Des megunta a lángoló darabok hajigálását, és amúgy is gyengítette és folyamatosan apasztotta a tartalékait. Ráadásul nem ment vele semmire, mert tisztes távban maradt a nagydarab és elkerülte mindent.

Mérlegelt melyiküket kéne először elintéznie. A kisebb jóval arrébb járt, ha tervezett is valamit, nagyobb problémát nem okozhatott. Célszerűbbnek látta a barnát először intézni, mert erősebbnek tűnt a társánál. Megrohamozta.

~ Ray! − kezdett bele.

~ Én kibírom, ha te kibírod − biztosította a srác, tudva mire gondol.

~ Max a fájdalomtól bekattanok, szóval légy résen − válaszolt még, majd ellenfelére fordította a figyelmét.

Kivédett két ütést, bár mindegy után füstölt, mégsem maradt adós egyik után sem. Messze nem tudott olyan jól gyógyulni, mint Shadow, de sokkal ellenállóbb volt nála, mindenfajta sérüléssel szemben.

Az energia tartalékait Des támadásai mégis felemésztették és lassan képtelennek bizonyult a regenerációra. Ha így halad Ray is közvetlen sérülést fog szenvedni. Hatlmasat kapott és hanyatt csúszott a betonon. A vörös egyed már ugrott is magasba, hogy onnan csapjon le rá, de előkerült nagypofájú társa.

− Én jövök! − kiáltotta lelkesen és magasabbról érkezett, mint ahova Destruction felugrott.

Már jó ideje várt a sorára és most bevetette magát. Oldalról érkezett és kinyújtott lábbal rúgta nyakon Dest, aki hamar nem éli túl a támadást. Így viszont csak földre került, csúszott, de hasra fordult és karmait a betonba vájta megállítva a lendületét.

− Forró, forró, forró! − ugrált idióta módjára egy lábon, míg a sérültet a kezébe fogta maga előtt.

Des elvigyorodott, négykézláb nyomta magát és elrugaszkodott. Kimeresztette karmait, hogy letépje a piros-fehér genosym fejét, a benne lapuló embertársáéval együtt.

Savior viszont résen volt, mivel előbbi megmozdulását is leginkább figyelemelterelésnek szánta és bejött. Vörös-narancs mesterségese egyed lebecsülte őt, pedig nem kellett volna.

Gumibaba módjára hajolt hátra a kaszáló ütés elől, ami centikkel húzott el fölötte, aztán felhúzott lábával kirúgott és sikeresen messzire repítette magától ellenfelét. Des nyögve fogott talajt.

~ Hé! Nekem vannak csontjaim! − nyögte Fred, mert úgy érezte deréknál roppan ketté a hátrahajlástól.

~ Nem ártana néha jógáznod, hogy hajlékonyabb legyél! − szidta össze őt Savior.

~ Honnan ismered te a jógát? − kérdezte döbbenten.

~ Azt hiszed mindent az emberek találtak fel? Hahó! Rajtatok kívül léteznek más fajok is! − mondandója közben pedig könnyedén csúszott le spárgába, elkerülve Des újabb támadását.

~ Vigyázz a mogyoróimra! − esett kétségbe Fred. ~ Szeretnék gyerekeket.

~ Fejezd már be a nyavalygást! − szólt rá Savior, letette a tenyerét, enyhén oldalra dőlt, ollóba fogta Des lábait és kirántotta alóla őket.

Egy break táncosokat megszégyenítő mozdulat után már a talpán is állt. Könnyedén ugrott hátrébb a kezek elől, amik felé kaptak, majd vigyorogva szemlélte az egyre dühösebbnek tűnő vörös-narancs genosymet.

− Na jó, ebből elegem van! − szűrte a szavakat Des.

Felállt és nekiállt felhevíteni magát. Egy robbanással véget vet ennek a harcnak. Társai múltkor is túlélték, most is túl fogják. Talán Demolitiont megszorongatja az a kettő, akit látott a látványos robbanás után, de csak azért, mert nem egy észlény. Viszont ellenálló, nagyobb baja nem eshet, max legyengül. Dev meg tud magára vigyázni és nagy eséllyel már le is nyomta a maradék kettőt.

Savior hátrálni kényszerült a hőtől, ami a levegőt is olyan szintre hevítette, ami már fájdalmat okozott neki. Arra azért nem gondolt, hogy nem lesz képes a közelében maradni és feltartóztatni. Elnézett volna Savage felé, de azzal elárulta volna a tervüket.

− Hé, piroska! − bődült el a nagydarab, amivel felhívta magára a figyelmet.

Des arra nézett, még látta hogyan kapja le Savage a tűzoltó csap tetejét, majd lép úgy oda, hogy felé irányítsa a vízsugarat. Nem tudott megmozdulni, telibe kapta és megingatta, de fel nem döntötte.

Sistergő, forró gőz szállt fel, amint a testéhez ért a hideg víz. A környéket sűrű pára borította be, egy lépésre nem lehetett ellátni.

Savior érzékelte Des mozgását, és tudta igyekszik kikerülni a vízsugár útjából, amit nem hagyhatott. Le kell hűteniük és utána megölni a lehető leggyorsabban. A benne lévő katonát jó lenne élve kiszedni belőle, de ha nem jön össze, akkor így jártak.

~ Fenébe, ez fájni fog! − közölte csak úgy, nem mintha számított volna Fred részéről ellenkezésre.

A gőz forrására vetette magát és lefogta. A víznek köszönhetően messze nem bizonyult olyan forrónak, mint amire számított, de nem nevezte volna kellemesnek sem. Des megpróbált kiszabadulni, de nem hagyta.

A vörös-narancs genosym megpróbálta őt elnyelni, amivel minden erejével ellenállt és most először bánta, hogy nincsenek tüskéi, mint Savage-nek. De hát ez van, azokkal már túl tökéletes lenne.

Fred sem tétlenkedett, amikor Savior már tényleg élet-halál harcot vívott, és alig tapadt hozzá néhány pontont. Visszakapta a saját teste felett az irányítást, amit kihasznált. Kinyúlt, hátha sikerül a másik katonát megragadnia és földre tepernie, de semmit nem talált.

− Nincs benne senki! − közölte döbbenten Saviorral, aki nem válaszolt − Kapd össze magad haver és nyomd le!

Az aggódás mondatta vele, mert elvesztette a kapcsolatot genosym társával, akiből már alig látott néhány foltnyi pirosat a vörös között a ritkuló gőzpamacsok tengerében. Törte a fejét, mit tehetne Saviorért, amikor berontott még valaki a vízsugárba.

Nagydarab, barna alakban Savage-t ismerte fel, aki úgy morgott, mint valami vadállat. Elszántan tépte a vörös mesterséges genosymet, aki kénytelen volt új ellenfelére koncentrálni, bár Saviorból addigra alig maradt valami.

A nagydarab kikerült a vízsugár útjából, ami így közvetlen Fredet kapta el és csak azért nem döntötte hátra, mert annak is ellen kellett állnia, amit részlegesen kapott eddig. Érezte nem lesz képes mozdulni, levegőt sem kapott az arcába kerülő folyamatos víz miatt.

Valami megragadta és kipenderítette, ő pedig elsőnek hatalmas levegőt vett, hogy pótolja, ami kiesett. Nekiállt letörölni a vizet az arcáról, hogy lásson is valamit és közben hatalmasakat pislogott.

Savage ott állt tőle nem messze és konkrétan darabok hiányoztak belőle, Ray pedig kilátszott azokon a helyeken. Nem mintha a nagydarab foglalkozott volna az állapotával.

− Savior? − kérdezte kétségbeesetten, de nem kapott választ, sőt a barna genosym elfordította a fejét.

~ Még élek − hallotta meg gyengén a hangot a fejében és megnyugodott, mert ezek szerint vissza tudott hozzá térni az a kevés, ami megmaradt a társából. ~ Nem szabadultatok meg tőlem. Ezt mond meg neki is.

Fred felnevetett, mert akármilyen idiótának is tűnt néha a piros-fehér genosym, igenis megkedvelte. Sokat járt a szája, néha idegesítően sokat, de egész megszokta. Savage gyanakodva mérte végig, talán azt gondolta elment az esze, de ez sem érdekelte.

~ Nincs kedvem most társalogni − és kifejezetten elgyötörtnek tűnt Savior.

− Azt üzeni, hogy még nem szabadultál meg tőle. És most kivételesen beszélgetni sincs kedve − közölte a barna genosymmel a tényeket.

Savage először meglepett arcot vágott, majd valami más suhant át rajta. Fred nem mert volna megesküdni, de talán megkönnyebbülés, vagy öröm. Talán ő is hasonlóan vélekedett piros-fehér társáról, mint ő.

Ha pedig figyelembe veszi azt is, milyen mogorva tudott lenni Savage, kész csoda hogy bárki elviselte. Savior mégis megtette, nem hagyta magára, és ezzel kivívhatta a nagydarab barátságát, mégha ez nem is igazán nyilvánult meg.

Akárhogy is, a terv rájuk eső részét teljesítették, igaz majdnem a társa életébe került. Nem mintha benne lobogott volna a harci kedv, de akkor is valahogyan be kell segíteniük a másik kettő lenyomásába.

Gondolkodott, amikor helikopter hangjára figyeltek fel. Felemelte a fejét és próbálta kitalálni melyik irányból jön, mert az épületek között oda-vissza verődött a hang. Aztán megjelent, Savage pedig mellette összeszűkült szemmel, harcra készen figyelte a közeledését.

− Gratulálok. Erősebbek vagytok, mint gondoltam, de nem győzhettek − szólalt meg a rádión keresztül egy hang.

− Ő nem a barátunk − jegyezte meg a nyilvánvaló tényt Fred.

− Hát nem4 − dörmögte Savage, aztán felkiabált. − Ne reménykedj! Lenyomjuk a másik kettőt is.

− Legyen így! − nevetett fel a férfi. − Engem már várnak egy másik városban, ahol ezeknél erősebbeket kísérletezek ki. Ennek az igazán különleges kislánynak hála.

Megmutatta nekik a foglyát, aki magatehetetlen babaként terült el az ölében. Az öltönyös kedve szerint tehetett volna vele bármit.

Savage arcára kiült a döbbenet, majd elvicsorodott és minden erejét bevetve a helikopter felé ugrott, de az feljebb emelkedett és nem érte el. Amint újra földet ér, egyből újra próbálkozott, de most a közeli épület oldalát vette célba, hogy onnan folytassa felfelé. A gép megfordult és távolodni kezdett, de nem adta fel és lerázhatatlanul a nyomukban maradt.

Fred lépett néhányat. Mégis hogyan fordulhatott ez elő? Mióta figyelhette őket? Mennyi mindent tudott róluk? Kitől szerezhetett tudomást Cecile-ről? Saját érzéseibe belekeveredett Savior dühe, amit nagyon is át tudott érezni.

Talán a társa nem tud tenni most semmit, de ő igen. Futásnak eredt, mert a közelben kellett egységeknek állomásozniuk. A segítségükkel szerezhet egy gépet is, talán már hívtak is egyet és nem lesz késő utolérni.

Van esély rá, hogy Savage utoléri, de amilyen állapotba került szüksége lesz segítségre. Elég, ha eltalálja egy rakéta és vége lehet. De akár hangágyú is lehet ennél az alaknál. Biztos felkészült arra, hogy támadás érheti.

Savage érezte magában a dühöt, de még kordában tudta tartani. Ray figyelt rá, pedig őt is megviselte az előbbi közvetlen összecsapás, mégha tényleges sérülést nem is érte. Ahogy egyre jobban tombolt benne az érzés, újra megnövekedett az energiaszintje és a sebei összezáródtak.

Figyelnie kell magára. Nem veszítheti el az eszét. Megmentenie kell Cecile-t és nem akart neki ártani, még véletlenül sem. Sokáig nem kedvelte, mert Saviort egy pillanat alatt az ujja köré csavarta.

Claw is valamiért rábízta az ivadékát. Sokáig nem értette miért hat a környezetében lévőkre így. De figyelte és rájött, van benne valami különleges. Valami olyan, amit nem tudott megmagyarázni.

Nem viselkedett vele szemben kedvesen, ahogy mással sem. A kislány pedig ezt őszintén a fejéhez is vágta. Nem kertelt, vagy finomkodott. Vagy próbált behízelgőn utaláni, nem kéne így viselkedni. Megmondta és pont.

És akkor még ott volt az, amikor átölelte a lábát hálásan. Nem félt tőle, mint általában a többség, pedig oka lett volna rá. Nagydarab, félelmetes és morgós. De mintha átlátott volna rajta. És megmozgatott benne valamit, amit talán eddig még soha senki.

Kerüljön bármibe, megmenti!

Cain terve nem jött be, mert ellenfelük amint rájött a felborult autó felé tartanak felhagyott az üldözésükkel. Gyanakodva fordult körbe és mérte fel a környéket, a közeli trafó állomást is kiszúrta és úgy döntött más terepet választ a harc folytatására. Az egyik épület felé vette az irányt és nekiállt felmászni rajta, ők pedig nem engedhették meg maguknak, hogy eltűnjön szem elől.

− Leszedem! − közölte Claw és már indulni akart, amikor Shad ráfogott a karjára.

− Hagyd! Tartalékolj inkább!

− De! − értetlenkedet a fehér-fekete genosym.

− Megoldjuk! − és már nézett is körbe lehetőségek után.

Tekintete elsődlegesen a Demolitionnal vívó párosra tapadt. Camnél csak akadt valami, amivel megperzselhetik ezt a mesterséges egyedet. Talán megsebzi és le is gyengíti egy találat. Cain észrevétele bejött, láthatóan félt a tűztől annyira, mint az elektromosságtól.

− Egyelőre csak a nyomában maradunk! − döntött és megindult ő is az épület felé.

Alig értek fel, amikor feltűnt egy helikopter feléjük közeledett. Dev is meglepetten nézte, aztán elmosolyodott. Ennyiből tudták nem a katonaságtól érkezett segítség számukra.

Hamar kiszúrták azt a valamit is, ami a gép nyomában maradt és épületeket nem kímélve erőteljesen közeledett. Shadow egy dühös Savage-t ismert fel benne és a legrosszabbtól tartott. Valami történhetett Saviorral, Freddel, de könnyen lehet Ray-jel. Arra viszont nem készült fel, amit megpillantott.

− Cecile − suttogta elhűlten, és érezte Cain szívverése kihagy két ütemet.

Dev a közeledő helikopterre vetette magát. Shad nem tudta eldönteni elege van a harcból, vagy kezd kifogyni a tartalékokból és azért teszi. Sikeresen felkapaszkodott, lekapta a pilóta melletti részt, majd kihajította az ott ülő embert.

Nem kellett hozzá zseninek lenniük, hogy tudják mire készül. Claw-val egyszerre mozdultak. Le kell szedniük a gépet, még mielőtt sortüzet zúdít rájuk, vagy egy rakétát küld feléjük.

Dev akciójának köszönhetően Savage utolérte a helikoptert, hárman ugrottak fel szinte egyszerre, de egyikük sem érte. A harci gép, a kézi fegyvereknél jóval nagyobb kaliberű lövései eltalálták őket. Nem tudtak védekezni ellene a levegőben.

Cain érzékelte, Shadow leválik róla és a tető felé löki, miközben pajzsként terül szét előtte nagyobb területen. Akaratlanul oldalra nézett, mellette Ray és Jess is ugyan erre a sorsra jutott.

Métereket zuhantak és fájdalmasan értek talajt. Csontok törtek, de életben maradtak. Ennek ellenére Cain igyekezett magát feltolni, mert nem nézhette tétlenül hogyan lövik cafatokra a barátját.

A lövés áradat hirtelen véget ért, a gép szabálytalan mozgásba kezdett, mintha dulakodás alakult volna ki az irányításért. Döbbenve látta meg Dev mellett a húgát, ő szállt vele harcba, de nem győzhetett. A lila genosym megragadta és egyszerűen kihajított a gépből.

− Cecile! Ne! − hallotta meg saját kétségbeesett hangját.

Nem tudta mi adott neki erőt, csak azt vette észre az épület felé rohan, mintha megmenthetné, ha utána ugrana. Nem érte el, mert valami rávette magát és leteperte. A helikopter feléjük fordult, egy rakéta kioldott és feléjük száguldott.

Néhány szinttel alattuk csapódott be, az előbbi dulakodás miatt nem maradt ideje Devnek pontosan célra tartani, de a robbanás így is hátravetette. Fekete valami ölelte körbe, még látta a lángokat felcsapni, majd repült a tető átellenes oldalára.

Nem vesztette el az eszméletét, de a feje fájt, alaposan beverte. A hang és a nyomás miatt zúgott a füle, nem hallott semmit. Kényszerítette magát és enyhén felnyomta magát. Fekete cafatok terítették be. Shadow, legalábbis, ami maradt belőle.

A szeme sarkából meglátta a lányt. Őt Claw fehér maradványai borították be. A következő, amit felfogott az egyre magasabbra emelkedő helikopter, ami valahogyan megúszta a robbanást.

Legalábbis ezt gondolta, mert aztán a gép farka kigyulladt, Devastation pedig jobbnak látta kiugrani és nem kockáztatni. De a tető széléről egy barna genosym rugaszkodott el és vetette magát a mesterséges egyedre.

Cain még látta milyen kegyetlen módon kezdték tépni egymást, mielőtt az épület eltakarta zuhanásokat. Savage olyannak tűnt, mint egy vadállat, ami rongynak nézi a másikat és ennek megfelelően karmolta, harapta, marcangolta ahogyan érte.

Egy jelenet játszódott le újra előtte. Cecile, ahogyan Dev kihajítja és zuhanni kezd menthetetlenül. Villámcsapásként fészkelte magát a fejébe a tudat a húga meghalt, mert ő képtelen volt megvédeni, megmenteni.

Elvesztette azt, aki erőt adott neki az elmúlt években a küzdéshez, az életben maradáshoz. Egyedül maradt, és értelmetlennek tűnt minden további harc. Összetört belülről és megadta magát a fájdalomnak, a kétségbeesésnek, a reménytelenségnek. A könnyei eleredtek és felzokogott.