Cain átfordult a másik oldalára és arra figyelt fel üres mellette az ágy. Tapogatózott kicsit távolabbra, de semmit nem talált. Kinyitotta a szemét és a fal nézett vele szembe. Jess már nem feküdt mellette, ami meglepte. Felemelkedett félig és hátranézett és legnagyobb döbbenetére rajta kívül mindenki ébren volt.

− Jó reggelt álomszuszék! − vigyorgott rá Tyson és az sem számított valójában az éjszaka kezdődött el.

~ Shadow mi történt? − ült fel kómásan és megdörgölte az arcát.

~ Kicsit kiütöttelek − mulatott rajta a genosym.

− Aaa! Úgy érzem magam, mint akit agyonvertek − szólalt meg hangosan és kiült az ágy szélére.

− Úgy is nézel ki − biztosította Ty még mindig vigyorogva, amivel kiérdemelt egy mogorva pillantást.

− Nem vagy lázas? − lépett elé Jess és kezét a homlokára tette.

Cain akaratlanul is szembe került azokkal a formás mellekkel, amikről tudta milyen puhák. Inkább becsukta a szemét, de későn, mert Jessnek is feltűnt és enyhén zavarba is jött. De ez még a kisebbik gond. A nagyobb, hogy kellemes emlékek törtek maguknak utat, amitől a vér ismételten megindult az ágyéka felé.

− Ki kell mennem! − tolta félre a lányt és kiviharzott a szobából.

~ Ciki! − nevetett rajta Shad.

~ Kösz! - morogta és a fürdőben nekitámaszkodott a hideg csempének.

Úgy döntött egy hideg vizes mosakodás talán segíteni fog rajta és lehűti a vérét, de csak a testhőmérsékletét sikerült. Mély, szabályos légzéssel igyekezett nyugalmi állapotba hozni a testét

− Pedig azt hittem már túl vagyok ezen a pubertás problémán − motyogta magának.

− Felejtsd el! Főleg, ha az a nő áll az orrodtól öt centire, akibe bele vagy zúgva − szólalt meg legnagyobb döbbenetére tőle nem messze Tyson.

− Látom jól van a lábad − szúrta oda és közben kihúzta magát.

− Fenéket! A csajok támogattak el eddig! − érzékelhetően utálta a helyzetet. − Amúgy mit akartál tegnap még mondani? Mert a macska miatt közben elmaradt.

− Ja igen! − és odalépett segíteni Tysonnak. − Összefutottam három Farkassal.

− Ezek szerint nem Peter nyert? − jött izgalomba a barátja.

− Nyugi van! Nem leszel ilyen feldobott hangulatba, ha elmondom mi történt aznap éjjel − komorodott el Cain.

Végeztek és visszasegítette Tysont a szobába, aki most már sokkal idegesebben várta azt, mit akar Cain velük közölni. Ő pedig igyekezett röviden összefoglalni a lényeget.

− Micsoda? − és Cain biztosra vette, ha a barátja képes rá, akkor felpattan az ágyról és járkálni kezd. − Két ilyen dög van és azt akarod, hogy titkoljuk el előlük?

~ Nem tudom mennyire volt jó ötlet nekik elmondani − aggodalmaskodott Shad tőle szokatlan módon.

− Ne kiabálj! − szólt rá a haverjára. − Ha azt nézem, hogy annak a fekete-fehérnek köszönhetően élünk...

− Ne akard azt kihozni ebből az egyik jófiú a másik meg rosszfiú! − vágott közbe felháborodottan Tyson. − Ezek vérszomjas szörnyetegek! Te is láttad mire képesek!

− És az egyiknek köszönheted, hogy élsz, pedig akár meg is ölhetett volna minket is! − vesztette el a türelmét Cain is és megemelte a hangját.

~ Kettőnek, de mindegy − kotyogott közbe Shad.

~ Most ne zavarj!

− Ebben Cainnek kell igazat adnom − szólalt meg Jess is.

− Ezt nem hiszem el! − dühöngött tovább Tyson, amiért nem az ő pártjára álltak.

− Figyelj Ty! − kezdett bele a lány és amikor a srác meg akart szólalni figyelmeztetően felemelte az ujját. − Én sem örülök annak, hogy már két ilyen idegen lény van itt. De feltételezzük azt, az, amelyik megmentett minket tényleg jófiú. Ha most szólunk róla a Farkasoknak és ők valami csoda folytán képesek lesznek elpusztítani őt, akkor a másik, a rossz szabadon garázdálkodhat. Ha ezek ketten utálják egymást, akkor vadásznak a másikra, ezért próbálnak rejtve maradni. És talán ez a jófiú az egyetlen esélyünk arra, hogy a másikat elpusztítsuk.

− Chh! Jess te képes lennél bízni egy ilyen ocsmány lényben, amiről ráadásul tudod milyen vérontásra képes?

~ Kedvem lenne összekarmolni a pofáját − hallotta meg Cain Claw hangját a fejében, miközben a macska a lábának dörgölőzött.

− Figyelj! Csak azt kérem ne szólj nekik. Én pedig megpróbálok ennek utána járni − próbálta meg elcsitítani a barátja háborgását.

− Elment az eszed? − és ketten kiabáltak rá egyszerre.

− Nem mindegy, hogy én találom meg őt, vagy előbb-utóbb ő talál meg minket? − próbált érvelni. − Márpedig meg fog, hisz tartozunk neki, amiről benyújthatja a számlát.

− Én ugyan nem tartozom neki! − akadt ki Tyson már sokadszorra. − Nem kértem tőle mentsen meg! A mondás is úgy tartja; jótett helyébe jót ne várj!

A macska ezt a pillanatot választotta, hogy az ölébe ugorjon, pontosan oda, ahol a seb lapult. Ráadásul mind a négy lábán kimeresztette a karmait, bele a srác combjaiba.

− Ááá! Húzz innen bolhazsák! − mordult oda Ty és miután Cecile kimenekítette az öléből a macskát a fájó pontokat dörgölte.

− A karma visszacsap − motyogta Tina, mire zavartan néztek rá. − Semmi.

~ És ezt a karmát, most White Clawnak hívják − vidult Tyson szenvedésén Shadow.

~ Azt se tudom mi az a karma, de majd később elmagyarázod − előzte meg a genosymet mielőtt hosszú szövegelésbe nem kezd.

− Csak azt kérem Ty, ne áruld el nekik ezt. így is biztosan félnek, sőt rettegnek. Nem kell tovább fokozni azzal, tudatod velük már két lény van. Tudnak egyről és biztos minden óvintézkedést megtettek ne törhessen rájuk még egyszer. Azaz, ha nincs igazam és a fekete-fehér is rájuk támad, akkor sem éri őket meglepetésként. Igaz? − próbált meg Cain egy ígéretet kicsikarni.

− Igaz − jött a mogorva válasz.

− Akkor van értelme pánikot okozni? − erősködött tovább Cain.

− Jól van! Tartom a szám, de attól még nem értek vele egyet − mondta ki végül és tudta ennél többre nem számíthat tőle.

− Köszönöm.

Nem sokkal a beszélgetés befejezése után pedig be is futott egy három fős csapat a megmaradt, használható ruhákkal és tárgyaikkal. Néhány fénykép, könyv, amit nem találtak hasznosnak a Védelmezők. Valóban nem sok, a kevésből, de több a semminél.

De legalább Cain megtudta a fekete hajú srác nevét; Ray. A pocsék memóriája miatt a genosym kinevette, de legalább a kezdőbetűt eltalálta és már ez is valami. De majd most megjegyzi, mert könnyen lehet összefutnak még néhányszor a kialakult helyzet miatt.

Cain végignézett a visszakapott holmikon. Nem is az fájt, hogy néhány elveszett közülük, hanem az, el kellett hagyniuk az otthonukat, amihez őt annyi emlék fűzte.

Ugyan néhány könyv és a fényképek is annak minősül, de sokkal inkább a húgának emlékek, mert neki kevesebb közös élmény jutott a szüleikkel töltött időkből. Márpedig leginkább a közösen szerzett élmények azok, amit erőt adtak neki és ezeket soha senki nem is veheti el tőle.

~ Az időt nem tudjuk visszaforgatni még mi se, de segíthetünk a jövőt szebbé tenni − próbálta Shad jobb kedvre deríteni.

~ Örülök az optimizmusodnak, de egyelőre több ellenszenvet látok veletek kapcsolatban, mint nyitottságot.

~ Csak a haverod, de attól még bírom, szóval nyugi. Ez a Tina viszont szerintem többet tud, mint gondolod.

~ Kifejtenéd? − ráncolta a homlokát.

~ Vérszomjas szörnyetegeket emlegettetek, amitől pánikba kéne esnie, de úgy viselkedik, mintha ez mindennapos lenne.

~ Vagy csak nyugodt embertípus − vont vállat gondolatban Cain.

~ Idővel kiderül − hagyta rá Shad.

− Cuki cila − figyelt fel Ray megszólalására. − Mi a neve?

− Ööö. Még nem adtunk neki. Tegnap éjszaka fogadtuk még csak be − vallotta meg Cecile.

− Értem. Nekünk is volt macskánk nagyon régen. Azt Frednek hívták.

− Ez kislány − világosította fel Jess.

− Akkor lehet Mici − javasolta egy másik srác, mire a macska dühösen fújt egyet.

− Azt hiszem nem tetszik neki − közölte Cecile.

− Cirmi?

Jött az újabb ötlet, mire újra csak nem tetszését fejezte ki a szőrgombóc, aki közben felmászott a kislány vállára és onnan szemlélte a szobában lévőket.

− Ez se jött be − vonta le a következtetést Ray.

− Mi lenne, ha White Clawnak hívnánk? − vetette fel Cain, mire furcsán néztek rá. − Fehérek a karmai.

A sárga szempár rámeredt és már kezdte bánni a közbe kotyogást. De mivel a fújás elmarad mindenki úgy értelmezte a macskának nincs kifogása a név ellen.

− Oké, akkor mától a neved White Claw − simogatta meg a cila fejét Cecile.

− Fura név − bökte ki Tyson, aztán hirtelen felnevetett.

− Mi az? − tudakolta Cain.

− Rövidítve WC − vigyorgott tovább a haverja és többen is elmosolyodtak.

~ Mi ezen olyan vicces? − tudakolta Shad.

~ Nos. Khmm... A WC annak a rövidítése, amibe a dolgunkat végezzük.

~ Kezdem nem bírni a haverodat − közölte sötéten a genosym. ~ Eszedbe se jusson ezt Claw-val közölni, mert őt ismerve kikaparja a szemét, vagy leharapja a heréit.

~ Oké! − egyezett bele gyorsan.

− Na jó, mi megyünk4 − szólalt meg hirtelen Ray. − Még valami! Mindenféle kötelezettség nélkül, ha gondoljátok jöhettek hozzánk. Itt nem igazán vagytok biztonságban, bár tudom Cecile-nek kell a pormentes szoba, de talán még azt is meg tudnánk oldani.

− Van olyan hely itt kinn, ahol biztonságban vagyunk? − tette fel Jess a kérdést és ennek Cain örült a legjobban.

− A mértéke eltérhet, de nem erőltetjük. A saját döntésetek, én csak átadtam az üzenetet − vont vállat Ray.

− Meggondoljuk és megbeszéljük − adott kitérő választ Cain.

A Farkasok csak rábólintottak, majd elbúcsúztak és távoztak. Remélte biztonságban visszaérnek, hisz sokat kockáztattak ezzel az úttal. Kisebb kockázat lett volna, ha Cain megy el hozzájuk, de ezt nem mondhatta meg sem nekik, sem a barátainak.

− Együnk! − javasolta Tina, amivel megtörte a csendet.

− Hallod ezt White Claw? Eszünk finomat − cirógatta meg Cecile újra a macskát.

− Menjen fogjon magának patkányt! − morogta Ty, mert még mindig fájt a combja, ahol belemélyedtek a karmok.

A megjegyzéséért cserébe kapott egy fújást, amit még mindig a kislány vállán ülve küldött felé a macska. Kicsit meglepetten nézett rá Ty és nem is szólalt meg, míg Cecile ki nem ment a szobából a szőrgombóccal együtt.

− Mi baja ennek a dögnek? Rád csúnyán néz, rám meg fúj − vágott értetlen fejet.

− Talán nem bírja a pasikat néhány rossz emlék miatt − adott magyarázatot Jess, majd követte a másik két lányt a konyhába.

− Hurrá! − jegyezte meg szarkasztikusan Ty, majd Cainre nézett. − Legalább beléd még nem eresztette a körmeit.

− Jah − értett egyet.

~ Még − egészítette ki Shadow.

~ Köszi. Mi lenne, ha inkább segítenél valamit kitalálni a helyzetre?

~ Szerinted mit csináltam míg te aludtál? Barkochbáztam magammal? Esetleg kötögettem?

~ Jól van! Nem kell felhúzni magad. Egy pillanat! Te nem is aludtál? − kapcsolt Cain.

~ Nincs rá szükségünk.

~ Durva. De legalább ma legalább nyugodtan alszom el, mert tudom te és Claw figyeltek és riasztotok, ha bármi történik.

~ Ebben biztos lehetsz − erősítette meg Shadow.