Des alatt az épület megrepedt, már épp kinyomta magát a kisebb mélyedésből, amikor Savage páros lábbal a mellkasának érkezett. A fal maradéka beszakadt alattuk és a vörös-narancs genosym még jobban bele lett döngölve a betonba.

~ Nem tököl − jegyezte meg Fred.

~ Nem szokott, pedig abban nincs semmi mókás − vágott pillanatnyi fintort Savior.

~ Egy ellenféllel sosem tanácsos játszadozni, a vesztedet okozhatja − akadt fenn a társa hozzáállásán.

~ Te is olyan túlaggódós vagy. Lazíts és inkább élvezd! − tolta le a genosym jókedvűen.

Savior beugrott a beszakított részen, ahol Savage továbbra sem hagyta magához térni Destructiont. Épp a fejét fogta a mesterséges genosymnek és a falat törölte le vele.

− Nekem is hagyj belőle! − lépett közelebb piros-fehér társa.

A barna genosym felé hajította. Savior meglepetten, gyors mozdulattal tért ki a sebesen közeledő test elől, hogy ne sodorja el. Des után nézett, majd a barátjára.

− Nem azt mondtam, hogy vágd hozzám!

− Te mindig panaszkodsz valami miatt − morogta oda Savage.

− Nem igaz! − háborodott fel. − Csak az miatt szoktam, ami nem tetszik.

− Inkább fogd be és csinálj valamit! Kezd forrósodni a helyzet − rázta meg a kezeit, hogy lehűtse őket.

− Akkor most én! − mozdult azonnal, amikor meglátta a barna genosym tenyerét füstölni.

Egy része kinyúlt és felkapott egy nagyobb földön heverő faldarabot. A vörös-narancs egyed hátán akarta ripityára törni, de az összeszedte magát és arrébb vetődött.

− Elég volt! − vicsorgott rájuk dühösen.

− Hűtsd le magad! Még a végén felforr az agyvized − vigyorgott Savior a saját poénján.

De csak ő értékelte, mert mikor barna társára nézett, az fapofával állt és sütött róla azt gondolja éppen, hogy idióta.

− Viccesnek gondolod magad, mi? Majd lepörkölöm a képedről a vigyort − morogta Des.

Felemelte a kezét és elemelkedett egy rész, ami lángolt. Saviorhoz vágta, aki ijedten ugrott arrébb, de akkorát majdnem felkenődött a jóval arrébb álló Savage-re.

− Te, ez tűzlabdát dobál! − vágott meglepett arcot.

− Nem éppen − és a barna genosym megnézte magának a kilőtt darabot, ami körül kihunytak a lángok. − Saját magát használja lövedéknek.

− Hogy mi? − döbbent le piros-fehér társa és igazat kellett adnia, mert már tért is vissza a gazdatesthez a leválasztott rész. − Ez undi.

− Húzzunk ki, mert így ránk gyújthatja az épületet − mérte fel a szobában lévő berendezést Savage.

− Nem ellenkezem! − és mint egy gumi labda pattant arrébb, mikor újabb lövedék száguldott feléjük.

Savage után rohant, aki áttörte a falat és a következő szoba ablakán kiugrott. Karmait a falba mélyesztette és úgy csúszott lefelé.

− Ah, pedig olyan jól álltunk! − panaszkodott Savior miközben úgy futott lefelé a falon, mintha vízszintes talajon tenné, Fredet belül beleszédült a látványba, annyira természetellenes volt neki.

− Ez azért történt meg, mert jártatod a szád, közben meg még semmit nem csináltál! − vágta hozzá, majd ellökte magát és a maradék távot zuhanva tette meg.

A beton berepedt alatta, amikor földet ért. Mellette Savior jóval finomabban fogott talajt. Nem ácsorogtak, mert a magasból újabb tüzes darabkákkal támadta őket.

− Nem menekülhettek! − ordította Des és a nyomukba eredt.

− Csináljuk, amit szoktunk! − morogta oda Savage és választ nem várva felugrott a levegőbe.

Menet közben megfordult, hogy szembe kerüljön a vörös-narancs genosymmel. A mesterséges egyed körül most már szó szerint izzott és vibrált a levegő. És ez nem sok jót vetített előre.

Savior aggódva nézett hátra, mert még igencsak messze voltak a kiválasztott helytől. Remélte Savage-nek nem lesz nagyobb baja, míg elérnek odáig.

Dev időben reagált és még mielőtt földbe csapódott volna, megtartotta magát egy nyúlvánnyal az egyik épületen. Majd onnan ugrott le és fogott talajt. Dühösen nézett a közeledő White Claw-ra és támadásba lendült, de egyik ütése sem talált.

Annyira lekötötte a fehér genosym eltalálása a figyelmét, hogy észre sem vette Shadowt, aki oldalba kapta és leterítette. Megpróbálta kihámozni és megszabadítani a benne lapuló embertől, de Dev sikeresen lerúgta magáról és már talpra is állt. Nekirontott fekete ellenfelének, aki védekezésre készen várta.

Mivel Darkness-szel is vívott egy csatát, így Shadnek volt hasonlítása alapja és be kellett látnia, ez a mesterséges egyed jóval erősebb nála. Arról nem beszélve mostanra olyan szinten borította a maró anyag, hogy minden érintése pusztítóan hatott a sejtjeire. Folyamatosan gyógyította magát és ügyelt arra Cainnek ne essen baja.

~ Ez így nem jó − morogta benne a srác, mert azért ő is megérezte a fájdalmát. ~ Vágjunk hozzá, amit lehet, hátha csökkenti az erejét.

~ Rendben − egyezett bele Shad, bár nem ez volt az eredeti terv, de be kellett látnia vészesen fogy az ereje, Claw pedig nem gyengítheti le magát idő előtt.

Elrugaszkodott. Dev utána vetette magát, de közben láthatatlanná vált és irányt váltott. Nyert magának némi időt, mert látta ellenfelén a bizonytalanságot és hogy várja a hátba támadást. Aztán megunta és inkább Clawra támadt

~ Mi a fenét csinál Shad? − mérgelődött magában a fehér-fekete genosym, miközben felkészült a védekezésre.

~ Szerintem Cainnek van valami terve − kapott választ Jesstől, aki ismerte már annyira a srácot, hogy ezt magabiztosan kijelenthesse.

Devastationt dühítette ez a női kinézető genosym, aki jóval gyorsabbnak bizonyult nála és nem tudta eltalálni. Úgy döntött még vastagabban borítja magát maró nedvével, mégha ez energiájába is kerül.

Látszólagos támadást indított fentről kimeresztett karmokkal, ami elől ellenfele hátrafelé tért ki. Csakhogy a sav levált róla és elérte Clawt, aki nem mozdult tovább.

~ Á! − kiáltott fel Jess visszhangozva társa fájdalmát, akinek a sejtjeit a tömény anyag pusztítani kezdte és terjedt.

Dev ki akarta használni, hogy a fájdalom miatt nem tud koncentrálni és remélte le is lassítja ellenfelét. De alig lépett egyet, amikor oldalról mozgást vett észre. Későn, mert már nem tudott reagálni és a támadás eltalálta és elsodorta.

Shadow egy itt felejtett autót kapott fel és vágta a lila egyedhez, hátha sikerül palacsintát csinálnia belőle, de legalábbis megszabadítani az őt borító sav egy részétől. Amit eldobta utána már igyekezett is Claw felé. A sérült részt beborította magával és megállította a terjedését.

− Nem tudom hogyan a pokolba csinálod! − szólalt meg a párja. − Én ilyen töménységben már nem tudtam gátat szabni.

− Gyorsabban regenerálódom, mint ahogy pusztít, így ki tudom szorítani és elhal. Ha legközelebb eltalál és nem vagyok a közelben, akkor inkább válaszd le azt a részt. − hadarta el. − Menj!

Lökte meg és közben ő is hátrált. Dev dühösen rúgta le magáról a járművet, amit már bőszen mart a sav. Cain elgondolkodva nézett az autóra, majd beugrott neki valami.

~ Vajon gyúlékony? − tette fel a kérdését.

− Micsoda? − tudakolta Shad, mert nem volt ideje olvasni a srác fejében, ráadásul kellett találnia valamit, amit hozzávág közeledő ellenfeléhez, jelen esetben egy villanypózna.

~ Vannak maró anyagok, amik gyúlékonyak is. Az, amit ő termel, vajon az? − fejtette ki bővebben.

~ Nem tudom, de nem hiszem, hogy most kéne ezt kideríteni.

~ Pedig lehet a legyőzésükhöz, pont a kő-papír-olló játék a megoldás.

~ Tessék? − zavarodott össze a társa és most egy csatorna fedelet vágott hozzá miközben folyamatosan hátrált.

~ Van egy játék, amit általában ketten játszanak. Mind a három lehetőségnek megvan a maga jele és az mit győz le, mi ellen veszít. A kő kicsorbítja az ollót, az olló elvágja a papírt, a papír pedig becsomagolja a követ és ezáltal nyeri meg az adott kört − hadarta.

~ De ez hülyeség! A kő ki tudja szakítani a papírt!

~ Most nem ez a lényeg! − mérgelődött Cain, mert Shad nem vette a lapot. ~ Az ő maró anyagja elbánhat fent a kolosszussal. Ugyanakkor a tüzes társa, lehet halálra perzseli őt.

~ Akkor már a múltkori robbanásnál kipurcan és most nem lenne itt − ellenkezett Shadow.

~ Talán időben észrevette mi készül és lelépett tisztes távba. Talán csak a széle érte el, vagy a hő, nem pedig maga a tűz.

~ Lehet, de ehhez a tervhez már késő. Maradunk az eredetinél! − közölte vele határozottan és mivel utolérték védekezni kényszerült.

A környéket hatalmas robbanás rázta meg, Dev pedig megmerevedett és arra kapta a fejét. Cainnek ennyi elég is volt, hogy megbizonyosodjon, igaza van. Tart a tűztől.

Az egyik épület nagy része robbant le és zuhant a föld felé. A törmelékek között pedig tusakodott egy szürke-fekete páros. Igazi gigászok csatáját vívták.

Dem épp megragadta Dark Bladet, hogy magához szorítsa, összepréselje és akár el is nyelje. Csakhogy a fekete genosym nem adta magát könnyen, formálta a testét és éles pengéké alakította, amik a másik kemény testét láthatóan sebezte.

~ Cam mégis mi a fenét csinál? − döbbent le Shadow.

~ Bontják a környéket Tysonnal − kapott szarkasztikus választ a sráctól.

Egy tüzes csíkot húzó rakéta szállt felfelé, egyenesen Demolition hátának, annak csapódva felrobbant és felfelé lökte a párost. A robbanás erejének nagy részét az antracit szürke genosym felfogta, de Darkot is megperzselte egy részen. Viszont kiszabadult és már bele is olvadt a sötétségbe, ellenfele hiába kapott utána.

− A harcra figyelj! − Shad Claw hangjára rezzent össze, aki időben fogott rá Dev karjára, így nem érhette el őt.

A lila egyed az autós támadás óta nem borította be magát mindenhol savval, csupán a kézfejét borította. Elvigyorodott és az adott részen kilökte magából az anyagot.

Claw résen volt, szinte azonnal elengedte, majd elugrott tisztes távba, a tenyerét pedig lehúzta a betonon, hogy megszabaduljon az anyag nagy részét. Amitől nem sikerült azt leválasztotta, megfogadva párja tanácsát.

Shad visszavonult mellé és ránézett, de egy fejrázással jelezte nem kér a segítségéből. Aztán épphogy egy darabkája kinyúlt fekete társa felé, hogy felvehesse vele telepatikusan a kapcsolatot.

~ Szóval az a terv, hogy hozzávágtok mindent? − tudakolta.

~ Egyelőre, bár Cain szerint érzékeny lehet a tűzre − osztotta meg Claw-val az előbbi beszélgetés egy részét.

~ Nem lehet, biztos. Megijedt mikor robbant az épület − érvelt Cain.

~ Akkor hempergessük meg valami gyúlékonyba − javasolta Jess és genosym társa tekintetét a feldöntött autóra irányította, aminek megsérült a tankja és benne lévő üzemanyag pocsolyaként terült el körülötte.

A fehér-fekete páros összenézett. Claw arcára kiült egy gonosz mosoly, majd meglódult, Shad pedig követte, amilyen gyorsan csak tudta.