itt az egyetlen, aki ér valamit harc esetén − meglepettek meredtek rá. − A húgom nem tud harcolni, szerintem Tina se. Tysont meg egy combra mért rúgással padlóra küldenék. Szóval rád tudnak a többiek számítani leginkább, ha valami történik.

− Te most komolyan több bizalmat szavazol annak a koszos dögnek, mint nekem? − találta meg döbbenete után háborodottan a hangját Tyson.

~ Ha te tudnád, amit mi, vigyáznál a szádra. Bár így is esélyes talál majd alkalmat Claw, hogy beléd mélyessze a körmeit − kotyogott közbe Shad.

− Különben Tina nagyon jól bánik a serpenyővel − tette hozzá Ty.

− Ezt tapasztalatból mondod? − nézett rá érdeklődve Cain, mire csak torokköszörülést kapott válaszként.

Ezzel pedig a nagydarab srác elérte mind a két barátja vigyorogjon rajta, miközben tina szégyenkezve fordult el és keresett magának valami szöszmötölni valót.

− Nagyon jó vagy kifogások terén, ha azt kell megakadályoznod bárki veled menjen − fordult vissza felé Jess szúrós tekintettel, ami miatt megeresztett egy bocsánatkérő mosolyt. − De nem lesz mindig így!

Az ígéret nagyon is határozottnak tűnt, és Cain is tudta, nem fog tudni mindig kibúvót találni. Mondjuk ez csak addig fog gondot jelenteni, amíg titkolni kell előlük Shadowt. Onnantól hivatkozhat rá, vele biztonságban van.

~ Rajtam ne múljon! Mutass be nekik! − szólalt meg jókedvűen a genosym.

~ Nem vicces! − morogta oda.

− Nagyon vigyázz magadra Cain! − állt elé Jess.

~ Ne izgulj édes, majd én vigyázok rá − szövegelt tovább Shad, mintha ő is látható lenne.

− Szoktam. Jó őrangyalom van − mosolyodott el és nem vett tudomást a genosym mondatáról.

~ Ezt vegyem úgy elő lettem léptetve kényszer partnerből? − figyelt fel a mondatra Shadow.

Cain legszívesebben a szemét forgatja a megjegyzés hallatán, de azzal elárulta volna magát. Így inkább Jessre koncentrált. Megérintette az arcát és odahajolt egy csókért. A lány ajka még mindig nagyon finomnak és puhának hatott.

~ Megnézzem nem-e piros a torka? − és a genosym érezhetően kötekedett vele, Cain szeme pedig kipattant.

~ Ne merészeld! − és ez miatt a kelleténél gyorsabban és hirtelen szakította meg a csókot.

− Jobb, ha megyek! − szabadkozott egy torokköszörülés kíséretében. − Különben nem lesz belőlem senki.

Nagyon remélte most tényleg félreértik a dolgot és teljesen mást képzelnek oda, mint ami a valódi ok. Felkötötte a kendőt és már el is hagyta az épületet. Nagyon nem nézett körbe, hanem sietős léptekkel megindult.

~ Ez nem volt szép tőled − dohogott magában.

~ Te komolyan nem érted a poént? − értetlenkedett Shadow.

~ Elég morbid a humorod − pufogott tovább Cain.

~ Miért mit vártál? Favicceket vártál tőlem, mint a reccs? − a kérdésére inkább nem válaszolt. − Tényleg a farkasokhoz akarsz menni?

~ Ezt úgy kérdezed, mintha nem látnál a fejembe − maradt morgós hangulatban.

~ A helyzet az, Claw leszúrt amiért mindig a fejedben vájkálok. Azt mondta hagyjak neked némi privát teret, szóval most nem tudom milyen gondolatok cikáznak az agyadban, csak azt veszem, amit nekem szánsz kifejezetten. − magyarázta meg neki Shad.

~ Aha − közölte, mert nem tudott nagyon más mondani rá. ~ Igen, tényleg hozzájuk akarok menni, de nem a vadászat mitt. Jobb, ha tudják Matt lepaktált a katonákkal és fegyvereket kapott tőlük a lény ellen.

~ Rémlik még neked az, hogy meg akart ölni téged? A Farkasokat meg besorozni maga alá? − kérdezett rá Shad.

~ Igen, rémlik. Én sem örülök neki, ha ez miatt szövetség lesz a vége, de nagyobb eséllyel élnek túl, ha hatékonyabb fegyverekkel tudnak védekezni Darkness ellen. − magyarázta. − Az mellékes, hogy kettőnknek személyes ellentétünk van.

~ Csak feláldozná őket − jegyezte meg Shadow és ezzel nem tudott vitatkozni.

~ Szerintem ezt ők is tudják, de az öreg okos. Megoldja és nem hagyja, hogy ők húzzák a rövidebbet.

~ Ebben a témában túl optimista vagy.

~ Meglátjuk. Még az sem biztos, hogy hajlanak az ötletem megvalósítására.

~ Várj! − Cain pedig a hangnem miatt megtorpant és harcra készen nézett körbe.

~ Mi van? − kérdezett aztán rá, mert nem látott vagy érzékelt semmit.

~ Nem beszélhetnek egymással, mert akkor rájönnek két lény van és nem csak egy. És akkor tudni fogják hazudtál és felmerül a kérdés miért is tetted.

~ Igaz − ismerte el Cain és elhúzta a száját. ~ Akkor marad a vadászat. A tegnapi után ennyivel tartozom.

~ Ahogy érzed − hagyta rá Shadow.

Csendben haladtak és a genosym nem erőltette azt sem öltse magára az alakját. Ugyan gyorsabban haladhattak volna, de az elmúlt napok után megértette Cain óvatosságát. Ráadásul baj esetén White Clawnak kéne kimenteni őket, amit nem akart.

~ Le tudod győzni Darknesst, ugye?

~ Muszáj lesz. Most még talán esélyem is lenne, ha megtalálnánk. Sérült és mindenképp hordozóra lesz szüksége, ha hatékonyan akar ellenünk harcolni. Az is mellettünk szól, hogy ő csak rákényszeríteni tudja magát valakire, ami gyengíti.

~ Akárkit talál nem lesz ellenfél.

~ Ez elég nagyképűen hangzott − hívta fel rá a figyelmét Shad.

~ A városon kívül az idősebb korosztály nem tanult meg harcolni. A velem egykorúak közül senki nem kihívás a környéken. Talán Matt, ha éppen jobb, nekem meg rosszabb napom van − Cain pedig a mondat végén megtorpant. − Basszus!

~ Meg kell találnunk a nyomorultat és megölnünk még mielőtt Darkness összefut vele. A lehető legrosszabb páros lenne ellenünk. Matt gyűlöl téged, amit ő ki tud használni. Ráadásul, ha rájön katonai kapcsolatai is vannak, akkor ki fogja használni és módot talál az üzletkötésre velük. Márpedig akkor végünk és mindenki ránk fog vadászni.

~ Kivételesen nincs ellenvetésem. Megengedem, hogy megedd!

Cain hátán a hideg futkosott a gondolattól, hogy netán ezek ketten azon a hajnalon találkoztak. Márpedig nem zárhatta ki a lehetőségét.

Shadow könnyedén beborította és már el is rugaszkodtak. A házak tetejét használták most a közlekedésre. White Claw nyomkövető képességére lett volna szükségük bár lehet azóta elhalványult és ő sem tudna segíteni. Most viszont csak a szemükre és az éles érzékeikre számíthattak.

Elhagyták a kertvárost, a családi házak helyét magasabb toronyépületek vették át. Cain érzékelt maguk alatt néhány embert. Mégha észre is vettek valamit, mire felnéztek ők addigra már tovább is álltak. Alaposan pedig senki nem nézhette meg őket és éjszakai ragadózó madárnak gondolják az árnyat, amit láthattak a sötétben.

Elérték a Sötét Védelmezők területének határát és óvatosabbra váltottak. Most nagyon jól jött a láthatatlanság. Cain még mindig elképesztőként élte meg, hogy a gravitáció törvényének ellentmondva könnyedén másztak fel egy irodaház oldalán.

~ Katonák! − hallotta meg Shad figyelmeztető hangját.

Elérték az épület ezen oldalának végét és óvatosan néztek ki a másik utcára. Két helikopter, tele felfegyverzett katonákkal. Ha ez nem lett volna elég, több jármú is várakozott. Az utca közepén pedig Matt állt néhány Védelmezővel a háta mögött. Vele szemben egy tiszt és néhány katona teljes harci felszerelésben.

~ Azok ott szerintem hang gránátok − jegyezte meg Cain, mert könyvekben már látott hasonlókat. ~ És füst bomba is lehet náluk.

~ Nagyon örülök neki − morogta Shad. ~ De legalább hanggenerátort nem látok, a füsttel meg nem sokra mennek, ha nem látnak engem, mert engem nem akadályoz.

~ Legalább százan vannak, ha a Védelmezőket is hozzáveszem − saccolta meg a számukat aggodalmasan Cain.

~ Engem jobban aggaszt Matt viselkedése − azzal a genosym nekiállt óvatosabban lejjebb araszolni, hátha hallanak is valamit.

~ Mire gondolsz? − értetlenkedett.

~ Elég forró fejűnek tűnt, de most olyan hidegvérrel áll ott miközben fegyverek tucatjai szegeződnek rá készenlétben, mintha tudná nem árthatnak neki. Ez nem vall rá, minimum idegesnek kéne lennie.

~ Gondolod sokkal inkább Darkness tárgyal velük?

~ Igen − és Shad dühét nagyon is átérezte. − Csak épp játssza Matt szerepét.

~ Le tudod győzni − és ez kijelentésként hangzott el tőle.

~ Kösz a bizalmat − és kivételesen a gneosm hangja csengett szarkasztikusan.

~ Nos, ha már Claw nem bízik benned, akkor minimum nekem kell, hisz társak vagyunk. Nem? − próbált némi lelkesedést csiholni.

~ Rövid volt az őrangyali pályafutásom − és Cain végre érezte Shad hangján, hogy jobb kedvre derült.

− Még több fegyvert akarsz? Mire alapozva? Semmit nem mutattál még fel! − jutott el hozzájuk a tiszt hangja.

− Megölte egy csomó emberemet és amit adtak, az semmit sem ért ellene. A hanggránátok is csak egy-két pillanat erejéig használtak, de nagyobb kárt nem tettek benne. Elektromos hálóra van szükségem az elkapásához.

~ Rohadék! − morogta Shad felháborodottan.

− Elektromos hálóra? − vágott meglepett arcot a tiszt.

− Megfelelő feszültség úgy hat rá, mint a tűz. Nem fog tudni kitörni belőle − magyarázott Matt elégedett mosollyal.

− Honnan veszed azt, hogy ez használ ellene? − kételkedett a tárgyaló partnere.

Gyanakodva mérte végig a srácot, aki megindult felé. több fegyver egyszerre szegeződött Mattre, de ő nem adta jelén annak félne, vagy tartana tőlük. A tiszt pedig tudta nem mozdulhat, mert azzal gyengének mutatná magát.

− Mondjuk azt − és a srác tekintette egy pillanatra méregzöldre változott, a katona arcán pedig kiült a döbbenet. − Nekem is érdekem elkapni és örömmel átengedem, ha segítenek.

− E-e-ebben az esetben egyeztetnem kell a feletteseimmel − dadogta a tiszt.

− Riadó! − harsant fel egy kiáltás és már fel is hangzottak az első lövések.

~ Rohadt életbe! − káromkodta el magát Shadow.

Elrugaszkodott a szemközti oldalra, de még így is maradt kapacitása arra lenézzen. Mattel találkozott a tekintetük, aki gyilkos, már-már groteszk mosolyra húzta a száját. Mos már biztosan tudta, Dakrness a srácban lapul.

A nagy kaliberű lövedékek leginkább az épületbe csapódtak, ami el is találta Shadowt nem tett benne maradandó kárt. Nem kemény páncélként hárította, hanem inkább, mint valami rugalmas anyag, amibe lelassítja, majd kilöki magából.

~ Mit csinálsz? − döbbent le Cain.

~ Leszedem a helikoptereket − közölte vele Shad, azzal már ott is csüngött az egyiknek az oldalán.

− Hello − köszönt be a döbbent katonáknak, egyet pedig ki is hajított, majd belépett a helyére.

Arra használta termetes méretét, hogy feldöntsön maga körül mindenkit, akit csak lehet. Egy része közben kinyúlt a pilóta felé és elrántotta a botkormányt, amitől a helikopter a mellette levő felé mozdult.

~ Meghalunk! − akadt ki Cain.

~ De nem itt és most! − nyugtatta meg Shadow.

Kiugrott, amint a két rotor összeért és keményen a betonon landolt, ami berepedt alatta. A lent álló katonák lőttek rá, de fel sem vette. Aztán érkezett az első hanggránát, ami rárobbant. Felmordult és a támadóra vetette magát, majd tovább is állt.

Nem akart tartós harcba bocsátkozni, mivel a két helikopter is a föld felé zuhant és a robbanás az egész környéket meg fogja rázni. Két földi jármű a nyomába eredt, ami miatt folyamatosan jobbra-balra cikázott. Véletlenszerűen fordult be egy-egy utcára, és az útjába kerülő terep tárgyakat a háta mögé hajigálta.

~ Zsákutca! − figyelmeztette Cain, amikor fal állta az útjukat egy keskenyebb utca végén.

~ Nekik − emlékeztette Shad.

Könnyedén ugrott majdnem a fal tetejéig, a maradék távot egy-két pillanat alatt megmászta. Utána a falakat használva ingázó üzemmódba kapcsolt így jóval nagyobb távot tudott egyszerre átszelni.

Befordult egy újabb sarkon és földet ért. Cain pedig hirtelen a saját talpán találta magát. Riadtan nézett körbe, várva felbukkan a környéken valamelyik őket üldöző jármű.

~ Meg akarod őket várni? − tudakolta Shad.

~ Nem! − azzal már futott is.